Szamos, 1913. április (45. évfolyam, 74-99. szám)

1913-04-12 / 84. szám

1913. április 12.) 84. szám. SZAMOS 3. oldal. Ii brünni szövetek az 1913. évi tavaszi és nyári Idényre. Egy szelvény 3.10 tn. hosszú teljes férfiruhához (kabát, nadrág, és mellény) elegendő, csak 1 szelvény 7 kor. 1 szelvény 10 kor. 1 szelvény 15 kor. 1 szelvény 17 kor. 1 szelvény 20 kor. Egy szelvényt fekete izalonruhához 20.— K-ért, szintúgy felöltöszövetet, turistalódent, selyerakamgarnt, női koszttlm szöveteket stb. gyári árakon küld, mint megbízható és szolid cég mindenütt ismert posztógyár! raktár. Siegel-Imhof Brünn Mlnt&k Ingyen és bérmentve. Ai előnyök ■ melyeket ■ magánvevő élvez, ha uővet- •zOkiégletét közvetlen Siegel-Imhof cégnél, a gyér! piacon rendeli meg, igen jelentékenyek. Szabott, leg­olcsóbb árak. Óriási választék. Mintahfl, figyelmes kiszolgálás, még i legkisebb rendelésnél is, teljesen friss árúban. ^ankóczi Gyula ünneplése. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 11. A szatmári iparosok Gyula napja al­kalmából kedves és méreteiben pedig impo­záns ünneplésben részesítették ma este nyolc órakor Tankóczi Gyula főkapitányt. Már a kora esti órákban szokatlan élénk­ség uralkodott a Bercsényi- Kazinczi- és Rákóezi-utcákon, mert a szatmári iparosok lampionos és zenés szerenáddal készültek a főkapitány lakása elé. Rengeteg ember hullámzott az utcákon. Pont nyolc órakor meg érkezett az ipa­rosok lámpionos nagy tömege az Iparos Dalárda tagjaival és az összes szatmári cigányzenekaroknak erre az alkalomra összeállított bandájával. Az Iparos Dalárda Ocskay .Földiek­kel játszó égi tünemény* eimü szerenádját énekelte Vörös Lajos karmester mesteri vezetésével. Ezután ifjú Szabó Lajos, az ipartestület jegyzője, üdvözölte Tankóczi Gyulát úgy is mint az Iparos Otthon meg­teremtőjét és elnökét. Azért kedves ez a nap nekünk — úgymond — mert megra­gadhatjuk az alkalmat, hogy szeretőiünket, hálánkat kifejezhessük két évtizedes önzet­len és fáradhatatlan munkásságáért, mellyel Otthont adott nekünk, szatmári iparosok­nak, melyben saját ügyünket vihessük és irányíthassuk. Szabó szavaira az ünnepelt válaszolt pár szóval. A polgári kötelesség teljesítés — mondotta — nem érdem. Aki a köz­ügyeket önzetlenül szolgálja, az nem számit senki elismerésére. Aki önzésből cselekszik, nem méltó polgártársai becsülésére. Ebből a felfogásból tiltakozott a külső s ily impozáns módon megnyilvánuló ünneplés ellen. Az Iparos Otthon éltetésével és azzal végezte az elnök beszédét, hogy az Iparos Otthon addig éljen, meddig e város tár­sadalmi életében becsületes munkát végez. Ezután ismét a dalárda szebbnél-szebb énekszámai következtek a cigányzenekar kíséretével, kilenc óra volt már, mikor a nagy tömeg oszladozni kezdett, a lampi­onos menet pedig a Rákóci induló hangjai mellett vonultak vissza a Iparos Otthonba. Dp. Prineaß Aladár ügy­védi irodáját a városi bérpalotába (Deák- téri bejárat I. emelet) helyezte át. „VIKTÓRIA" éttermében mindennap Dréher-féle különleges „Bock" fekete ==» sör csapolás. Munkástragédia. Felrobbant diijamit patronok. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, április 11. Egy bányamunkás könnyelműsége foly­tán történt az alábbi tragédia, amelynek eddig még nem tudják, hogy hány ha­lottja van. Verőce község határában van a Reichmann-féle kőbánya. A bányában most nagyban folyik a munka, mert nagyobb mennyiségű követ kell egy építéshez szálli tani. A töveket robbantással fejtik le, ebhez pedig dinamitot használnak. Csütörtök délután Csonka László kő­fejtő, bányamunkás azt az utasítást kapta a munkavezetőtől, hogy a második számú bányában levő hátalmas kőcsoportot rob­bantsa szét. A munkavezető azután átadott Csonkának négy gyutacscsal felszerelt dinamit patront. A dinamit azonban fagyos volt. A bányamunkás nem várta meg, mig a sza badtan leolvad a dinamitról a ráfagyott hó, hanem munkáját előbb befejezhesse, bevitte a fagyos dinamitpatronokat Mituricz László bányakovác3 házába és ott rátette a tüzes vaskályha tetejére, igy akarta a fagyes ha­vat leolvasztani. Egyszerre rettenetes dördülés reszket- tette meg a levegőt. A kályha tetejére tett dinamit patronok felrobbantak. Az erős lökés kivágta a ház tetejét és a falakat. Az összeomló ház több embert, a vi­gyázatlan bányamunkással együtt maga alá temetett. A robbanásra összeszaladt a bánya