Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)
1912-11-15 / 260. szám
Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. november 15., péntek. BBaaaBBBaaBBaiiaBaBBRBBBeBaiBBBBBBa 260. szám. POLITIKAI NAPILAP. í*Esas8as«eaaaB*raaa««í<.aBa*Baa*BB«»BMR»BBBacBaBBaaaa«aaBaaaBeB*aBB»a«aaBa9BaaBBa«*aB9í Mit várhatunk. Szatmár, nov. 14. Ellenparlament . . . Ha az ember nem tudná, hát kitalálhatná, hogy ezt csak a koalíció csinálhatta. Olyan hamisítatlan koalíciós jellege van a dolognak. Más nemzet soha meg nem érthetné, más nyelven hasztalan igyekeznének kifejezni, hogy mit jelent ez a szó „koalíció“ — a maga legtisztább százszázalékos mivoltában. Van benne valami dón quixotteszerü, de a nemes spanyol lovag küzdelme mégis egészen más, — mert őt komoly hit és eszmé- nyiség vezette. Ha olyan Don-Quixotte-t képzelnénk el, a ki maga jól tudja, hogy szélmalmok ellen küzd, illetve nem is küzd, csak ámítja az embereket azzal, mintha küzdene: — már inkább közelitenök meg a „koalíciós“ szót s jobban magyarázhatnók meg a világnak az „ellenparlament* \tipikusan koalíciós intézményét. De ez sem lenne elég. Még hozzá kéne tennünk, hogy van a dologban valami, a mi Potem- kinre emlékeztet, — de sokkal kicsinyesebb, olcsóbb rendezésű s nem csak a király, hanem a nép megtévesztésére is szolgál. El kéne mondanunk, hogy mi az a „nemzeti ellentállás“, — „harcos ellenzék— „nemzeti követelés“, „tulipánm, leszerelés, kvótaemelés, anyagi és erkölcsi tönk, „őrszem-állás“, sípoló és tülkölő hazafiság, mozi-hősködés stb. stb. De hiába magyaráznék bármeddig a „koalíciós* szóban rejlő legmélyebb értelmet, hogy is magyarázhatnók meg idegennek ezt a szót, a melyben együtt van a szemfényvesztés, ámító virtusko dás, puffogó frázis-hősködés, pórias du- hajság, százszinü elvtelenség és minde- nekfőlött a mérhetetlen éhség fogalma ? S mindennek legtipikusabb virága az „ellenparlament“, — a nagyzás és szemfényvesztés legmulatságosabb hajtása. Egészen kétségtelen dolog, hogy most már teljesen összekavarodott minden baj s a gyarló ember teljesen a k-éi ségjbk ißtfa ital ék a. Külpolitika, belpolitika, gazdasági élet s ez utóbbi keretén belől a súlyos mezőgazdasági csőd és hitelválság : olyan elkeseredett hangulatokat vált ki a feje- vesztett emberből, hogy ma már mindenki, aki legcsekélyebb mértékben is tényező, vagy számot'evő a közéletben, óhajtva vár valami végloszámolást, ami egy csapásra vessen véget az áldatlan, őrületbe hajtó á.lapoinak. A körülmények maguk, kell hogy bekövetkeztessék ezt a vógleszámolást. Hiába várunk ugyanis a nagy időkben nagy emberi feli ukkanásokat, — ennek a történelmi időszaknak nincs egyetlen nagy embere sem, aki megjelölné a kivezető utat, önfeláldozó cselekedettel az ész. a tudás hatalmával koriába szedné a világot. A történelem hazug és megbízhatatlan voltára enged következtetni ez a szomorú valóság. Az események és okadatok feljegyzését tartalmazó történelemre, melyet minden létező tudomány felhasznál segítségül, minthogy benne látja a megösmerés azon igazságát megírva, hogy bizonyos jelenségek mindenkor ugyanazon következéseket vonják maguk után. A mostani, a történelem feljegyzésére méltó események éppen a történelem bizonyítása alapján azt következtetnék, hogy épp úgy, mint a ködös múltban: ez időtájt is kellene lenni egy Martmuzzi Györgynek, egy Hunyadi Mátyásnak, vagy az egész világ történelmét tekintve egy Napóleonnak, akik az egyéni kiválóságok, a tudás hatalmával kerekedtek felül a körülmények össze-visszasága, a fejetlenségek és elragadt vagy ellustult szenvedélyek harcai fölé. S most viszont éppen ezek a most dúló válságok és ezeknek a most dúló válságoknak a fejetlensége igazolja, hogy k régi idők nagy eseményei sem voltak egyebek, mint a tömegek mozgolódásai, a tömegérzések