Szamos, 1913. március (45. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-27 / 70. szám

\ t I f 2 oldal. SZAMOS (1913. március 27.) 70. szám. nyelmiiséggel csillogó értéktelen üveg­gyöngyökért cserébe odaadták az ország javait. A koalíciós argonauták Bécsből csupán a felemelt kvóta talmi aranygyapju- ját hozták haza. Valóvággal felháborító azonban, mikor Andrássy cikkében azon tűnődik, hogy a dalmát vasút ópi'óse a je­lenlegi kormánynak sok-sok millió szerzé­sére adhatott alkalmat. Ildomos és okos lett volna, ha Andrássy legalább erről a vasút ügyről hallgat. Meri ez az ügy a koalíciós kormánynak egyik legnagyobb szégyene. Közismeretes, hogy Andrássy Gyula kormánya a kiegyezési tárgyalások során kötelezettséget vállalt arra, hogy a dalmát vasutat 1911-re megépíti. Vállalták a kötelezettséget anélkül, hogy tisztában lettek volna annak anyagi következményeivel. Vállalták abban a hi- szemben, hogy ez a vasútépítés 62 és fél millióba fog kerülői, holott utóbb kiderült, hogy 226 millióba kerül, maga a Knin- Ogulini fővonal a szárnyvonalak nélkül 176 millióba. Es megakarták építeni helyiérdekű alapon, tehát olyanképpen, hogy — ott magánőrdekeltsőg számba sem jöhetvén — az államnak kellett volna vállalnia az egész terhet, a vasút pedig az építő magán- társaságnak vált volna tulajdonivá. A szerződő bankcsoport ezenfelül kezét-lábát megkötötte a magyar államnak, kikötvén, hogy az állam a vasutat sem maga nem építheti, sem az épitóst — öt esztendőn belül — másra nem bizhatja. Hieronymi Károly, ez az élesszemü szak­ember nyomban átlátta, hogy itt az állam­nak hallatlan megkárositása fenyeget. A 5 ő vas erőijével kijelentette, hogy kockáztat­ván egy nagy per esélyeit is, ezt a szerző­dést nem hajtja végre. A vógo pedig az lett, hogy ugyanazok­kal, akikkel a koalíció 175 millió alapon szerződött, végül is sikerült most már ál- lamvasuti alapon és az államot terhelő súlyos feltételek nélkül a Knin-Ogulini vasutat 97 és fél millióba megállapítani. Mindenki kiszámíthatja magának a külön­bözetek Jobban tette volna Andrássy Gyula, ha erre az ügyre a feledés fátylát borítja és ha nem ad alkalmat annak a kérdésnek a felvetésére, hogy az a 77 és féi millió, melyet Andrássyék ellenére csak magán a dalmát fővonalon megmenteni sikerült, kiknek vándorolt volna a zsebébe ? 5000 ember pusztulása Amerikában. London, márc. 26., d. u. 2 ó. A vasárnapi orkán ötezer emberéletet pusztított el. Springfield ben, de egész Ohió területén is szörnyű rombolást vitt véghez a forgószél. Miami-folyó megáradt vize elön tötte a várost és Dayton is viz alá került. Dayton polgármestere jelentette Newyorkba, hogy a városban az utcákon ötödfól méter magasan hömpölyög az ár. Nagyon sokat szenvedett Columbus, Acron és Iadianopolis. Tioknél a forgószél elszakította a hidraulikus gátat éa több, mint ötszáz ember fűlt a vízbe. Ohio kor­mányzójának jelentése szerint, legalább har­mincezer a hajléktalanok száma. Youngtownban a gyári üzemek meg­akadtak és a gyárak 25.000 munkása áll kereset nélkül. Daytonban husvét második napján 127 halottat vittek a varosháza előtt levő tér­ségre. A sebesültek száma is nagy. Vasúti katasztrófa Gömörmegyóben. Rimaszombat, márc. 26., este 9 ó. Tegnag este rémes vasúti szerencsét­lenség történt Tiszolcz állomás közelében. A 8102. sz. személyvonat hibás váltóállítás következtében beleszaladt az előtte haladó 862. számú tehervonatba. Az összeütközés irtózatos rémületet keltett a személyvonat utasaiban. A karambolnak egy halott és nyolc súlyos sebesült az áldozata. A halott Boda István segódfékező, ki már haldokolt, mikor a rimaszombati kórházba szállították. A többi sebesülés is súlyos, azonban nem életveszélyes. Megsebesültek: Fodor István segéd- fókező, Bodor Balázs és neje, Bodor István, egy csendőrőrmaster és egy gyermek. Mind­nyájukat a rimaszombati kórházban ápolják. Szerdán délelőtt egy vizsgálóbizottság szállt ki, hogy megállapítsák, kit terhel a felelősség a katasztrófáért. Letartóztatott gyújtogató. Budapest, március 26., este 9 óra. Kedden éjszaka Suhow Emánul fake­reskedő Dévai utca 15. száma alatti fate­lepe kigyuladt. A tűz két helyen támadt, ötven lépésnyi hosszban égett a telep, azonban nyomban észrevették, értesítették a tűzoltókat, a kik hamarosan eloltották, úgy, hogy nagyobb kár nem is származott. A tűzoltók oltás közben petróleummal leön­tött papircsomagokat találták, a melyekre fölhívták a rendőrség figyelmét. A nyomban megtartott tüzvizsgálaton