Szamos, 1912. december (44. évfolyam, 274-297. szám)
1912-12-24 / 293. szám
1 #Uai. SZÁMOS (191?. dMoeber 24.) M3, saám Borzalmas rablógyilkosság a Báthory-utcában. Egy szabósegéd rémtette. — A Szamos eredeti tudósítása. — Szatmár, dec. 23. Rémes és részleteiben is borzalmas rablógyilkosságot követett el szombaton este Szatmáron egy minden emberi érzésből kivetkőzött, elvetemedett szabólegény. Előre kieszelt, vadállati terv szerint baltával megölte gazdájának inasát, hogy aztán elrabolhassa tőle a munkaadójuk által a kis fiúra rábízott pénzt, 150 koronát. Az elvetemedett ember vadállati kegyetlenséggel követte el a rablógyilkosságot és minden jel, amit a szatmári csendőrség páratlan buzgósággal és ügyességgel derített ki, arra mutat, hogy a rablógyilkosságot előre megfontolva követte el és annak minden legapróbb részletét előre tervezte ki. A nyomorult, szánalmas kinézésű, remegő gyilkos — egy rosszarcu, 23 esztendős szabólegóny, ma még a csendőrség laktanyáján van őrizet alatt, ott folytatják vele a nyomozást, de valószínű, hogy mivel a nyomozást most már megkönnyíti a megtört tettes teljes beösmerése, holnapra már átkisórik az ügyészségre. Részletes tudósításunk a hajmeresztő rablógyilkosságról itt következik. A megbízható inasgyerek. Inglik József, jól ösmert szatmári szabóiparos állandóan 10-12 olyan munkást foglalkoztat, akik nem b nnt az ő műhelyében, hanem a saját lakásukon dolgoznak. Ezek a munkások hétközben beszolgált munkáikért a fizetést szombaton este kapják kézhez, mikor Inglik a tanulóival szokta a pénzt elküldeni nekik. Szombaton este a munkások fizetése, amit az inasoknak szét kellett vinni, körül-belül 500 koronát tett ki. Eit Inglik úgy osztotta be, hogy 150 koronát Fóris Antal nevű 15 éves inasa, a többi pénzt egy másik inas vitte szét Szombaton este 7 órakor indult el Fóris Antal a pénzzel és a másik tanuló, aki szintén pénzt vitt, szólott neki: — Először Nagy Józsefhez vidd a pénzt Tóni, azt üzente, hogy borravalót kapsz tőle, ha legelőször hozzá mégy, mert kell neki a pénz. Nekem is adott tiz krajcárt az üzenetért. Ez a Nagy József egyik kint dolgozó munkása volt Ingüknek. Augusztusban jött Szatmárra Budapestről és azóta itt lakik Báthory-u. 37. szám alatt Máté Lajosnál egy kis szobában. Ott volt a varrógépje is, amin dolgozott. Nagy Józsefnek összesen 18 korona járt a múlt hétről. Eltűnt a kis inas. Fóris Antal a borravaló reményében először Nagy József lakására vette az útját. Bement Nagy szobájába, és átadta a 18 koronát, azután eltávozott onnan. Nagy József kikuérte a kis fiút a kapuig, azután visszament szobájába. Nagy Józseftől még látták a házbeliek kimenni a Fóris gyereket, a zóta azonban nem látta többé senki. Inglik többi munkásai nem kapták meg már tőle a munkabérüket. A munkások vasárnap reggel elmentek Inglik üzletébe a járandóságukat reklamálni, de akkorra ott voltak már az eltűnt fiú szülei is : Fóris Antal szegény napszámos ember és a felesége. Bár a kis Fóris gyereket, aki már két esztendeje dolgozott Inglik műhelyében, mindenki tisztességes, megbízható fiúnak ösmerte. Inglik már két év óta küldözgetett vele a pénzt széjjel anélkü 1, hogy