Szamos, 1912. október (44. évfolyam, 222-248. szám)
1912-10-17 / 236. szám
- *”«***eaB»«aBaoB»H**eece«»«w$e*e»«$eeBenRiBea»«*»!ii!is*«ss«»"8SeeeQeeKfS?®«5¥''$Ä Negyvennegyedik évfolyam. 6zatmár, i9iN október 17., csütörtök, 236 5'ám. Csak annyi baj legyen . . . Szatmár, október iö. Az olyan csekélységek, mint a Balkán háború, nem fcezóLezik a magyar ellenzéket. Mindenki a uia^a helyéből nézi a vi ágot és igy érthető az obstruktorok elfogult-ága. Meg lehet érteni Justh Gryulár, aki mos-, a mikor a kitörő csaták lármája között egy utolsó, kétségbeesett kísérletet tesznek a b ke megmentésére, a mikor külügyminiszterek elszólásaitól Európa teljes föiforduiását várják, ilyenkor azzal akai ja a világot megdöbbente i, hogy gy j»e- turbáni mozdulattal a király lábai elé dobja titkos tanácsosi m-5 tóságát. Mi erre azt mondjuk: ha csak annyi haj lenne . . . Az ellenzéknek azonban ez a fontos és -*z els<\ A póz, nemcsak a titkos tanácsosi voltától búcsúzó vezér mozdulat than, hanem a többiek cselekvéseiben. Hogy körülöttük és szinjátékaik körül a világ retten álon megváltozott, au l alig tudnak. Hogy ennek a változásiak haiís.iit mennyire nyögi m ország, arról nem vesznek tudomást, Az igaz, hogy ebben a múlt obstrukciók hagyományait követik. A nemzeti vivmányos ohstrukcié hőseinek se fájt azok keserve, akiket az obstru ct miatt három éves katona-szolgálat után se engedtek ha/a és a kiket tartalékos létükre tol idején „1 tszámkiegészítésre“ hivrnk be. Most ja leusőbbséggei néznek végig a nagy rémületen, amelyet a bábum szele okozott. Szinte azt h -jiandók hinni és hirdi fai, hogy az egészet bizonyára megint Lukács László rendezte, hogy az „alkútmánytiprás elől a figyelmet elterelje és hogy az ellenzéket ezzel le- sz evl Nem is lenne rossz, ha a Balkán ügy csak ennyiből állana. Do mégse látszik égés/, valószínűnek, hogy Berána nevű török falunál a montene- gróiak azért kezdtek 'olrta a törökök öldöklésébe, hogy ezzel a magyar kormányé’nőknek politikai szolgálatokat teljesítsenek és hogy Szerbia meg Bulgária azért vállalták magukra a mozgósításnak erejükön túlmenő költségeit, hogy Károlyi Mihály gróf híressége az aktualitás vizeiben alámerüljön. Mindegy, — ők harcolnak tovább, Hogyne; in kor ez a harc aránytalanul könnyebb annál, amelyet az embereknek kell folytatni. Iparosnak, kereskedőnek tengődni a drága hitelviszonyok között, járni a pénzszűke borotva élén, küzdeni a nem-fizetők hadaival ; és bővülök is mindenkinek érezni a háborús bizonytalansággá! járó károkat, az elmaradt vállalkozásokat, a megdrágult, éleimet, az értékpapírok fejvesztett zuhanásává1 járó bajokat; és mindenek fölött rettegni u nagy hátha bekövetkeztét, a mikor mi is belesodródunk a népek fegyvertusá- jába ; mindezek s az ezekkel járó más jelenségek, h stározottan kínosabb, el- szántahb, jobban elcsigázó és kockázatosabb harcot, jd ntenek annál az ugy- ne ezeft küzdelemnél, a inelylyel Károlyi Mihály grófék az alkotmányt igyekeztek menteni. Igaz ; az ö 1 Ikesedésük nem változtatna a diplomáciai helyzeten és a háborús állapoton. De azért mégi* eláll az ember esze, annak láttán, hogy a szomszédunkban kitörő és bennünket is erősen perzselő láng mellett az ellenzék még mindig a maga színjátékét tartja a legfontosabbnak, ők, a választójog ujon- nak megtért hívei szokták bizonyitan’ hogy ez a parlament bem igazi kifejezője, nem hü tolmácsa <'s képviselője a népakaratnak és a közvéleménynek. Hát ez igaz, de a legjobban kirívó példát ők szolgáltatják erre, akik egész más ügyekről dörögnek most, mint amelyek az ország tömegeit most izgatják és gyötrik