Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-17 / 210. szám
Negyvennegyedik évfolyam, Szalmái, 1912. szeptember 17„ kedd. 210. $zárr. POLITIKAI NAPILAP. «S£a»:ae»'sa8aBaBai3*«saasc«aBaKaaaaaa«asf»Ba*«»ai*a«sacBa8aaesaaBaBf (•«■«■■■tma!sa»BBMBami immm» Dr. Kelemen Samu kilépése a Justli-pártból (She.) Jusht Gyula hazaárulónak nevezte Kelemen Samu doktort, Szatmárnémeti város országos képviselőjét, — a mire Kelemen Samu a politikai lovagiasság szabályai szerint kilépett a JuBth Gyula vezérlete alatt álló függetlenségi és 4S-as pártból. A levélből, melyet Kelemen Samu vezéréhez e tárgyban intézett, tisztára csak ezt a képviselő ur, „férfias önérzetét" sértő indítékot vesszük ki, mint újabb argumentumot, — minthogy elhatározása egyébb indokolását régebben Ösmerjük. — Benne volt az a képviselő ur legutóbbi beszámoló beszédében, — láttuk tartózkodó álláspontjából a poli tikai eí-etepaték idején. Épen ez utóbbiak ösmerete folytán némi csalódásunk is van, mikor indokai kifejtésében elsősorban a személyes izü, személyes önérzetét sértő és elösmeré- sünk szerint is, a reá érdemeden kitétellel foglalkozik, mint elhatározására döntően ható indokkal és akkor is, rni| kor épen art az időpontot „férfias önérzetének“ tagadhatatlanul súlyos megsértését választotta, valószinüleg régebben érlelt elhatározása, nyílt kijelentéséhez. Kelemen Samunak igen jól kellett ösmernie Justh Gyulát és épen azért nem volt szabad várnia arra, hogy Justh kezdje a kikezdést. Kelemen Samu tudhatta jól, hogy Justh nem fog róla finoman nyilatkozni a legutóbbi beszámolója után. — Épen róla, akire támaszkodott is egy kicsit és a kinek jelentése a Justh-pártban, erősen számított enuek a pártnak a kinézésénél. Erősen csodálkozunk tehát, hogy bent a pártban várta meg a Justh gorombaságát, mikor meggyőződésünk Kelemen Samuról, hogy régen látta a JuBth személyes czéljait, azt a megtörhetetlen szándékát, hogy~ Magyarországon, de íőkép a Justh-pártban, csak az történjen. amit Justh akar. Justh Gyula elfelejtett mindent, elszaladt vele a szürke, | tisztára személyi kérdést csinált a politikából. Belelovalva önmagát: ma már mániákusa a különféle formákban és helyeken tett nyilatkozatainak és az egész ember, de vele a Justh-féle politika is csak abból áll ki, hogy e kije- 1 ntéseket és nyilatkozatokat — törik szakad, — tüzön-vizen állja. Mind ebben tagadhatatlan sok férfiasság, de igen kevés politikai czélszerüség van s ha hozzá vesszük, hogy nyilt sérelem minden, még az árnyék is, ami ezekkel a vakon tett, szakadtig nyakasan védelmezett irányelvekkel ellenkezik, — teljes a kép arról, hogy józan ember már csak az érintkezés lehetetlensége folytán sem tarthat együtt Justh Gyulával. Egyáltalában nem hizelgés részünkről az az elösmerés, hogy Kelemen Samu régen tudja, mikép Magyarországon Justh Gyulával lehet a legkevésbbó politikát együtt csinálni. — A Justh- pártban autokratikus hatalommal Justh Gyula uralkodik. — Koronázatlan király A szokás hatalma. A „Szamot" irta: •redati térczéja. CumOSZky Petit-Bidois, a miniszteri seg dtitkár, a ragyogóan szép júniusi délután igen elégedetten sétált végig az aranyos veröfóny- ben fürdő boulevardon. Ab élet csakugyan érdemes az életre! . . . Balzsamos szellő simogatja a fák leveleit, elegáns, szép asszonyok suhantak el mellette, rámosolyognak ; a főnöke éppen ma délelőtt Ígérte meg neki, hogy foglakozni fog az előléptetésével — szóval, minden pompásan megy. Amint át akar haladni a túlsó oldalra, épqen a Riche Café előtt, egy örömteljes kiáltást hall: — Petit-Bidois I Egy kövér, vadonatúj redingotba búj - tatott, mosolygó ábrázatu ur áll előtte, ki szélesen hadonáz botjával. Petit-Bidois csak nehezen ösmeri fel benne egykori szakaszparacsnokát, a katonaságtól, Toubot Viktort, aki még tavaly is, midőn utolsó fegyvergyakorlatára bevonu’t, talpig fegyverben hagyott hátra s aúnek külsejére seho y sem illik a civilruha. — De . . . ha nem csalódom — Toubot Viktor ur . . . — Ej, hát már nem tegezzük pgy- mást — nevet a másik s karonfogja. — Bizony én vagyok, kedves egykori fegyvertársam ... Ne félj, már nem sózhatok a nyakadba négy napi szob^áristomot . . . Rájuk untam, ott hagytam őket . . . Ah, mennyit szenvedtem az alatt a három óv alatt. Petit-Bidois, aki emlékszik Toubat káplár mulatságos történetére, elmosolyodik. — Mit, akarsz ? A hadsereg nem mulatni való ... De most már, hogy szabad vagy . . . — Szabad I s Toubot szemei felragyognak s orrcimpii kéjesen rezegnek, teg nap előtt óta szabadi Most belépek társul a fivérem üzletébe s feleségül veszem a kn- zinomat — a kis Ago he ot, tudod, akiről beszéltem neked s az arcképét is mutattam Két hétig azonban semmiről sem akarok tudni csak a szabadságomat élvezni ! Ezt a pompás, kényelmes redingotot. — Nem akarsz ide leüni? — kérdő Peüt-Bidois, a kávéház egyik kis asztalára mutatva. — Leülni ? Még nem! Olyan boldog vagyok, hogy kedvemre jöhetek-mehetek, csavaroghatok, újra rátaláltam az én kedves boulevardomra. De téged, ha már rád akadtam, ma nem hagylak el. Semmi dolgod? — Semmi. Titkár fagyok Barest- Carron minisztériumában — Szerencsés fickó ! — Együtt ebédelünk, az estét a Mont- Martreban töltjük. Szabadjegyem van a Ta- barinban. Toubot elragadtatva kiáltott: — És nem fújnak tiz órakor takaródét 1 Wallon Henrik Fia utóda Duha Tivadar és Géza cégnél ff ¥W CSEMEGE SZÓLÓ 1 kg. 64 FILLER. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
