Szamos, 1913. október (45. évfolyam, 225-251. szám)
1913-10-23 / 244. szám
2. oldal. SZAMOS (1913. október 23.) 244. szám. Gyilkosság három koronáért. Zombor, okt. 22. Mergl János paripási vendéglős korcsmájába beállított ma délután Yaszi lovits János terménykereskedő és egy pohár bort rendelt a vendéglősnél. Mergl erre azt mondta, hogy szívesen elhozza a most rendelt bort is, de csak azon esetben, ha Vaszilovits a már régen fennálló 3 korona tartozását is kifizeti. Ez azonban ezt megtagadta és goromba megjegyzést tett a vendéglősre Amint ezt a vendéglős meghallotta, revolvert rántott és a többi vendég szemeláttára Yaszilovitsot agyonlőtte. Egy szabóinas kalandja. Bécs, okt. 22. Tegnap éjféltájban egy, a Duna partja közelében horgonyozó hajón rémes segély- kiáltást halottak. Egy Vencel Ottó nevű 15 éves szabóinas görcsösen kapaszkodott egy uszályhajó láncába és sírva könyör- gött, hogy mentsék ki veszedelmes helyzetéből. A kimentett szabóinas azután elmondta, hogy úgy került a vízbe, hogy két idegen fiatalember belelökte a Dunába. Körülbelül másfél óráig kapaszkodott az uszályhajó láncába s már végkimerülésé- ben ereje fogyni kezdett. A merénylőket eddig sohasem látta s valószínűleg ittas iparossegédek voltak. Hazaárulással vádolt bolgár miniszterek. Szófia, okt. 22. A Bulgária jelenti, hogy Szav-ov és Petrov volt miniszterek ellen már megtették a följelentést az állami törvényszéknél. A tárgyalásra 591 tanút idéztek meg, közöttük sok nagy politikust. A két minisztert hazaárulással vádolják. Kiadó a Deák-téren a volt dr. Törökféle házban egy nagyobb üzlethelyiség. Értekezhetni Mertz Józsefnél. kezőkben végzi: Eötvös azok közé a magyarok közé tartozott, akik Dévénynél törtek be. Ezért volt az, hogy voltak barátai itthon, voltak politikai elvtársai, de lelkének, gondolatának igazi gyökerei a nagy haladók ama szövetségében ólt, amely az egész föld kerekségét átöleli és amely az egész világ történelmén át virraszt az emberiség boldogság törekvései fölött. Egy örök lánc az, amely már elkorhadt, az em berisóg boldogságát munkáló élő kezekkel, amely felé viszont a jövő halad sának még meg sem született munkása ébredő eszmékkel nyújtanak segédkezet. Azért alusznak nyugodtan és mosolyognak az emberek gyermekei, mert érzik, hogy csendes éjfélen ezek a nagy haladók a bölcsesség, az erő és a szépség három lapjainál keresik a boldogság és az igazság útjait. Eötvös is ezek közzé a lelkek közzé tartozott, akik úgy képzelik, hogy az emberek számára alkotott mindenség egy nagy faragatlan kő, amelyet a sziszi fuszi munkával is neki kell állandóan faragni és csiszolni, hogy azután tökéletessé legyen. Azok közzé a lelkek közzé, akik azt hiszik, hogy amint keleten naponként felkól a nap és eloszlatja a sötétséget, úgy meg van a lehetősége annak is, hogy egykor a haladás, tudás világossága, amely örökre eloszlassa a sötétséget. Ez az örök lehetőség az örök kelet, ahova Eötvös József is költözött 1 URANIA m ozg ófény kép-szinház az „ paros-Otthon“ dísztermében. Csak ma! Csak ma! 1913 október 23-án csütörtökön este 6 órától folytatólagosan izgalmas detektív sláger (zöld szinlap) a világhírű rO r© © © bß © fS n & 50 'S ű 3 _® ce © a u a rf © JS &X) ■S s trs % a * cd-t-ü --*-3 ÍH S~ e3-+■= ÉH 58 O ÖC © m S3 "© G & es bC f© Es be rQ © J4 a s •g 3 © S—i P-i CÖ rO m '© r— G o © *© tg © _G GO o *“© bß © © j© *02 bß •C ® U * _, © ö rP © 5S f-i 2h 03 'G m N *fü & *© S % *fö 2 1 __ N SS VI K vi m E "5 N VI *10 (u § N jí © N VI © *55 vi 48*2 ” E *© c 16 JQ £ 1 Kedvezményes jegyek érvényesek. Rendes helyárak! — Terem*fiitve van. — JegyeH az „UrSnia“ szomszédságában UVo papir&zletben egész napIVálthatóHHadakozás láthatatlan ellanféllel. (Válasz egy ajánlott, névtelen levélre.) Budapest, 1913. október hó 22. A „Szamos“ október 11-iki számában „Csillámok a porban“ gyűjtő cim alatt a modern pedagógiát tárgyazó három apróságom jelent meg, amelyek odatendáltak, hogy Szatmár tanár gárdája hozzáláthatna, a kultuszminiszter leiratának impulzusát igazolva, a modern pedagógiai elvek értelmében tanítani. A csillámoknak egyáltalában nem volt bántó kisugárzásuk, fényük, tüzük nem is lehetett, mert a cikk célja nem személyes csipkedés, hanem általános „felszinredobás“ volt. Sérteni nem akart, bontani sem és éppen ezért, mint egy illedelmes, gentri intézetben nevelkedett kis leány, bókokat gazsulált ahelyett, hogy káromkodva, a csillagos egekről dikciózott volna. Mégis 1 Hiszen minden zavartalan lélegzet a „mégisu-en akad meg, egy „valaki,“ egy névtelen köntösben kisér tetisekedő szatmári Kármán Mórnak sehogy sem tetszhetett a cikk stílusa. Az illető — habár a h vele intelligens embert sejtet — elfeledkezett arról, hogy a „Szamos“ közérdekű kérdések megvitatására mindenkinek nyitva áll, ki titkosrendörösködte jelenlegi tartózkodási helyemet, sőt az emelet- es ajtószámot is és elfogató parancs helyett, mert hiszen főbenjáró bűntett a rothadó pedagógia kérdéséhez hozzányúlni, bár felette keztyüs kézzel is, névtelen levélben derékül megmosta a fejemet. Láthatatlan ellenféllel, aki a gépírásos névtelenség sáncai mögé búvik, nemcsak a jelen sorok írója, de senki e világon nem szokott hadakozni. Úgy látszik, a társadalmi érintkezés eme elemi ismérveinek tudatlanját passzivitásom felette megdrágíthatta, mert a mai napon névtelensége minden szépségét és durvaságát egy újabb gépírásos för- medvónyben — ajánlva! — juttatta a kezeimhez. A türelemnek is van határa és az elveket is szegre kell akasztani olykor. Éppen ezért kénytelen vagyok az orvtámadót most már idecitálni a fórum nyilvánossága elé. Azt irja a többek között a kedves: „Javasolni és ir, nyt mutatói, ennél gyermekibb tudomány nincsen. Persze, a törvény paragrafusainak rágcsálói felszínesek maradnak mindig és ha az ember részletes belemélyedóst kíván tőlük, sértést zsebrevágva, meglapulnak.“ Ha éppen beemélyedésről van szó, még rendelkezésére állanék a levél Írójának, de a napisajtó nem azért van a világon, hogy pedagógiai közlönyök, szaklapok hivatását helyettesítse Annyi tény, hogy az az áramlat, amely évtizedek előtt a müveit és felvilágosult nyugaton megindult és amelynek hullámai Magyarországba is eljutottak, helyességében igazolt. Az iskola nem ad a mai rohanó életnek edzett katonákat. A iskola katonái amikor a csatába, a harc tüzébe kerülnek, mondhatni, teljesen tu datlanok. A parancsot nem ismerik, a vezényletet nem értik és ha elesni nem akarnak, úgy kénytelenek a hivatalos kiképzésen felül jó egynéhány, helyes oktatás mellett, az életnek értékes évét a harc- képességük elsajátítására és megszerzésére fordítani. A pedagógia modern apostolai ismerik e betegség orvosságát. Az orvosság gyógyító hatását társadalmak elismerték.