Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-13 / 284. szám
2 oldal. SZAMOS (1912. december 13.) 284. szám Ságunk egyrészt és egész gazdasági életünk másrészt megnyeri azt a réven, amit némehek téves és szűkkeblű számítása folytán elveszteni vél a vámon. Ebben a gondolatmenetben oly gazdasági politika alapjai vaunak jelezve, amely alkalmas arra, bogy a magyar termelés érdekeinek teljes megóvása mellett kielégítse azokat a szórásié ainkat is, akik déli határaink mentén sorakoznak. A miniszter anélkül, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetre célozna, úgy ebben, mint a viziutak programmjában oly szempontokat vetett fel, amelyek a múló bonyodalmak elintézése után alkalmasak arra, hogy Romániát, Bulgáriát s a többi Balkán-államot meggyőzzék Magyarország és Ausztria teljes jóindulatáról és gazdasági előzékenységéről, és oly forgalm.it idézzenek elő, mely a politikai kölcsönös viszonyra is bizonynyal kedvező hatást fog gyakorolni. Éjszakai telefonszolgálatot Szatmárnak! — Saját tudósítónktól — Szatmár, d:c. 12. Szatmár város közönségének, de külö nősen kereskedőink régi óhajtása az, hogy Szatmáron, a többi vidéki nagyobb városok mintájára, legalább éjfélig meghossz^bbittas- sék a telefon- és távirdaszolgálat. Régebben több Ízben megkísérelte már a város közönsége, hogy ezt megszerezze, az utóbbi években is történt egy ilyen irányú kísérlet, de eredménytelenül, mert a minisztérium a nagyváradi posta és távirda- igazgatóság referádaja alapján uvy döntött, hogy nem adja meg az éjszakai telefon- és távirdaszolgáíatot Szalmáinak, minthogy a város forgalmának statisztikájából arról győződött meg, hogy erre Szalmáinak egy általán nincs szüksége. Ennek a határozatnak már elmúlt egy esztendeje és Szatmár viszonyai is jelentős haladást mutatnak fel azóta. Fej ődölt ke reskedelme, tej ödtek a fővárossal való összeköttetései é3 éppen a mostani nehéz viszonyok, a helyzet bizonytalansága, perc ről-percre való valtozandosága teszik szükségessé, hogy Szatmárnak. minél intenzivebb összekötetése legyen a kereskedelmi élet nek és az események központjával: a fővárossal. A változott viszonyok, az indokok ilyetén szaporodása indítottak arra bennün két, hogy érdeklődjünk az iránt, nem látnák e a jelenlegi viszonyok között az illetékes körök elérkezettnek az időt, hogy a telefon és távirdaszolgál ttot Szatmár részére legalább éjfélig rnaghosszanbitsák, a mint ez a vidék minden nagyobb és forgalmasabb városában mar megvan Kérdezősködésünkre illetékes helyen azt a választ kaptuk, hogy a forgalom rohamos emelkedésével semmi akadálya sincs annak, hogy Szatmár posta- és tele fonszolgálata éjszaka 12 óráig meghosszdb- bittassék. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy micsoda óriási jelentősége van Szatmár város életében egy ilyen reformnak és ezért minden mozgalominditás mellőzésével — ami csak a cél elposványositására szolgál — mi magunk, a Szamos szerkesztő sége tettük meg a kezdeményező lépést ezirányban és kérvényt adtunk be a kereskedelemügyi minisztériumhoz, kérvén a távirda- és telefonszolgálatnak Szatmár részére éjjel 12 óráig leendő meg hosszabbítását. Biztos értesüléseink vannak, hogy ennek a kérésnek meg lesz az eredménye és büszkék leszünk reá, ha Szatmár üzleti életének ez a nagyjelentőségű reformja a rni kezdeményezésünk révén fog megszületői. A takarékpénztári betétek. A monarchia minden részéről, de különösen a műveltség alacsony fokán álló lengyel pórság lakta vidékéről vesszük a faireket, hogy a lakosság tömegesen vonja vissza betétjeit a pénzintézetektől abbeli félelmében, hogy háború esetében a kincs tár első sorban a pénzintézetek péuzkész létéit foglalja le hadicélokra ér az intézeteket bezárjak. Sajnos, ezen ostoba vélemény Magyar ország egyes részeiben is már tért hódiíoU és innen is, onnan is értesülünk, hogy százezreket vontak vissza a közforgalomból, százezreket, talán milliókat akkor, midőn erre a pénzre leginkább van szüksége a nemzetnek. Elsősorban a kormánynak lenne kötelessége minden rendelkezésére álló eszközzel fél világosítani az embereket és ezt mondani: hiszen mi nem vagyunk és nem lehetünk rablói saját nemzetünknek ; emberek 1 gondolkozzatok