fékevesztett csapongásai s hogy csak az elfogultság, az események teljesen egyoldalú vi»9gáláB<r e*ieíf ki azokból embereket, akiknek neve, jelleme jelöli meg azután azt a kört. A tatárjárás nagy királya IV. Béla magyar király sem kedett hogy ószbeli, jellembeli, külön egyéniségi kiválóságokkal bírjon s úgy tetszik, Bemrni része nem volt az ország fellendülésében, újra alakításában, mely nevéhez fűződik, mert magok az események a kárhozatot és Két nap egy leány naplójából. A „SZAMOS" tárcája November 5. A bálizene mélabus akkordjai még ide is elhangzanak. Menekülnöm kellett, hogy ne halljam, mert fájó szivemet széjjel marcangolja. — Idemenekültem kisded fehér szobácskámba, virágaim s könyveim közé, hol annyi rózsás tündéri leányálom szövődött érzékeny lelkemben . . . Éjfél van. A báli vendégek vidám kacagása visszhangzik a termeken át. — Mit tegyek? Nem tudom hallgatni! Forró, lázas fejemet kezembe hajtva, azon gondolkodom, hogyan birtam eddig is ezt a mai mulatozást. Még mosolyognom is kellett. Ha valaki sejtette volna, hogy minden percben közel voltam az elájuláshoz . . . Édes kis naplóm, megint neked panaszkodom. Beszélek hozzád, mintha csak ő volnál. Neked sirotn el nagy bánatomat, fájdalmamat. Te fogod fel hulló könnyeimet is. Te vagy az egyetlen jó barát, kire rábizni merem boldogtalan szerelmem okát. És te oly jó, türelmes vagy. Hányszor öleltelek már keblemre, s hányszor halmoztalak el csókjaimmal. Nem tudom mi lenne belőlem, ha te nem volnál. Talán már most sem élnék: de te éltetsz, vigasztalsz, benned Őt látom, benned Hozzá beszélek. Csakhogy éppen hangtalan vagy, nem beszélsz, de annál többet 'beszélek én. — Óh, te imádott lény, mily távol, messze vagy tőlem. Miért hagytál el éppen akkor, mikor már oly közel hittem a boldogságomat ? Miért fosztottál meg hitemtől, reményemtől, az élethez való bizalmamtól ? Miért kellett ennyire csalódnom ? Miért is szeretlek oly nagyon ? Ah : az óra már kettőt üt. Neveddel ajkamon hajtom álomra fejemet. — Megcsókólom az édes kis naplómat, mintha csak te volnál ... Oh miért is kell lenni holnap felébredésnek. November 6. Miért zavartad meg nyugalmamat, oh, mond miért tetted ezt ? Álmodtam, hogy szeretsz, igazán szeretsz. Álmomban oly jó voltál, oly kedves és ... és jött az ébredés. — Oh miért is kellett oly hamar visszatérni a fényes tündérálmok boldog országából? Hiszen olyan boldog voltam ott én is, te is : igen, te is, mert akkor szerettél. Mond, miért nem szeretsz most is ? Azt álmodtam: csendes őszi alkony volt. A letűnő nap utolsó sugarai még ott fénylettek halványan, megtörtén minden egyes bútordarabon. Ketten voltunk a szobádban, ketten, tudod ott, hol az első meleg érzések hulláma csapott a szivembe, ahol először láttalak, ahol megszerettelek. — Te olvastál, vagy írtál, már én nem tudom ; én meg elmerültem a lenyugvó nap nézésében. Kitudja, egyet gondoltunk-e ? Én szeretettel néztem rád, mint merülsz el munkádban, mint mozog a szemed, a kezed. Néztem ... néztem férfias szép arcodat, melled lassan emelkedett; nyugodt és komoly voltál. Én a hátad mögött álltam, minden lé- lekzetedet számlálva; oly férfias, oly szép voltál ebben a pillanatban. Idegeimet feszülni érzém, ereimen felcsapott a láng, közel hajoltam hozzád és te megérezted forró leheletemet, hátra fordultál és egy erős öleléssel magadhoz vontál... Ajkunk összetört hosszan, édesen és én boldogan vergődtem karjaid között. Akkor szerettél. Miért szabad álmodni azt, amit remélni tütva van. Miért szakgattad fel szívsebeimet, mikor az úgy fáj. Álmaimban jössz el boldogítani, mikor a valóságban egy szavad eem volt hozzám. Elmentél messze földre egy búcsú szó nélkül, nem vonzott semmi hozzám. Nem érezted lelkem melegét, lángoló szerelmem hevét. Hát senkid sem Jelem siámnnk 8 oldal tepjed»lmft.
