Szamos, 1913. július (45. évfolyam, 149-175. szám)

1913-07-04 / 152. szám

1. oldal. SZAMOS (1913 jaliu« 4.) 152. szám. Az uj Balkán-háború. ’ ^Románia fegyverben. Bukarest, július 3. A román király ma táviratilag elren­delte az összes hadtestek mozgósítását. A három utolsó éTfolyambeli tartalékosok 24 óra alatt jelentkezni kötelesek Bukarest, julius 3. A román kormány ma távirati kér­déssel fordult az összes BalkáD államokhoz, melyben azt kérdezi, vájjon hadi állapot­ban vannak e egymással. Kóaö délután megérkezett Szerbia Sürgős távirata, melyben a kormány kije­lenti, hogy Szerbia hadi állapotban van. Bpeat, jul. 3. Késő este jelentik, hogy a görög és montenegrói csapatokat ismét hadi létszámra emelték. Görögország támadó csapatokat indi tott a bolgár határ felé. A szerb király elutazott a csatatérre Belgrád, jul. 3. Péter király és Pasics mieiszterelnök ma reggel Üszkübbe utaztak. A király itten kihirdeti a háborút és a proklamációt dél­ben Belgrádban közzéteszik. A proklamáció szövegében az is benne lesz, hogy Bulgária kényszeritette Szerbiát a háborúba. Háborús előkészületek Törökországban. Konstantinápoly, julius 3. A háborús hirek hatása alatt a ka­tonai liga erős agitációt kezdett, hogy Tő rökország vegyen részt a szövetségesek há­borújában és azonnal tegye meg a szüksé­ges háborús előkészületeket. A hadügymi­niszter utasítást adott a kisázsiai hadtest­parancsnokoknak, hogy tegyék meg az elő­készületeket a nemrég elbocsátott tartalé­kosok visszahívására. Nincs kizárva, hogy a porta a háborús párt nyomása alatt úgy fog határozni, hogy Törökország is részt vesz a háborúban. Konstantinápoly, julius 3. A kormány hosszan foglalkozott az uj balkáni háború okozta helyzettel és bár a minisztertanács határozatait a hivatalos ti­tok pecsétje födi, annyi kitudódott, hogy a kormány határozata szerint a Törökország és a balkáni államok közt fennálló elinté­zetlen kérdések megoldását egyelőre fel­függesztik és a török (sereget nem szere­lik le. Miz! Akác vágj hársfa - 5 kiló — CSAK KOR. 6*50 FÓGEL csemege-üzletében Szatmár. I Augusztus hó l-ig nagy harisnya-Ocassió KARDOSNÁL, a szír házzal szén be». Tisza (pálmáimé temetése. — A Szamos eredeti tudósítása. — Nyirbakta, jul 3. Az elhunyt nagyasszony temetése teg­nap délelőtt ment végbe a Szabolcs-várme- gyei Nyirbaktán, az ősi Podmaniczky-kas- télyból. Az esős idő dacára az ország min­den részéből számosán érkeztek Nyirbaktára. A szükebb körű rokonságon kirül Szabolcs- vármegye hivatalos küldöttsége gróf Vay Tibor főispán és Mikecz Dezső alispán ve­zetésével vett részt a temetésen. Szatmár vármegye hivatalosan nem képviseltette magát. Csaba Adorján főispán s Ilosvay Aladár alispán a geszti sirtboltba helyezésnél lesznek jelen. A kastély bárom hatalmas terme tele volt koszorúkkal. Koszorút küldtek Szatmár- vármegyéből és küldöttsógileg jelenvoltak a temetésen Kocsord község ref. egyháza, Kocsord község képviselőtestülete Jakab István biró vezetésével, Győrtelek község képvise'őtestüiete Komoróczy Jenő jegyző és Kubinyi Endre községi biró vezetésével. Az uradalmi tisztikart Papp Gábor intéző vezette. Az egyre-másra érkező kondoleálókat Tisza István gróf miniszterelnök fogadta, kit fiának, ifj. Tisza István gróf esküvőjén, Mezőkapuson ért a szomorú hir. A temetésen Szabó István kocsordi ref. lelkész mondott gyönyörű gyászbeszédet és Hajdú Miklós lorántházi ref. lelkész, volt szatmári káplán megható egyházi imát. A koporsót körülállták elhunyt egyedül élő testvére, báró Podmaniczky Gézáné szül. gróf Dégenfeld Anna, az el­hunyt fiai, gróf Tisza István, Kálmán és Lajos, az elhunyt leánya, báró Radvánszky Antalné sző1, gróf Tisza Ilona. Ott voltak a gróf Dégenfeld család tagjai teljes szám­ban, gróf Dégenfeld József ref. egyház­kerületi főgondnok, gróf Dégenfeld Pál és Imre vezetésével, herceg Oldeschalky Gyula és Zuá^d, gróf Károlyi Imre és Gyula. A megyéből Jókey Zsigmond nagybir­tokos, Pécby László kamarás, főszolgabíró és az összes Szabolos-vórmegyei főszolga- bírák. A szertartás déli 12 órakor véget ért. A vendégek és fogatok elhelyezéséről a Podmaniczky-uradalom