Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-23 / 267. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szatniár, 1912. november 23.. szombat. 267. szám.

Szatmár, nov. 22.

Már az ellenzék is belátja — talán azt, hogy a ránk agyarkodó nagy szerb törekvéseket istápolva és bátorítva, a magyar állam léte ellen támad?

Nem. Az ellenzék a maga morális szinvalcságában ily erkölcsi belátásra képtelen. Hát csak azt kezdi belátni, bogy a nagy-szerb vágyak biztatásával és uszításával mily súlyos „taktikai“ hibát követett el. Nemcsak fölfelé, hanem lefelé is lehetetlenné tette magát. Hisz olyan igazi magyar ember nem akadhat, aki a minket körülvevő szláv gyűrű közepette még a szláv törekvések szitását kívánná.

S mivel az ellenzék élénken érzi, hogy az egész magyar társadalom, nép és értelmiség egyaránt hatalmas áramlatként fordul ellene, — hát akadozva, megdöbbenve kapkod ide oda, szeretné már nagy szerb elvtársait cserben hagyni, de még e megtérésre kellő „formulája nincs“ s igy még velük tart, csakhogy már nem támadó, hanem védekező módon beszél a maga hagy szerb barátságáról.

Különösen azzal védekezik, hogy — ha a magyar törvényhozás többsége a Romániát támogató külügyi politikánk mellett foglalhatott állást, — úgy az ellenzéki kissebbség viszont Szerbiáért szállhatott síkra.

Ez a siralmas védekezés csak any nyit mond, hogy a velünk szembeszállni kész, ellenünk törő államot épp úgy szabad magyar polgárnak támogatnia, mint a hozzánk csatlakozott s a külügyi bonyodalmak közt velünk tartó államot.

Ez az önvédekezés a legszomorubb önvallomás: ezzel ismeri be az ellenzék a maga nemzet-ellenes vétségét s egy- szersmint a már említett morális szín • vakságát is.

A kaució.

Micike minden este ott sétált a mamájával a korzón.

Micike szapora járású, fürgo őzike : r< marnia higgadt léptű, komoly asszonyság.

Micike 15 éves, a mama 45.

Mikor megjelennek az utcán, az arany- ifjúság epedve nézi a sugár termetű, eper- ajkú kökényszemü gyermeket s végig fut a hátukon a hideg, ha a mamára tekintenek.

— Micsoda anyós lesz ebből a néniből. Brr I !

Pedig a mama msg nem hervadt el, olyan jó korban volt, mint egy antik zongora, melyből egy húr sem hiányzik.

Ha sétálnak, nap-nap után hozzájuk szegődött egy takaros bakahadnagy, kinek serkedezö, pörge bajuszáért bomlottak a leáflyok; de ő hü ói kitartó lovag volt; nem röpült se jobbra, se balra.

Egyszer aztán igy szólt a Micike papája : anyjuk ! vadítsd el azt a fiók osztrákot ettől a leánytól mert én nem tudok értő kauciót tanni.

A mama megígérte, hogy elvadítja.

Ettől kezdve a Micike elől ment s utánna a mamával a hadnagy.

Kérdéssel felelnek

Tisza István gróf kérdéseket intézett az ellenzékhez. Nem adnak egyenes feleletet a kérdésekre, hanem kérdéssel felelnek. Azt kérdezik, hogy az obstukció letörésével vájjon b ’yreállott-e a parlamenti tanácskozás idje. Lehet erre a kérdésre egyenes beszéddel is felelni, mi nem fogjuk halmozni tovább az ellen- kérdéseket.

Nem. A parlamenti tanácskozás rendje még nem állott helyre. A júniusi esemény eredménye csak az, hogy a parlament munkaképtelensége megszűnt. Az obstrukció még tart, még letörve nincsen, letörni nem is lehet, — az obstrukciót esak az ellenzéki vezérek törhetik le — ha akaiják. Még úgy látszik, nem akar ják, hogy letörjék, ahhoz vagy katasztrófa keli nekik, vagy egy Szentlélek, aki meg- szálná a gondolkozásukat.