egész személyzete és azonnal hozzáfog­tak a mentési munkálatokhoz. Mindenekelőtt a romok alatt levőket szabadították ki. Elsőnek a bányakovács 3 éves Ilona nevű leányát találták meg. A dinamit a kis leányt oly erővel vágta a földhöz, hogy a feje szétzuzódott, azonkívül a lába és keze tőrt el. A szerencsétlen gyermek holttestét a bánya egy elkerített helyén helyezték el. Fehér lepedővel lebontották. Ott marad mindaddig, amíg a hatóság emberei ki nem szállanak a helyszínre. Megtalálták a Miturics feleségét, 12 éves Jolán és a 7 éve3 Márta nevű leányait. Az asszony mellén, a leányok pedig a háton és az alsó testen szenvedtek súlyos sérülé­seket. A robbantást előidőző bányamunkást, akit valószínűleg megölt a robbanás, még nem találták meg. A hatóság kiszállott a helyszínre. A szerencsétlen kis leányt vasárnap temetik el. Mivel a mentési munkálatokkal még nem készültek el, igy ez ideig nem tudták meg­állapítani, hogy a robbanásnak hány ha­lottja és hány sebesültje van. Sack- és „Jurenak” ekék vetőgépek tengeri □ ültetők lókapák s egyéb gazdasági gépek műtrágyák kényelmes feltételek mellett is, gyári áron kaphatók POSZVÉK NÁNB0K gazdasági szakirodájánál SZATMÁR, ATTILA-UTCZA 7. SZ. Színház. Színházi műsor. Szombaton harmadszor »Aranyeső* operette (A bérlet.) Vasárnap délután „Lumpácius Vaga- bundus vagy a három jó madár“ énekes bohózat félhelyárakkal. Este negyedszer „Aranyeső* operette (Bérletszünet.) Aranyeső. — Bemutató előadás. — Az Aranyesöt, dr. Béldi Izor ős Zer- kovits Béla 3 felvonásos operettjét, mutat­ták be csütörtök este a szatmári színpadon. A premier iránt általános volt az ér­deklődés. Ezt mutatta legalább az, hogy a színház zsúfolásig megtelt közönséggel. Az Aranyeső első előadása nem érte el Szat- máron a kívánt sikert. Ennek pedig az volt az oka, hogy a szereplők egy részének lámpaláza volt, másrésze pedig még azt az alig pár szavas szerepét sem tudta elmon­dani. Sokat rontott az előadáson egyik szí­nésznő kirívó ízléstelensége, aki ugylátszott sehogy sem volt megelégedve szerepével, amelyből különben egy szót sem tudott. A darab meséje Turbolyai Aladár, egy elszegényedett báró legfiatalabb férfi tagja körül forog. Turbolyai Aladár báró családjával együtt vagyonának roncsaiból él. A régi gazdaság visszaállítására csak egyetlen re­mény van és pedig az, ha Aladár báró gazdagon nősül. A család már ki is sze­melt számára egy gazdag partit, miss Gwendolint, egy fiatal amerikai milliárdos hölgyet, aki fejébe vette, hogy magyar mágnás lesz a férje. Aladárnak azonban már van menyasszonya, még pedig egy szegény leány, aki a Cook menetjegy iroda társaság hivatalnoknője. A leány neve Bánki Jolán. A családnak minden igyekezete oda irányul, hogy Aladár bárót elszakítsák je­gyesétől. Ez nagyon nehezen megy, mert Aladár báró kijelenti inkább ő is beáll hi­vatalnoknak a menetjegy irodába és dol­gozni fog, de Jolánt nem hagyja el. A csa­lád ekkor a szokásos trükkhöz folyamodik. Tudtára adják a szerelmes bárónak, hogy ha nem mond 19 Jolánról, akkor gondnok­ság alá helyezik és szanatóriumba küldik. Ez hatott. Aladár báró megtörik és kije­lenti, hogy feleségül veszi miss Gwendo­line akit még nem ismer. Eddig az első felvonás. A második és harmadik felvonás Niz­zában játszódik le. Miss Gwendolint ugya­nis atyjával, a milliárdos beutin királlyal Nizzában üdül. Aladár és családja ide utaz­hatnak tehát. Itt találkozik és ösmerkedik meg Aladár a milliárdos kisasszonnyal. A fiatal báró az ösmeretsóg óta foly­ton nyomában van a csinos Gwendolinnak, akinek szép sikerrel udvarol. A milliárdos kisasszonynak nagyon megtetszik a magyar mágnás és igy csakhamar megtörténik az eljegyzés. Az eljegyzés után Aladár találkozik Jolánnal, akit Montecarlóba küldött a Cook- cég, hogy a nagy farsangi ünnepélyt ren­dezze. Aladár nem tudja, mit csináljon, a szive mégis Jolán felé huzza, amikor aztán Gvendoliu maga adja a kezébe a megol­dást. „Egészen akarok egy férfit*, — mondja Aladárnak, amikor rajön, hogy vő­legénye nem öt, hanem Jolánt szereti és visszaadja neki a jegygyűrűt. Aladár most már nyíltan Jolánhoz fordul, de Jolán is el­utasítja és Aladár kétségbeesve, zsebében az utolsó aranyával indul a kaszinó felé, álmodozva a nagy aranyesőről, amiről Jo­lánnal oly sokat beszéltek együtt a régi szép időben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom