Szamos, 1912. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1912-11-23 / 267. szám

* Z Jlü Ö t! Ez a felelet világosan értésére adja mindenkinek, hogy az egyesült ellenzék nem akar hozzájárulni a parlamenti ta­nácskozás rendjének helyreállításához. Ez a felelet azt jelenti, hogy az egye­sült ellenzék az ohstrukció fentartásá- hoz feltétlenül ragaszkodik. Ha pedig az ellenzék az obstrukciót mindennél fontosabbnak és előbbrevalónak tartja, miért panaszkodik örökösen arrról, hogy a törvényhozás tekintélye elpusztul ? Ha az ellenzék a törvényhozás tekintélyét a tecbuikai obstrukcióban látja, akkor olyan alsórendü gondolkozásról tesz tanúságot, aminőt igazán csak a hot­tentottáknál lehet tapasztalni. De gyerünk még továbl. Figyeljük meg azokat a feltételeket, melyek mel­lett az egyesült ellenzék hajlandó volna a nemzeti munkapárttal a házszabály- revízióról tanácskozni. Mondjon le a kor­mányelnökségről Lukács László, mondjon le az elnökségről Tisza István gróf és a nemzeti munkapárt fogadja el azt a vá­lasztójogi javaslatot, melyet ők kövo- telnek. Ha Lukács és Tisza távoznak, még mielőtt a parlamenti tanácskozás rendje helyreáilott volna, — egyszerre meg­szűnik a parlament munkaképessége, megint úrrá lesz a technikai ohstrukció. Nincs politikus ebben az országban, aki garantálni merné, vagy tudná azt, hogy a Lukács és Tisza távozása esetén az ohstrukció garázdálkodni nem fog. Ha ez garantálható volna, Lukács és Tisza nyomban elhagynák a helyüket, — a rend helyreállításának útjában egy pil­lanatig sem állanának. Ezt a garanciát azonban az ellenzék megadni képtelen és ezért, ha igazán jó szándék volna az ellenzéki egyesülésben, megnyugodnék abban, hogy, mihelyst a pártközi konfe­rencia az uj, revideált házszabályokat a törvényhozás elé viszi és azok ott sza­bályszerűen érvényesülhetnek, Tisza és Lukács beadják lemondásukat. Ezzel egyúttal el volna intézve a választójog reformkérdésének az a része is, mely magát a javaslatot előzi meg. Nevezetesen : a javaslatot az uj kormány terjesztené a képviselőház elé és meg­szűnnék az a képtelen állapot, mely most az egész közhangulatot izgatja, hogy t. i. a parlamenti kisebbség oktrojálni akarja a saját követelményét az egész törvény- hozásra. Világos, hogy az a kérdés, mellyel most a Tisza István gróf kérdéseire az egyesült ellenzék sajtója telel, nagyon szerencsétlenül van felvetve, mert nem is a politikai belátáson, nem is az ob­jektiv felfogásokon múlik, hogy a párt­5. «wda-. közi béke nem jöhet létre, hanem tisz­tán és kizárólag az ellenzéki jóindulat hiányán. A városházáról. — Srját tudóiitónktól. — Szatmár, nov. 22. A Szír may és Sarkady Nagy Mihály-utca kövezése. A szintig yi bizottságból. A szinügyi bizottság Ugnap déíuán ülást tartott Körösnaezsi Auia1 főjegyző el­nöklete alatt. A bizottság elfogadta * heti müaort, további elrendelte a földszinti széksorokhoz vezető lejárónak szőnyeggel való boátáját, régül e .intézte a vitás páholybérleti kérdéseket. ______(1918. novamcer 33.) 267. gg&m. Sz atmáron elfogott világcsavargó. Ekker János bizottsági tag kérelmet nyújtott be a tanácshez a Szirtmy men kövezetének sürgős kiiavitáaa és az utca déli oldatának mügyaíogjárdával való el­látása iránt. Az idei rendkívüli esős idő­járás különösen éreztette a gyaiogj tró hiá­nyát és a kocsiut-burkolat silányságát. A tanács a kérelmet a szükséges intézkedé­sek meglétem vóge.t kiadta a mérnöki hi­vatalnak. A Sarkady Nagy Mihályuícai lakosok kevósbbó voltak sz‘ rencsésok, mivel a ta­nács Csak abban az esetben helyezte kilá­tásba az utca 1913. évben való kikövezé- sfk, ha az utcabeli lakosok egyetemleges kötelezettséget vállaltiak az utcának saját költségükön való feltölteíése iránt. A Tisza—Számos-közének ár me n tes itése. Nagyszabású terv van készülőben, ame’y a Tisza és Szamos folyók közt öl­teni1 ő vidék egységes ármeutesitését és vízrendezését öleli fel. Lspuukban már ismertettük is Bodnár Károly mérnöknek erre vonatkozó tervét. Ennek a íervnek mintegy továbbfejlesztése az a nagyarányú munkálat, amelyet a folyatnmérnöksóg dolgozott ki s amely a Tisza és a Szamos középfolyásira és mel­lékfolyóira is ki l e jed. Ez a terv a város órdskeit is közelről érinti, amennyiben összefügg a város bel­vizeinek és a szennyvizeknek a levezetésé­vel. A város tehát a tervek alapos tanul­mányozása után szólhat csak hozzá