Mosr, hogy a parlamenti munkaképtelenség megszűnt, — nincs már diktátor! hatalma az obstrukciónak, egyetlen célja az csupán, hogy megrontsa a pariamentárizmus tekintélyét. Aki ennek a célnak szolgálatában kielégitettnek érzi a maga politikai ambícióját, az obstruáljon tovább és maradjon meg abban a megnyugtató érzésben, hogy a világ őszA papa meg volt elégedve az eredménnyel és a mama is

Pár hét múlva éjjeli zene zavarta fsl a papát, aki mérgesen kukucskált ki az ablakredönyök között.

— Ni! Nil A hadnagy huzatja azt a nótát — hogy:

Huszár vagyok édes babám Az is maradok :

Violaszin dolmányomon Sárga gomb ragyog;

Utou, peng a sarkantyúm;

Semmi gondom, semmi bum,

Csak úgy vigadom 1

No lám, hogy henceg ez a pocsolya- kerülő, pedig se violaszinü dolmánya, se sarkantyúja nincsan — dörmögött az öreg.

Óvatosságból másnap az udvarra tette át a Micike hálószobáját a papa, hogy ne cincogjon ott az a baka.

De bizony másnap éjjel még nagyobb hévvel jajgatott a klarinét:

Szeretlek Roxelánom,

Tied egész való® 1

Dühbe jött erre az öreg, kinyitotta az ablakot és igy szólt: Hadnagy ur 1 az én leányom nem Roxelán, hane Mici; az

szes hadereje sem elég erős ahhoz, hogy letörje és megsemmisítse a magyar parlament obstrukciós táborát. Ehhez a hadseregek nem elég erősek, ehhez politikai belátás és bölcsesség kellene; de ez, nincsen.

Hát ismerjük ei azt is, hogy a karhatalom igénybevétele igazán nem alkalmas eszköz a törvényhozás tekintélyének növelésére; de viszont ma már csak nem lehet tagadni azt, hogy a véderőjavaslatot továbbra is az obstrukció romboló hatalmának zsákmányul dobni teljesen lehetetlen volt? Ma már nem lehet azt mondani, hogy nem az áilaméletet fojtogatta az obstrukció s igy a legtermészetesebb é6 logjogosultabb, a legindokoltabb Önvédelem volt a karhatalom igénybevétele.

De gyerünk tovább. Megtörtént. Egy befejezett esemény előtt állunk. Még ha tényleg indokolatlan, vagy jogosulatlan lett volna is n. karhatalom igénybevétele, — akkor is most már nem kötelesságe-e minden embernek a rend helyreállítására törekedni ?

A nemzeti munkapárt békeajánlatot tett. A felelet erre az volt, hogy baba- parlamentet játszottak a Royal-szállodá- ban és elkövettek egy olyan külpolitikai hibát, mely miatt esetleg az egész mon- arkia kénytelen lesz véres háborúba keveredni.

ón feleségem Erzsébet a remélem, nem ő érte ciiicognak itt az ablak alatt ezek a cigányok I

A hadnagy ur az erélyes fallépésre rstiráit és többé n*m zavarta a Tündér- utca csendjét.

Hanem a korzón azúrt megjelent a kitertó udvarló s mikor a kspuban elvált a hölgyöktől, o'yan cuppanós csókot nyomott a mama kezére, hogy majd hólyagos himlőt kapott tői*.

Tegnapelőtt azonban nagy meglepetés érte a papát.

Micike egyedül ment haza a korzóról . . .

— Hát az aayád hol maradt?

Micike elpirul és igy szólt: a mama azt izsni, hogy mindjárt jön.

De bizony a mama nem jött, hanem helyette egy levelet kapott a papa, mely hangzik ekképpen:

Édes öregem!

Micikét meg akartam menteni s én szöktem msg a hadoagygyal; én értem kall kaució.

A viszontlátásig, ölel:

Erzsébet.

Jelen gyámunk 8 oldal teFjedeknü.