tisztikara gondosko­dott. Ott volt Nyirbakta, Lorántháza, Nyír- vaja, Jákó község egész népe. A tágas ud­var alig volt képes befogadni a mintegy 3—4 ezerre tehető embertömeget. A koporsót a délután 3 órakor Nyir- baktáról induló vonatra tették fel, Nyíregy­házán és Nagyváradon keresztül Gesztre vitték s ott ma teszik férje mellé a családi sírboltba örök nyugalomra. A koporsót az egész család elkísérte. A íaqdijak befizetésének uj módja. Gsekklapor* fog történni. Jankovich Béla kultuszminiszter a jövő iskolai év kezdetével uj rendszert hoz be az állami iskoláknál a tandijak fiseté sére vonatkozólag. Eddig ugyanis minden iskolánál egy tanár volt megbízva azzal, hogy a tanulóktól a tandíjat beszedje és azt az állampénztárba befizesse. A tandíjak beszedésével és kezelésével megbízott tanár ezért a munkájáért külön peroentnális ho­noráriumot kapott. Ez a módszer azonban, dacára annak, hogy régi gyakorlaton alapult, nem volt megfelelő és kielégítő, mert a pénzkezelő tanárokat sokszor kellemetlen és hivatásuk­hoz nem méltó helyzetbe hozta, amennyiben az esetleg adós maradó tanulót többször kellett a fizetésre felszólítani, esetleg haza- küldeni, hogy hozza el a tandíjat s azon­kívül még felelós is volt a befolyt pénzek­ért és előfordult az is, hogy az elveszett vagy ellopott pénzt a tanárnak sajátjából kellett pótolni. Az uj rendszer szerint a tanu’ók nem a tanárnak fogják fizetni a tandíjat, hanem a szőlőket fogják hivatalos utón felszólítani, hogy a tandijat a rendelkezésükre bocsá­tott csekklapon fizessék be az állam-, ille­tőleg az adópánztárhoz. Az edd'g pénzke­zeléssel megbízott tanár tehát ezentúl csak a csekklapon bekü'dött tandíjakat tartj a nyilván, pénzkezeléssel azonban nincsen megterhelve és a hátralékos tanulók szüleit is hivatalból fogja a fizetésre felszólítani. A kultuszminiszter ez uj intézkedését legközelebb rendeletileg léptetik életb e, úgy, hogy az uj iskola évben a tandíjba- szedés körül az uj rendelet utasításai sze­rint fogDák eljárni. Magyarok kálváriája túl az Óceánon. Amerikai kivándorlók sorsa. Pár héttel ezelőtt irtuk meg Szuromi Mariska szomorú sorsát, akit azért depor­táltak az Egyesült-Államokból, mert meg­tudták, hogy idehaza viszonya volt s ebből gyermeke született. Az amerikai hatóság kérlelhetetlen eljárírA.'ól, amelynek egymás­után esnek á'dozatául a magyar kivándor­lók, napról napra jönnek újabb jelentések. Egy rettegett, kegyetlen bizottság járja állandóan az Egyesült-Államok váro­sait, falvait, telepeit, farmjait. Föl a hegy­vidékekre és le a bányák mélyébe. Amerre jár, remegő kétség fogja el a bevándorolta­kat: kik azok, akiken megakad a bizottság szeme, akik elkerülték az ellisz-izlandi el lenőrzést, már munkába álltak, dolgoznak, gyűjtenek és akikről ez a vándorló bizottság fogja kideríteni, hogy alkalmatlan elemek. Ha már egy kocsira való ilyea elem akad, akkor indítják őket Ellisz-Irland, illetőleg Newyork felé. Csikágóból tegnap érkezett K'evelandba a depouá'tak vonata. Itt is föltettek rá hat idegent, eztán haladt a vonat Newyork felé. A nyomorúságnak erro a vasúti ko­csijába rakták föl Klevelandb; n Szimo- neszku Istvánt és Mrs. Mibaloviosot is, akik mindketten Magyarországból jöttek Ame­rikába és pedig úgy, hogy az asszony ott hagyta vz u-át és párul szegődött Szimo- neszkuhoz, akit rég szeretett titokban. Á férj valahogyan megtudta, hogy a boldog pár az obiói Youngstownban éli világát és följelentette őket Ellisz-Izlandnak. Young- stownból behozták őket Klevelandba a szö­vetségi hivatal elé, mely deportálandóknak találta mindkettejüket. Egy őrült, egy tüdő- vészes, két erkölcstelen személy egészítette ki a szomorú utitársaságot. A kivándorlási-bizottság legutóbbi je­lentéséből valók a következő adatok is, amelyek a magyarországi emberek szomorú sorsáról számolnak be: Visszaküldték a negyvennégy éves Kemény Györgyöt, mert szívbajos. Szatmár- udvariból érkezett a Saxoniával a harminc három éves Rakata Istvánná három gyer­Minden nih& uj lesz Il^jAl ruliafesto és ^öznioso tisztítás és festés által llCíJlCljGl \ Cll = gyárában = O^CiImiCII«

Next

/
Oldalképek
Tartalom