Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-13 / 284. szám
(1912. december 13.) 284 szám. SZAMOK oral Ha nincsen külső bonyodalom és háborús mozgalom : akkor Auffenberg lovagot nyilván elmozdithatatlanná tette volna a magyarok ellenérzése. De most komolyabb idők következtek, amikor végre is nem lehet tréfálni azzal az erővel, amelyre a döntő pillanatban a monarkia tekintélyének és biztosságának megóvása van bízva. Most' végre is nem tűrhették tovább a kisszerű és mérsékelt tehetségű embert az ármádia fő-fő vezető állásában. Most hiába gúnyolták és kicsinylették a magyarok, mégis elmenesztettók őt. Egy igen kedves emberünk, aki közel állott a Szamos-hoz is, szokta volt mondani: „Minden ember szamár, a kérdés csak az, mikor árulja el magát.“ Sokan nagyon sokáig tudnak vigyázni magukra, mások hamarosan lerántják magukról ennek a fontos titoknak a leplét Az öreg Auffi, szegény, mindjárt megjelenése első pillanatában olyan őszinte és nyiltszivü volt, hogy ámulattal vegyes megütközést keltett. A legfőbb bécsi hatalmasságoknak azonban egy egész esztendő kellett (ős amellett sötét égboltozat a Balkán és Oroszország felől), hogy észrevegyék csodála os tévedésüket és csalatkozásukat a személyben, akit oly magas polcra állítottak. Az egész világ azonban mo t azon töri a fejét, bogy a közveteílen oka a nagy változásnak mi lehetett. Valami hibának kebelt történnie ezzel körülbelül mindenki tisztában van. De hogy valójában mi történt, aminek nem kellett volna történnie és viszont mi nem történt, ami fontos és szükséges lehetett, vagyis hogy mi érlelte meg mostanság köz ve tétlen ül a bukást és mi adta az utolsó lökést az öreg Auffinak: azt bizony vajmi kevesen tudják — s akik tudják : azok bizonyára sokáig nem fogják elárulni. Ez státustitok, miként szegény Auffi tehetetlensége is az volt. A szatmári urihöigyek mentőtanfolyama. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, dec. 12. A „Szamos“ tegnapi számában hirt adtunk a szatmári nők nemes, dicséretre méltó buzgalmáról, mely szerint az esetleges háború kitörése alkalmával magukra vállalták a Szatmárra jutó sebesültek ápolását. A min nap folyamán ismét igen sokan jelentkeztek a nemes cél érdekében. Sajnálattal tapasztaltuk azonban, hogy a polgári osztályból igen kevés érdeklődés nyilvánult az ügy iránt, pedig ann*k közhasznúságát könnyen beláthatja mindenki. A rendezőség ezúton is felkéri társadalmunk úgynevezett középosztályát is, hogy vegyen részt a betegápolónőket képző tanfolyamon. Sokszor mindennapi életünkben, otthonunkban is gyakran kisehb-na gyobb balesetek történnek, vájjon nem-e tapasztaljuk sokan, hogy a gyors és szakavatott első segélynyújtás hiánya a végzete a legtöbb balesetórte embertársunknak ? 1 Dr. Vajay Imre városi tiszti orvost már hétfőn, folyó hó 16 án megtartja az első mentőelőadást, mely a mentőállomásnak erre a célra igen alkalmas és Kényelmes nagy termében lesz. A jelentkezéseket csak hétfő délig fogadja el dr. Pirkier Ernő jegyző, akinél a hivatalos órák alatt bármikor lehet beiratkozni. Színházi műsor. Pénteken — másodszor — „Eva“, ope rotte (B. bérlet.) ' Szombaton — harmadszor — „Éva“, Operette (G. bérlet.) Vasárnap délután „ A kis gróf“, opa rette (félhelyáralr; este — negyedszer — „Éva“, Operette (3. Bérletszünet). T áviratok. Szerbia makacskodása. Tengeri leikötőt — minden áron. A mai nap hírei sem hoztak pozitív jelentést a szerb konfliktusról. Egyik híradás cáfolja, a másik megerősíti a Pro- hászka konzul eilca elkövetett merényletet. A tengeri kikötő dolgában is akadékoskodik Szerbia, s politikusai jobbra