Szamos, 1912. szeptember (44. évfolyam, 197-221. szám)
1912-09-14 / 208. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. szeptember 14.) 208. szám. többségi párton aiért, mert nem az ellenzék maradt a többség. A többségi pártnak kötelessége volt junius 4-én úgy járni el, mint a hog> eljárt, kötelessége Tolt e hazaíiatlan ellenzéket letörni s amennyiben a szövetkezett ellenzék továbbra is úgy járna el, mint junius 4-ik előtt, amikor megakasztotta a törvényhozás működését, az ország érdekeit, hogy ne mondjam más okból, csupa szeszélyből, niellőztette, igenis kötelessége a többségi pártnak a megkezdett utón haladni, s azérl azt semmi felelősség nem terheli. A felelősség pedig a történtekért és a netalán történendőkért terheli a hiúságában megtépett, reményében csalatkozott ellenzéket. Ha a többségi párt egy a nemzetet, államot tönkre tevő s a Szövetkezett ellenzék által ajánlott választójogi tösvényjavasiatot fogadott volna el, úgy épen olyan bűnös, hazaíiatlan lett volna mint a minő a szocialistákkal és nemzetis'gekkel is „Szövetkezett ellenzék“. Ily körülmények közt az a hiba, amit a többségi párt elkövetett, nem b'ba, hanem nagy érdem, amit méltán jutalmaz az uralkodó. Pénzt talál I ha czipőszüksógletét a (2o) Maskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. nézi gyanakvó pillantással a jövendőbeli sógort és százszor ott lebeg ajkán : „Ákos nem vagy sz, minek magad mutattad, nincs becsf’etes szived.“ Bál után a férfiak bevonulnak a kávéházba. Ákos észreveszi Jenő lehangoltságát, erővel magával cipeli őt. Künn sürü pely hekben hull a hó. Bent a jól fütött kávé- házban folyik a pezsgő, a jókedv. A mulatozás tetőpontját éri. A négy zaj közepette észre sem veszik, hogy egy vézna, sápadt asszony odasompolyog asztalukhoz és siránkozva szói: Édes Uraim, négy sztp rózsám van, tessenek parancsolni . . . Egy percre csend lesz. Ákos felnéz, arca elsápad, de erőt vesz magán és hidegen félréfordul. Az egyik ittas cimbora pedig igy kiált fel: „Piszkos vén boszorkány, takarodj innen, ne rontsd a levegőt! . . .“ Jenő önkényte lenül Ákosra néz, de ez nyugodtan ül a helyén. A szegény meggyalázolt asszony kisompolyog, gyenge lábainak vizes nyoma ott marad a kávéház padlóján. Az utcára érve, megáll, rnégegyszer visszatekint, mintha várna valakit. Ákos pedig feláll asztala mögül és felkiált: elég volt a pezsgőből. Ezzel kiróFöldmi velők nyugdija. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, szeptember 13. A Gazdasági munkás- és cselédsegitő pínztár a közelmúltban igen üdvös változáson ment keresztül. Az 1912. évi VIII törvénycikk, mely ezt a változást előidézte, lehetővé teszi, hogy ezentúl minden földművelő épp úgy nyugdijat szerezhessen maga részére, mint bármelyik hivatalnok, vagy katonatiszt, sőt a törvénynek eme rendelkezései sokkal hu- mánusabbak, mint bármelyik más nyugdij- törvényé, mert hiszen a pénztár kötelékébe még 55 éves korában is beléphet bárki és 10 évi szakadatlan tagdíjfizetés után 65 éves korában nyugdijat kaphat. Aki természetesen fiatalabb korában kezdte el a nyugdíjbiztosítást, az jóval több előnyt élvezhet. A nyugdíjbiztosítási összeg azonban minden egyes korhatárnál rendkívül csekély, mindössze 10 korona, ennek a csekély ösz- szegnek évenkénti befizetése biztositja azután, hogy váratlan elhalálozása esetén családja megfelelő segélyt, ő pedig esetleges rokkantsága vagy 65 éves korának bekövetkeztével 60 koronától 240 koronáig terjedő nyugdijat kaphat. Nem nagy összegről van szó, amint látjuk, egyik-másik, a dolgokat felszínesen vizsgáló egyén talán mosolyog is az összegek csekélysége felelt. Hogy lehet mai na*. 