Mógis jó dolog az az immunitás. A bűvös jog, amely a képviselőt minden baj ellen védi és oltalmazza, aminő cg, éb gyarló embert érhet. Az e^enzé’ i képviselők, úgy látszik, immun!sok a háboros pánikkal s az ebből szártne ható bajokkal szemben is. Tiz évnek gazdasági elohaladása, összegyűjtött gazdisági ereje, pénzügyi megalapozottsága van veszélyben, — és ebben az időben az Pesti színek. A „SZAMOS“ • arsddti tárcája Bárdóly Sándor Budapest, okt 11. Bocsássanak meg nyájas és tehetséges Olvasók, — de az alábbi „ördöngős szatmári n -pot“ lehetetlen el nem cseveg! i. S miért ne ? Hátha valamelyik ifjú Arszlán- nak edzőbe jut az alábbiak nyomán meg alakítani az „Országos Szoe. Telepath. Egyes.“ szatmári fiókját . . . S mily szerencse, e nehéz időkben? Bizonyára hálából egyszerre „igazgató vezérré“ választják . . . Hát kérem a dolog úgy történt. Hoz- hoz a villamos a Kossuth Lajos-utca felé délelőtt úgy fél tiz tájban, — mikor egy jól nevelt miembernek Pesten vagy már vagy még nem szabad ágyban aludnia . . . Nézek, bámulok széjjel csak úgy cél nélkül, emberekre, fényes kiiakutokra és hirdetőoszlopokra : mert igy a legjobb, a tapasztalat szerint, ennek van legtöbb cdja... Az utak fel vannak szedve, mint rendesen, szurkolnak, fúrnak, faragnak, építenek jobbra, balra . . . Arcátlan, szemérmetlen ez a város, — szidom magamban, — olyan mint egy dáma, (szurok illatos dáma kó rém!) aki nyilian toa'ette ik! De nagyszerű nő kérem. Még most sincs felöltözve, még mindig épül, még mindig fiatal. Megállunk. Kossuth Lajos utca. Leszállók. Csak úgy belenyúlok a kabátom zsebébe . . . Véletlenül a „Szamos“ egy régebbi póldánva akad rája . . . Bele né zek ... A Charlesz cirkuszról olvasok, itt is, ott is. Felnézek, majd felestem! Hikitós ruháju szolgák öles plakátokat ragaszgat- nak előttem. „Charlesz Cirkusz“ ! Istenem, belenéztem instálom jó mélyen a ketrecek Ossziánjának torkába . . . Milyen! Hisz ke. dtem sejteni itten, hogy Önök is otthon párnap előtt belenéztek! Vájjon kik, hogy, mikép nézték és érezték magukat előttük ott a Deák-téren, Szafmáron? ■ . . Vájjon nem tettek bele valamit ? De igen I Meghatva leemelem a kalapom: hisz az oroszlán torkában ott ta’álom a »Szatmári női footbal club“ — halott tetemeit . . . Egy labdát . . . Néhány lány cipőt, térdkalácsot, harisnyát . . . Könnyezve tá-, voztam . . . Megyek tovább, a Szamos a kezemben . . . „Dr. N. N. városunk fia eljegyezte . . . Dr. X pesti nőgyógyász leányát.“ Lüktetett a szivem, már ekkora szerencse és boldogságától és . . . ezer ördög Dr. N. N. a boldog vőlegény, egy ügyvédi táskával rohan keresztül a kocsiuton. Erről eszembe jut, — hisz nekem is fontos eljárásom van a Tőzsdén . . . Sietek| Szent Isten 1 Egyik városatyánkat Dr. L. I. urat látom a Holzer kirakata előtt . . . Hogy kerül ő is ide épen most ? Nem akarom Hölgyeim az Ön; k férjeit a tébolydába juttatni, csak azt jegyzem ide, hogy sok szép asszony, lány állott itt reszketve, kéjes arccal, szájjal és gyilkosul vil'ámló szemekkel az üveg alalti bársony, selyem, prém, szőrme, hermelin téli újdonságok iránt, miktől — becsületemre — egy asz- szony díjúit, oly.sn mesések és . . . drágák. A Tek. Tanácsnak meg besúgom, hogy közigazgatási továbbképzőre küldött barátunk széleskörű tapasztalatokat gyűjt. Ha meg nem ragadom, ambitiója — dicséretére a városi Tanácsnak — az elájult és később magához tért gyönyörű asszony ha- zakisérósóben ku'mlnál . . . Városatyánk leadva a legújabb szatmári híreket, — félőrülten megléptem tőle a Tőzsdére . . . Nagyszerű lxely 1 Képzeljék, ott lenni, ezámunk S oldal tepjedolmil.