balra küitölik világgá, hogy az adriai tengerpartról meg háború árán sem mond le. Róízletes tudósításaink itt következnek : Belgrád, dec. 12. Éd! konzul Prisrenuből ma Belgrádba érkezett. A szerb kormány ma Ugrón bel grádí követünknek kijelentene, hogy Szer fcia bármily elégtételre hajlandó a Pro hászbán elkövetett inzultus miatt. Belgrád, dec. 12. Politikai körökben ma az a hír volt elterjedve, hogy Jovanovics, oz uj bécsi szerb követ az osztrák-magyar szerb differenciák letárgyalása végett Bécsbe utazik. A „Tribuns“ déli kiadása jelenti, hogy Jo- vanoviC3 utazása nincs összefüggésben a monarchiával történt konfliktussal. Bárhogy történjenek az események, Szerbia nem fog lemondani tengerparti igényeiről— különösen Durazzórói ós annak jpartvidéké- rő). Á kinek Durnzzóra fáj a foga — mint a szerbek mondják — azok jöjjenek el Durazzóért és V-. gyék ei. Budapest, dec. 12. Az „Echo de Paris“ jelenti, hogy Oroszország az adriai kikötők dolgában nem segíti Szerbiát. Ellenben a szerb politikai viszonyokat nagyon pressimistikusnak látja a legutóbbi bécsi események miatt a párisi újság. Páris, dec. 12. Egy tekintélyes francia újság írja: Péterváron u legutóbbi bécsi eseményeket Oroszország-elieoes tüntetésnek veszik. Szerbia nem követel lehetetlent és a monarchiának méltányolni kell a szerb jogos törekvéseket. p jt Y TU\tA mérnöki irodájs tjTx’l.JLX 6ÍJt4Í.\\-/ Bercsényi-u. 33 HÍREK A Jól értesült" mindenitudó ember uj típusát megteremtette a háborús titkolózás. Valaki, aki mindent tud, aki hallgatásra van kényszerítve, de becsületszó mellett tovább is adja. Ott ül a kávéházban vagy a kaszinóban és titokzatos arccal mesél nagy dolgokat. Hadtestek mozgását, katonatisztek beszélgetését magyarázza, természetesen — becsületszó mellett. Es terjednek a hírek, a bolhák elefánttá híznak, a legyekből aeroplánok lesznek, amelyekről máris bonibaeső potyog a galíciai határon. És összesúgnak az emberek, mindenki tódit-lódit valamit a híren. A jól értesült ember mindent tud és természetesen nem tartozik az emberiség önző és titoktartó leiéhez és értesítéseit siet tovább adni. Már nem kíván becsületszót, azért sem haragszik ha nem hisznek neki. Mert ő maga meg van győződve a hitelességről. A borbélyod megnyugtat, hogy nem lesz háború. A tyukszemvágó titokzatos képpel íogad : Háború lesz. kérem. Ma operáltam le a főhadnagy ur tyúkszemét. Ő mondta. Baj van, baj... Es sóhajt egyet. A főpincér vigasztalni kezd: Nagyobb baj is elmúlt már, kérem. így vigasztal Schlachmonesz ur, a paszulyügy- nök. Az agyoninformált ember hazament Nem lesz háború, újságolja imádott nejének, mire az mérgesen neki támad : Ejh, ezt te nem tudod, tatusch. A trizernőm, Schleimné, tudja. Az pedig azt mondja, hogy lesz háború. Ebből családi hadd-el-hadd fejlődik, mire a meggyötört férj a kávéházba szalad. Túlérett Pipike, a kasszírnő, magához inti és bizalmasan súgja, hogy nem lesz háború. Neki egy vigéc mondta Es igy tovább . . . A borbély, a tyukszemvágó, fő- pincér, frizérnő, kalauz, levélhordó, kasszirnő, kéményseprő, ki-bejáró, mászkáló, csetlő-botló emberek hadserege mind, mind jólértesült. És mikor a íejíájásig izgató értesülések méregbe hozzák az embert, kínosan sóhajt fel: Csak m a' egyszer kitörne a háború, hogy — békességem legyen. A „ jól értesült“ ember pedig tovább kustorog, szimatol, alkalmatlankodik. lábatlankodik a szerkesztőségben, bespionkodik a kéziratainkba, elkapja a telefonkagylót a fülünktől és röpíti a hirt, hogy Belgrád alatt megdördültek a magyar tüzérek ágyúi, mert ő, bizonyisten, saját fülével hallotta és igy tovább . . .