valamikor csak egy fillér is hiányzott volna a reábizott pénzből, a körülmények mégis azt mutatták, hogy nem lehet másként: Fóris Antal, aki igán szegény, földhözragadt emberak gyermeke, megszéditette a pénz, megbotlott a gyermekes esze és megszökött a 150 koronával. Jelentést tettek a dologról a esen- dőrségen, ahonnan a csendőrség legügyesebb emberei: Papolczy Lajos járásőrmester vezetőiével Ács József, Filip László és Gyarmati János őrmesterek vették kezübke a nyomozást. A csendőrök megállapították, hogy Fóris Antal először Nagy Józsefnél járt. Felkeresték tehát Nagy Józsefet, akit a lakásán találtak: a padlót súrolta. Nagy elmondotta, hogy as inasgyerek szombaton est« nála járt, de nem adott át neki a fizetéséből csak 2 korona 30 fillért. Ő követelte a gyerektől a fizetése többi részét is, de azt mondotta, hogy nála nincs. — Erre mérgemben arcul ütöttem a gyereket — mondotta a csendőröknek Nagy József — és megmotoztam, de nem találtam nála pénzt. Akkorára már biztosan eldugta a pénzt, hogy megszökhessen vele. Még egyszer megütöttem a kis fiút, aki azután elment tőlem. Biztosan megszökött. Vasárnap reggel el is mentem Inglik úrhoz és elmondtam neki, hogy nem kaptam meg a béremet. Inglik igazolta is a csendőrök előtt, hogy Nagy József nála járt panaszkodni, hogy nem kapta ki a fizetését. Azt pedig, hogy Fóris Antal tényleg elment Nagy Józseftől, azt bizonyították a házbeliek, akik a kis inast távozni látták. A nyomozás itt holt pontra jutott. Tanuk bizonyították, hogy az eltűnt gyermek elment Nagy Józseftől, de újabb nyomot, hogy onnan hova mehetett, nem tudtak felfedezni. A kis fiú kétségbeeset: szülei még érdeklődtek Atyában, a gyermek ott lakó nagyanyjánál és Lázáriban, a nagynénjénól, hogy nincs-e ott a fiuk, onnan is tagadó válasz jött. Nyomjon. A gyanús súrolás. A csendőrök tehát ismét Nagy Józsefet vették elő. Bár — mint említettük — volt rá tanú, aki látta a kis fiút elmenni tőle, gyanús volt előttük Nagy József viselkedése, aki mindjobban remegett a csendőrök előtt és fölöttébb megerősítette a gyanujokat az, hogy Nagy József vasárnap délelőtt súrolta a szobája padlóját. Különösen az tűnt fel Papolczy Lajos őrmester előtt, hogy a szoba padlójának egyik helye erősebben volt felsikálva, mint a többi. Ezek a foltként jelentkező sikálások az asztal irányába vezettek. Hétfőn re. gel a csendőrök ismét elővették Nagyot a lakásán és ekkor követve a padlón levő foltok nyomait, elhúzták helyéről az asztalt. Az asztal alatt egy feltűnőbb folt látszott. — Mi ez? kiáltott rá teljes erővel Papolczy őrmester a minden izében reszkető, remegő szabósegédre. — Egy folt, szepegte már szinte öntudatlanul, sipadtan, megtörve Nagy. — Vérfolt, szólt rá ismét az őrmester, a Fóris Antal vére. A nyomorult, vézna, remegő ember elsáppadt, egész teste megcs uklott, megtört, szinte kétrét hajolt és alig hallhatóan, sirva nyögte ki: — Megmondok mindent az uraknak, töredelmesen bevallók mindent, csak vigyenek be a laktanyára. Nem tudok tovább itt maradni ebben a szobában, vigyenek el innen, mindent beismerek. A csendőrök még mindig nem gondolták maguk sem, hogy gyilkosságról van szó. Nagy József ezután zo-