konstatálták, hogy gyújtogatás történt. Valaki petróleummal leöntötte a több helyen fölhalmozott fara­kásokat, közéjük petróleumos papirost tett és meggyujtotta. A szándék azonban nem sikerült, mert észrevették a tüzet. A rendőr ség megindította a nyomozást és ennek folytán ma letartóztatta a fatelep tulajdono- nosának sógorát, Weinberger Móritzot, aki minden valószínűség é3 a nyomozás adatai szerint maga gyújtotta meg a fatelepet. Az aranyláncos rablógyilkos. — Saját tudósítónktól — Szatmár, március 26. Avadszky Mihály szabadkai gazdál­kodó március l én két lovat hajtott fel el­adás céljából a piacra. Miután a lovakat eladta, elutazott a Kukurikpusztán levő birtokára. Mikor a pusztai állomáson le­szállt a vonatról és gyalog hazaindult a tanyájára, hirtelen egy aranyláncos uriki nézésű ember ugrott elébe és kiakarta ra­bolni. Heves dulakodás támadt a gazdálkodó és az úri kinézésű aranyláncos ember kö­zött. A dulakodás hevében az úri rabló hátba és mellen szúrta a gazdálkodót. a szúrás halálos volt, a gazdálkodó eszméletlenül, haldokolva terült el a földön. A késelő azután elrabolta a gazdálkodó 700 koronáját. A brutálisan végrehajtott rablást csak órák múlva vették észre. Az összeszurkált ember még akkor élt és csak annyit tudott mondani a kihallgató közegeknek, hogy egy félig urnák, félig parasztnak öltözött arany­láncos ember szurkába meg. A késelő szürke kabátot viselt. A dulakodás hevében véres kezét az ember vállára nyomta. A rabló igy — mondotta a haldokló — a vé­res kabátról könnyen felismerhető. Az ösz- szeszurkált ember a kihallgatás után pár óra múlva meghalt. A nyomozás során Pokákovics Pál rendőr, aki a gyilkosság napján a szabad­kai állomáson teljesített szolgálatot, jelen­tette, hogy aznap a meggyilkolt ember ál­tal leirt öltözetben Gibica János hires zseb­tolvaj is felszállt arra a vonatra, amelyen a gazdálkodó utazott. A rendőrség azután — mivel a hires zsebtolvajról feltehető volt, hogy a rablógyilkosságot ő követte el — szigorú nyomozást indított és megtette az összes szükséges intézkedéseket Gibicz Já­nos kőzrekeritőse iránt. A szabadkai rend­őrség lázas munkája nem vezetett ered­ményre, mert a vád idejében kimenekült a nyomozó közegek kezei közül. A rendőrség azonban nem adta fel a reményt, nyomozott tovább, remélve, hogy egyszer majdcsak horogra akad a rabló­gyilkos. * Négyöt nappal ezelőtt L. Sándor György baiizi gazdálkodó Szatmárról Ba- tizra akart utazni. A vasút állomáson a va­súti pénztár előtt várakozva egyszerre észre vette, hogy valaki a zsebéből bibuzza a pénztárcáját. L. Sándor György a zsebtol­vajt megragadta és átadta az állomáson posztoló Papolczy Lajos esendőrőrmesternek. A csendőrőrmester a zsebtolvajt nyom­ban megmotozta, a pénztárcát azonban — amelyben állítólag 31 korona volt — nem találta meg nála. Ebből azt következtették — hogy a zsebtolvajnak bűntársa van. A pénztárcát ennek adta át, aki azután az embersokaságban hirtelen megugrott. Ez a föltevés utóbb tényleg beigazolódott. Papolczy őrmester a zsebtolvajt bekí­sérte a csendőrségre, ahol azután vallatóra fogták. A kihallgatás során az ember Gibicz János, bajai lakosnak nevezte magát, a zsebtolvajlásról azonban egyáltalában nem akart tudni. , Időközben a társa, akit még a mai napig sem tudtak elfogni, sürgönyözött Gi- biez Szabadkán lakó feleségéhez, hogy utazzon azonnal Szatmárra, meri az ura bajba jutott. Gibicznó a sürgöny alapján el is indult azonnal. A szatmári csendörség Gibicz Jánost őrizetbe vette, egyben pedig táviratilag kér­dést intézett a bajai csendőrsóghez. Nem telt bele két óra már megjött a bajai csendörség hivatalos távirata, amelyben tudatták, hogy Gibicz János bajai illetőségű, többszörösen büntetett zsebtolvaj, Szabad­kán lakik. Jelenleg azonban egyikőjük sincs otthon. A szatmári csendőrség erre a szabad­kai rendőrséghez a következő sürgönyt küldte : Kérem megállapítani és drótvá­laszba értesíteni, hogy Gibicz Jáno> Brágaihid-utca 65 sz. alatti lakos és annak felesége, Kovács Guncsi Róza, mikor indultak el hazulról. Mi célból utazott el Gibic és micélból a felesége. Gibicz János itt lopásért fogva. Ha le­het megállapítani ki volt a társa. Szatmári csendörség. Erre a sürgönyre a szabadkai rend­őrség a kővetkező szenzációs választ küldte. Ismeretlen tettes Avadszky Mihály itteni lakost folyó hó elsején éjjel Sza­badkához közel a vasúti á'lomáson megszurkálta és 700 koronáját elrabolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom