Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-17 / 210. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. szeptember 17.) 210. szám. egycsomó selejtes ember között. — Az akarata, a szava szent, a tudása, gya­korlati érzéke kevés, a miket pedig ott fent a hová magát ponálta egy jottányit sem pótol az a nagy csomó büszke, szép férfiasság, a mi a személyének a saját­sága, de a mi nem lehet politikai maga­tartásnak az alapja. A Kelemen Samu kiválása a Justh pártból a mostani időszakban csodálato­san késői és öemert politikai felfogása mellett furcsán indokolt elsősorban azzal, hogy Justh csak most az utóbbi idő­ben nevezte őt hazaárulónak. Igaz, hogy ez a kijelentés nagyon összeesik azzal az időponttal, mikor az idők erősen bekövetkeztek arra, hogy most már csakugyan csináljunk valamit, de CSah most és erre a kijelentésre alapítani a kilépést, sehogy sem illik össze a Kelemen Samu politikai józan­ságával, amiben ezek után némi csekély kételyünk is támadt, főképp ha arra gondolunk, hogy mit csinált volna Ke­lemen Samu akkor, ha nem következik be az alkalom, hogy Justh Gyula haza­árulónak nevezi. Yalószinüleg várt volna erre, vagy egyébre a Justh Gyula szótárából és a várakozásban szépen várhattak volna azok, a Kelemen Samu levelében ia irt nagyjelentőségű liberális kérdések is az elintézésre, amiknek a megvalósítása jó formán azon az akadályon múlik, hogy — Boldog leszek, ha segíthetek el­feledtetni három esztendei nyomorusá godat. Majd kissé megszorítja Petit-Bidois karját. — Mondd csak öregem, reményiem, nem nagyon érzik rajtam a kaszárnya le­vegője ? Petit Bidois megnyugtatja. Ellenkező­leg, csupa elegáns könnyedtség, mintha civilben járt volna. — Ugy-e ? s tudod, szinte csodálko­zom, hogy ily gyökeresen kitéphettem ma­gam abból a légkörből . . . Mintha egy rósz álomból ébrednék ... Ez az utolsó három év elenyészett az életemből. Ott kezdem, ahol elhagytam három év előtt. S hidd el, a katonaélet semmi nyomot sem hagyott rajtam . . . E pillanatban azonban a boulevard közepén lassan, ünnepélyesen egy elsőosz- tályu temetés közeledik feléjük. És Toubot Viktor hirtelen elereszti Petit Bidois karját, ösztönszerüleg „vigyázz 1“ állásba áll, mereven, mozdulatlanul kiegye­nesedve és kezét tenyerével kifelé fordítva, vadonatúj cilindere karimájához illesztve, a koporsó előtt teljesen szabályszerűen tiszteleg. Justh Gyulával vazallusi hűséggel van egybeforrva a sok közt még más tettre hivatott politikus is mindaddig, mig a vezér válogatott gorombaságaiból nekik is nem jut vagy kettő. A városi vízmüvek. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szept. 10. A Heinrich Scheven düsseldorfi cég­nek a Delfin-szivattyú mü tervezése ős szál­lítása tárgyában beadott ajánlatára illetőleg a vizmüigazgató véleményét a következőkben terjeszti a tanács elé: A Delfin-szivattyú műnél a szivattyú és elektromotorok ugyanazok, mint más vízvezetéki szivattyú-telepnél s igy azok­nak megtervezése a magánmérnöknek gondot nem okozhat. Arra való tekintettel azonban, hogy a gépek a düsseldorfi cég szabadalmát képező önműködő indító, kap­csoló és egyéb szerkezettel egészitendők ki, melyek máshonnan, mint az említett cégtől, alig szerezhetők be; kívánatos, hogy a düsseldorfi cág, ha nem is készíti a tervet, mindenesetre abban részt vegyen é3 az ada tokát bocsássa rendelkezésre tervező ma- gánmérnöknek, már csak azért is, hogy ké­sőbb a gépek felállítása után kifogások a cég részéről ne legyenek tehetők. Kívánatos e célból az is, hogy a terv elkészülte után a cég a városi csőhálózat tervét, valamint a gépészeti berendezés ide vonatkozó részét és a költségvetést kiküldöttjeivel tekintesse meg, ezekre vonatkozólag észrevételeit még a kiírási művelet, illetve kiépítés megkezdése előtt tegye meg. A vízvezetéki tervek készítését, illetve átalakítását tudvalevőleg Zarka Elemér kir. műszaki tanácsos eszközli s igy reá háram- lanók az a feladat, hogy a Scheven céget a tervezésbe bevonja, miután a város közön­sége csak abban az esetben léphetne a ceggel érintkezésbe, ha a magánmérnök idevonatbozólag a város felhívásának eleget nem tenne. A vizmüigazgató e tekintetben tervező magánmórnökkel szeptember 9—13-iki hiva­talos útja alkalmával tárgyalást folytatott és abban állapodott meg, hogy a magán mérnök a város közönségének kifejezett kí­vánságára a düsseldorfi céggel a Delfin- szivattyumü tervezése tárgyában érintkezésbe lép, hogy igy a terv megbízhatóságát és a kivitel helyes működését, ami ennél az uj dolognál rendkívül fontos, lehetőleg már eleve biztosítsa. Kovács István vizmüigazgató erre vo­natkozólag azt a javaslatot teszi a tanács­nak, hogy hívja fel Zarka Elemér magán­mérnököt, hogy a tervezés közben lépjen érintkezésbe a Heinrich Schevon düsseldorfi céggel, hogy igy a tervezés és kivitel tekin­tetében a megnyugtató körülmény bizto­sítva legyen. Pénzt talál! ha czipőszükségletét a (2o) Moskoviis anatómiai-cipőgyár cipőüzletőben (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Kótai Lajos kitüntetéséhez. — Saját tudósítónktól — Szatmar, szeptember 16. Az a szerény kitüntetés, az arany érderokereszt, amivel a királyi kegy Kótai Lajos hosszú tanítói működését jutalmazta, sokat nyert jelentőségében az osztatlan el­ismerés és nagyrabecsülés által, amelyben neki a kitüntetés nyomán része van. Valóságos óváció volt az a szép családi ünneplés, amit az Iparos Olvasókör vasárnap este az ő tiszteletére rendezett. Kótai Lajos 25 év óta elnöke az Olvasó­körnek, ahol őszinte szeretettel és ragasz­kodással környezik. Erről mindenki meg­győződhetett, aki ott volt. Este 8 órakor az Iparos Dalárda énekkel fogadta a kör helyiségében meg­jelent elnököt, azután Glatz József dr. egye­sületi titkár üdvözölte a Kör nevében. Az üd­vözlő szavakra Kótai Lajos meggyőző őszinte­séggel jelentette ki, hogy sem a kitüntetést, sem az ünnepeltetést sohasem kereste, az uj helyzetbe nehezen találja bele magát ő, aki egész életében a zajtalan munkának volt az embere. A szives megemlékezésért hálás köszönetét mond. Ezután Thurner Albert, az Iparos Otthon örökös tiszteletbeli titkára üdvözölte Kótait a testvéregyesület nevében s egy díszes pálmaágat nyújtott át neki rendkívül meleg, barátságos szavak kíséretében. Ezt az üdvözlő beszédet mint annak a közbe- csülésnek és szeretetnek hü kifejezőjét, amelynek Kótai Lajos az iparos társadalom­ban örvend, itt közöljük: Az „Iparo3 Otthoninak f. év 12-ón megtartott közgyűlése az elnök indítványára csekélységemet bízta meg azzal, hogy Kótai Lajos bátyánkat a teslvőrintézmény részéről meleg szeretettel üdvözöljem. Tankóczi elnök barátunk épen az „Iparos Otthon“ igen sürgős é3 fontos ügyében lévén távol, mig egyfelől helyette végzem e kedves kötelességet, az ő nevé­ben is átadom az igaz nagyrabecsülésnek s az ő baráti szeretőiének hervadatlan babérágát. Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 A király őfelsége oly messze, távol van tőlünk, egyszerű munkás polgároktól, hogy mi az ő nagy jótéteményeinek sugarait rendszerint a kir. hivataloktól ismerjük valamennyire. Igazán fehér hollóként tűnik fel, hogy ha r.z egyszerű polgári munkál­kodás, a népnevelés és több ily alsóbb rendű dolog hire feljut a magas trón ara­nyos zsámolyáig 1 A mi kedves ünnepeltünk több mint 40 esztendőn át hintette a tudás, a szere­tet, a hazafibág magvait annyi mtg annyi ezer fogékony gyermek leikébe. Mint tanító, mint nevelő, mint tankönyviró sokáig ma­radandó érdemeket szerzett a népnevelés terén s ez hozta meg számára a népokta­tás négy évtizedes súlyos kereszthordozása után azt a könnyebb súlyú, de csillogó aranykeresztet, mely reá nézve a becsület­tel folytatott munka megdicsőitését jelenti. Elismerés a kitüntetésért a felettes hatóságoknak és hála érette a koronás királynak 1 Igen tisztelt ünneplő közönség! Vájjon a mi szeretett ünnepeltünk csak épen mint a népnevelője van felül az átlag mértéken ? Hát mint e város társa­Gallérok gőzmosása = áJJV TTUÍ TFí? ¥>Á T r _ Kézimunkák, glaGé kezígük tükörfénynyel hófehérre n V l 1a ^ hnimdf szőnyegek tisztítása. Syár főüzlet: Szaímdr, Kossuth ß.-u. 10- fölvételi üzlet: Kazinczp-u.17., GlUila*u. 2. Hágádról?: SzécHen^i-u. 34- Hlapittatott 1886-

Next

/
Oldalképek
Tartalom