és esek akkor csrdlakozhatik az érdekeltséghez, ha a terv nemcsak az árvódelemre, hanem a belvizek levezetésére is ki fog terjedni és ha a város szennyizeinek levozetése a tervbe szinten bekapcsolható. A városi tanács egyelőre a foiyain- mórnökség munkálatáról szóló ismertetést kiadta vizmüigazgalónak vóloméayüs jelen­téstétel végett. A károsult mezőgazdákért. A földművelésügyi minisztérium ked­vezményes árban bocsát vetőmagot és fo­gyasztásra szolgáló terményeket a viíára- dás és elemi csapástól elpusztított terüle­tek birtokosain k rendelkezésére, n kores kedelmi miniszter pedig szállítási kedvez ményeket nyújt ugyanerre a célra, egy­szersmind a munkára jelentkezőknek fog­lalkozást is ad. Miután *z elemi csapáson városunk határát sem kímélték meg, a ta­nács elrendelte a károsultak szükséglaténak összeírását. Felhívta egyszersmind Tankóczi GyuL rendőrfőkapitányt, úgyis mist a kül­telki gazdakör elnökét, továbbá a szatmár- I hegyi aikapitányt és Harcsár Géza dr. I nómetii birtokossági elnököt, hogy az érdé kelt birtokosokat szükségleteik bejelentőiére szólítsák fel ős az összeírást november 30 ikáig a városi tanácshoz terjesszék be. Előléptetés. A városi tanács Lóaárd István dr. árvaszéki tanácsost a szabályszerű várako­zási idő leteltével folyó évi november hó 1 tői a VII. fizetési osztály 2 ik fokozatába léptette elő. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, nov. 22. A szatmári rendőrség bűnügyi osztá- lyábrn már régen nem fordult meg olyan órdelms ember, mint uu. Tegaup este fog­tak már el a vakmerő es elszánt viiágcsa- vsrgót, de csak a rend&s reggeli lapport alkalmával állították Giuinay Aladár rend­őrkapitány elé. Már első nézésre meglát­szott rajta, bogy nem mindennapi alak. Barnára sült arcán, kemény intelligens vo né3ok és válogatott bőbeszédűsége az ér­telme« embert árulta eb Amikor pedig kérdésekkel f ggatták, összefüggőén és óióskeu magvarázta 03 adta •lő szomorú és hányatott sorsát Kissé röstelkedve vallotta be büu-t és látszott raj a, hogy szükségből, nyomorból lopott. Szégyellő magát, de bűnbánóan vallott és nem gyekezett szépíteni a dolgot. Tegnap este a budapesti gyorvonaítrl érkezett meg Sralrülrra Dacára annak, hogy gyorsvonaton jött, nem a legkényel­mesebben utazott. Mart Mezei Mózes — <*z & neve — nem a jól fűtött kupé kényelmes tilosén tette meg ez utat Pü>pöUad4nytói Szamárig. N in, erre nski na-u le lett, mr.it Mezei Mózes egy közönséges világjáró csavargó, aki minden ingatlan és ingó va gyonát magán hordja, egy kopott, szakado­zott, szürke nyári ruha formájában. A zse beinél csak a gyomra üresebb ós a sze­génységénél csak azok a hatalmas foltok nagyobbak, amelyek a kabátján 03 mellé­nyén éktelenkednek. Mozvi jó csirádból származik és több őst lúd kimutatni Dupl-. predikátuma is van, de, ez csak termesze tes, hojy ns.n használja. Rogi, nagy uú allu jaibői mindössze annyit tarlóit meg, hogy naponta borotválkozik. Azt täün fö­lösleges mondani, bogy nőm borbély kspir- gálja le álláról a szőrt, hanem ő maga. Egy öreg, kiárdsmült borotvát hord a zse­bében, goudosan papírba csomagolva es evvel szokta önkezűleg elvégezni magún az operációt. Amikor tegnap este a budapesti gyors­vonat a szatmári állomásra berobogott, a vssuti hordárok, akik a vonat elébe szalad tak, s gyorsvonat utolsó kocsijáa lévő kis vasiéira mögött egy embert pillantottak meg, aki annyira bs volt oda szorulva, j hogy alig tudta magit kiszabadítani. A ! hordárok nyomban a csendőri kirendeitség- ! hez menták és ez esetről jelentést tettek. Amikor a csendőrök az utolsó vag- gonhoz érlak, a szerencsétlen ember még mindig küzdött a kiszabadulással. Eieinte vasutasnak nézték, mert hosszú, a vasutas személyzet egyenruhájához hasonló tólika- bát volt rajta. Nagynehezeu kiszabadítottak kellemetlen helyzetéből ős bevitték a csend­őr! ssobába. Itt először is az tűnt fel a csendőröknek, bogy a tólikabát sehogyan sem ált meg r^jta. Levetették vele a ka­bát A és ekkor derült ki, hogy alrtta még egy ugyanolyan kabát van. Mezei Mózes bevallotta, hogy a kabá­tokét a vonaton lopta. Nagyon fázott olt künn, a létra mögött és megleste, a inig a kalauz elhagyta a szolgálati szakaszt, oda belopódzott ós a kabátokat ellopta. Nem akarta magával vinni ós az utazás végével vissziv zolgáltatta volna szokat. Naiv volt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom