Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-14 / 208. szám
Negyvennegyedik évfolyam. ^SQSNaCMIBIBiaBIIBIBB Szatmár, 1912. szeptember 14. szombat. POLifSJíílI MAPILAP. 208. szám. RMlfi Alig akad olyan szó, a mely o’y forgalomnak örvendene, mint a „felelősség“ úgy a közéletben, mint a politikában. És leginkább használja az, a ki elakarja mással hitetni, hogy őt a felelősség nem terheli. Mostanáhan a szövetkezett ellenzék emlegeti a felelősséget, még pedig úgy, hogy az őt nem terheli, hanem a többi pártot. A hibának alig akar gazdája akadni, így nem akad a junius 4-ki képviselő- házi hibának sem, bár a nemzeti munkapárt egészen őszintén bevallja, hogy ő követett el egy kis hibát, erre azonban a kényszerűség vitte. A szövetkezett ellenzék tombolt dühében és amint a jelenségekből következtetni lehet, tombolni is fog, hogy az alkotmány letiportatott; ő magát a haza védőjének és mártyrjának szereti feltüntetni és kész élet-halál harczot vívni — szóval. Hát tisztelt szövetkezett ellenzék az a kor már lejárt, a mikor mi, a válaszA felelősség. Irta: Dp. Törseök Károly. tók, mindent elhittünk, amit csak önök mondottak. Elmúlt, mert bebizonyították, hogy nemcsak hogy nem tudtak elérni annyit, a mennyit akartak, jobban mondva amennyit Ígértek, sőt kevesebbet tudtak elérni, mint a mennyit bármely az előző kormányok közül. Hiszik talán ezek után, hogy egy uj választáskor ismét felülkerekedhetnek. Téves hit az. — Sok-sok időnek kell addig eltelni, sok-sok kellemetlenségnek kell összejönni, a mit a nemzet nem akar bevenni, mig mi választók a tisztelt ellenzéket meghallgatjuk, de még több időnek kell eltelni, hogy önök belénk maguk felé hajló meggyőződést szuggerálhatnak. így mi nem hisszük el azt, amit olyan nagyon erősitgetnek a szövetkezett ellenzék részéről., hogy mindenért a többségi párt és a kormány és tudom én ki még a felelős. Mi nem hiszünk a többségi pártnak sem, hanem szivünkre tesszük kezünket és gondolkozunk a történtek felett, sőt szerénytelenek vagyunk magunkat a többségi pártba képzelni és az egy évi zárt üléssel garnirozott technical obstructióba. Vájjon mit tennénk mi akkor, ha az ellenzék is beleegyeznék csekély módosítással a törvényjavaslat megszavazásába, de csak egy az államot vágv'e, szélybe döntő orsz. képviselő választójogi törvényjavaslat árán ? Mit ? Mindent! !! Összetörnék, szét- tépnők azt az alkotmányt, mert ha a magyar állam, a magyar haza, a magyar nemzet meg van, tud csinálni alkotmányt, de ha a magyar állam, a magyar haza, a magyar nemzet elveszett, akkor mi semmit sem érünk az alkotmánynyal, mert az nekünk nem ad hazát és nemzetet. Ez a’mi meggyőződésünk. Ezekután azt kérdezi a tisztelt szövetkezett ellenzék, hogy helyeseljük-e az alkotmány tiprást ? Nem helyeseljük. De az alkotmányt nem a többségi párt tiporta ie előbb, hanem letiporta maga a magát hazafiaknak tartó ellenzék, a mely nem tartózkodom kimondani, saját érdek elérése végett és nem hazafiaságból obstruált, hogy bosszút álljon a Anyai szív. A „Szamos" Irta: eredeti tárcsája. Beér Elvira. Künn a külvárosban, messze a nagy főváros iájától, ott, ahol a szegény nép lakik, áll Berky Dénes pinceboltja. E dohos pinceboltban gyűjtögeti a kis rézkrajcáro kát. Szörnyen keserves kenyérkereset ez, hol meglopják, hol rossz pénzt kap, hol rakoncátlan gyermekek mindenét felborítják, azután dühében szakállát tépi ós igy fe- nyegetődzik: összetörök mindent, téged is asszony, nem érdemes binlódni. A megfenyegetett egy kis vézna, sápadt teremtés, iljenkor jóságos mosollyal vigasztalja: Dénes, lelkem, nincs semmi baj, meglásd, lesz ez még jobban is. Nézd, amott jön a mi drága fiunk. Egy nyurga, csinos, barnafiu könyvekkel kezében siet felójök. Még egyszer óvatosan körültekint nem e látta valaki, azután gyorsan leszalad a pincébe, melynek mellékhelyisége egyúttal lakásuk is. A szülők örömirül nézik jövendőbeli támaszukat. Az anya óvatosan közéig fiához, nehogy a széntől kormos ruhája kárt tegyen a fia ragyogó, tiszta öltönyén Csakúgy messziről simogatja barna fürtjeit. Fáradt vagy drága gyermekem? Miért jössz mindég lihegve ? A fiú lesüti nagy szemeit, nem akarja elárulni, hogy a többi diákok elöl szökik, nehogy megtudják, hogy ő egy pinceboltosnak a fia. A szegény szülők ugyan sejtik a va lót, de azzal vigasztalódnak, hogy lesz az még jobban is, de előbb urat kell faragni a fiúból, majd ő azt sokszorosan meghálálja. S igy ebben a boldogító tudatban vesződnek tovább minden kiadásért, arcuk gyöngyös verejtéke omlik, de boldogok, hogy győzik a kínlódást. * Évek múlnak, Berky Dénes na meglett, divatos, kellemes ember. Megnyílnak előtte a nagyúri társaság ajtai. A doktorátust szerencsésen letette és mihamar állást szerzett egy bankban. A jégen, a korzón, a bálteremben, szóval mindenütt olt találni, hol vígan, gondnélkül élnek. Otthon a pinceboltban pedig egy öreg ember sápadt, vézna feleségével viaskodnak a nyomorral, de az anyai szív édes melegével, fenséges leikével egyre azon töpreng, hogy kellene többet többet szerezni, hogy egyetlen úri gyermekük minden kedvteléseinek eleget tehessenek. Ákos a zeniten van. Irigy szemekkel mérik azt a leányt, bit ő figyelmével kitüntet. Mi sem természetesebb tehát, hogy a bankár egyetlen szép leánya mihamar beleszeret a geniális közkedvelt úri gyerekbe. Csak kí kell nyújtania kezét a szerencse után és övé a bankár egyetlen leánya. S hogy a két fiatal egymást jobban megismerje, házibált rendeznek, melynek eredménye az, hogy a szép bankárleány szerelmesen simul Ákos vállára. A szülők boldogak, csak Jenő fiuk Wallon Henrik Fia utóda Duha Tivadar és Géza cégnél ■ CSEMEGE SZÓLÓ 1 kg. 64 FILLÉR. ■ Jelen ifámunk 8 oldal terjedelmű.