kissé az Isten szent szerelméért, sem a kormánynak, sem a katonai kincstárnak nem keli a ti megtakarított pénzetek, a ni nekünk kell, le gyetek nyugodtak, azt beszedjük majd tőletek törvényes formában, adó alakjában. Do a mi kormányunk, úgy látszik vsgy nincsen tájékozva »rró!, hogy mi történik az országban, vagy pedig olyan aprólékos dolgokkal, melyek a nemzet létét alapjában támadják, nem óhajt foglalkozni. Azon kötelező tségből folyólag, mely hivatásunknál fogva reánk h'randik, figyel- mez'etni akarjuk a közönséget azon súlyos következményekre, melyek az ily oktal an eljárásból támadhatnak. A pénzintézetek a betéteket nem tartják trésorjaikban, hanem gyümölcsözőleg helyezik el jelzálogkölcsönök, váltó kölcsönök és egyéb formákban, már most mi kö vetkezik a tömeges betét elvonásakor ? Az illető pénzintézet természetesen űzet addig, mig saját hitele igénybevételével győz anélkül, hogy adósainak tartozásait felmondaná. De úgy, mint mindennek, ennek is van határa, könnyen bekövetkezik, hogy bolekényszerilik kintlevőségeinek bevocá* sára és akkor mi lesz? Az adós a mai pénzviszonyok melleit uj hitelforrásokat teremteni képtelen, tehát árverés utján érvé nyositi a pénzintézet követeléseit és ezrével jut koldusbotra gazda, iparos, kereskedő egyaránt. Hogy ez mit jelent, azt bővebben talán nem kell magyaráznunk. Elértéktelenedik minden vagyon, elpusztul minden gazdasági érdek és általános nyomor és ínség ü i fel tanyáját. Minden intelligens embernek, de különösen szoknak, kik a néppel állandó össze köttotésböü állanak és azok érdekeit szivükön is viselik, papoknak, jegyzőknek kötelessége felvilágosítani a tudatlanokat, bogy a megtakarított pénzük éppen háború esetén nem otthon a szalmazsákkan van jó helyen, banem az a pénzintézetbe való, ahol minden garancia mellett az állam tel]03 erejének védelme alatt a közgazdaság szolgálatában a jólét fontartására szükség van. Azért minden felesleges fillért a pénzintézetbe vinni, ahol egyedül van jő helyen válságos időkbenB. N. Rákosi Jenő a Széchenyi Társulathoz — Saját tudósítónktól. — Szatmár, dec. 12. Annak idején a „Szamos“ is megemlékezett róla, hogy a Szatmárvármegyei Széchenyi Társulat december 4-én tartott igazgató-választmányi üléséből üdvözlő táviratot intézett Rákosi Jenőhöz, ennek 50 éves irói jubileuma alkalmából. Rákosi Jenő az üdvözlő táviratra a következő levelet intézte a Széchenyi Társulat elnökéhez: Budipesi, 1912. dec. 4. Méltóságos Elnök Ur 1 A szalmúrmegyei Széchenyi Társulat Igazgató választmányának üdvözlő íe- logrammját hálásan köszönöm. — Minden elismerés jól esik az embernek a mai világban, de e^y Társulat, mely Széchenyi neve alatt és szellemében és Falussy Árpád elnökségével szolgálj \ a nemzetet, ha szói, szava virág, beszéde koszorú, melyet büszkén viselhet a leg nagyobb, mely kiváló tisztség nekem, az egyszerű munkásnak. Isién áldása és kiválóan hazafias működésének öntudata jutalmazza Méltóságodat és engedje megkérnem, — hogy tolmácsa legyen hálás köszönetemnek Madarassy Dezső igazgató, Hantz Jenő dr. titkár urakkal és a Társulat igazgatő- válaszímánya összes tagjaival szemben. Méltóságos Elnök Urnák kiváló tisztelettel: hive és alázatos szolgája Rákosi Jenő. Aufferjberg. * Mégis csak ment az öreg Auffi, (akit ekképpen neveztek a magyar urak.) Pedig nem is volt nagyon öreg az Auffi, csak a parókája volt hihetetlen mértékben szuetto és kopott. S a figurája volt annyira rokkant, hogy nevetség volt ránézni. És ha kinyitotta a száját és tiz szót mondott: hatványozva nőtt a komikum. Á julva kérdezte az ember: ez az osztrák és magyar ármádiának a hadügyminisztere ? Igen, ez — volt. Ma már nem az. Ma már a király (és úgy látszik a trónörökös) is belátta, hogy Auffenberg lovag ur nem oda való, ahová állították s rövid utón mennie kellett. A mig a magyar urak követelték távozását, addig marasztották, — az igaz, hogy akkor, amikor a tavalyi decemberi delegáción Auffenbeig lovag mindjárt a bemutatkozásán halálosan kompromittálta magát, akkor még a magyar obstrukciós párt belekapaszkodott a hadügyminiszter üstökébe és támogatta őt. Persze ez az üstök nagyon lazán ült a lovag ur fején s a szélső támogatók kezében csak a paróka maradt.