60 vagy 240 koronából megélni? Bizoöy ez előttünk is elképzelhetetlen dolog, főleg abban a korban, amikor az elaggodt test jobb elbánást, jobb táplálkozást és több kényelmet kíván. De nem is erről van szó. Az igy biztosított nyugdíj nem a megélhetésre, hanem pusztán csak az aggkori megélhetés jelentékenyen való megkönnyítésére van szánva. Az a földmives gazda, aki több évtizeden át hangyaszorgalommal szántogatta a földet, ha elöregedik rendszerint átadja gyermekeinek vagy más jogutódainak az ősi földet s cserébe nem köt ki mást, mint holtig való helyet a kemence padkáján, ami nyáron hűvös, télen pedig elég meleg. Ezenkívül igényeinek megfelelő szerény kis helyet a terített asztalnál, mindez untig han az utcára. Megfogja a didergő asszony vállait és szemrehányóan szól: «Látja anyám, ezt nem jól teszi, minek jön oda, hol én vagyok ? A szegény anya szeretettel mondja : Bocsáss meg édes gyermekem, de nem tudtam, hogy bánt, de hiszen érted tettein. Na jó, jó, adja hát ide a pénzt. Reszkető kézzel, boldogsággal nyújtja fiának az egész zsebe tartalmát. Ákos mohón kap utána, mialatt mormog: Nem látta senki, de most már menjen minél gyorsai ban haza. Ákos visszatér a kávéházba és szilaj hangon felkiált: Nem volt elég a pezsgőből 1 Pincér ide egy néhány üveggel . . . Jenő, ki észrevétlen Ákos után sompolygott és a párbeszédet anyjával kilesíe egy megvető pillantással méri, vadul felkiállt: — Alávaló gazemberrel Dem iszunk! * Egy nehány nap leteltével Ákos és Jenő közt párbaj folyt le — egy nőért — kit azonban nem a bál legszebbjei közt kell keresnünk, hanem egy dohos pinceboltban forró imákat rebegve egyetlenéért 03 ki, ha ezt megtudná, fájdalmában meghasadna anyai sziv8. elegendő neki, hogy életének hátralevő napjait aggodalom nélkül lemorzsolhassa. Azonban, ha megfigyeljük, bármily nagy mértékben is meg van a magyar fajban, de különösen a föld mi velő népben a szülőt szerető, a szülőt tisztelő vonás, mégis azt látjuk, hogy a legtöbb helyen egy munkából kivénhedt apát inkább tehernek tartják. A ház gondjaiból vajmi keveset oszt.meg a munkabíró fiatalokkal, még talán az egyetlen dolog, amit rá lehet bizni, az unokák dajkálása. azonban idővel erre is képtelenné válik. Mennyivel másként változnak a viszonyok, ha a levélbordó elsejénkint pontosan beállít az elöregedett nyugdijával. Tudjuk nagyon jó], hogy a magyar földmives házában a legkevesebb, amit feltalálhatunk, a készpénz s ime a nagyapa nyugdija hórsapról-hónapra biztositja azt, hogy elsején készpénz is akad a földmi- velő házánál. Nem nagy az összeg, az igaz, de a falusi fogalmak szerint mégis óriási, ugv lehet hogy sok háznál éppen csak a nyugdijat élvező dohányára és koronkint egy-egy ital erősítő borra telik a nyugdíjból. Jeney Géza tragédiája. — Saját tudósítónktól. — Debrecen, szept. 13. Csütörtökön délelőtt távirat jelentette a debreceni városházán Jeney Géza Deb- reczen városi főszámvevő, — Szatmárvár- megye volt főszámvevőjének halálát. Jeney Gézát Rákospalotán a vasúti állomáson elütötte egy tolató mozdony, — a szerencsétlen ember a kerekek alá kerüit, melyek — mindkét lábát tőből levágták, kezein súlyos sérüléseket ejtettek, a mozdony lüzszekrénye pedig összezúzta a fejét, úgy hogy Jeney Géza azonnal meghalt. Jeney Gézát a múlt év október 24 ón nevezte ki Debrecen város főszámvevőjévé Domahidy Elemér főispán, aki még azon időből ismerte, mikor Szalmárvármegye főszámvevője volt. Az esküt 1911. október 30 án tette le ős nyomban szabadságra ment. Az állását csak december havában foglalta el. Már akkor látta rajta mindenki, hogy súlyos idegbajban szenved, amit fokozott a csak később maga által is belátott körülmény, hogy nagy körültekintést, helyi ismereteket igénylő állását képtelen betölteni. Az idegessége és nyugtalansága feltűnt a tanácsüléseken is, sőt egyre fokozódott. .a. családja Rákospalotán lakott, ahol háza van és sűrűn utazgatott övéihez. A hivatali és családi gondjai csak fokozták idegbaját és mikor a közgyűlés beszámította a nyugdíjba a Szatmárvármegyénól töltött szolgálatát, szabadságot kórt és családjához utazott Rákospalotára. Azóta szabadságon volt, melyet orvosi bizonyítvány alapján kapott. Szabadsága október 15-ónjárt volna le, de ezt már nem érhette meg. Megdöbbentő tragédiája általános megdöbbenést és részvétet kelt. Az eihunyt főszámvevö nagy családot hagyott hátra, özvegye Nagyfalussy Julia, igen előkelő családból származik. Boldog házaséletet élt, melyből 6 gyermek származott: Erzsébet, Atilla, Mariska, Ella, Géza és Imre. Modern ruhafestés « bármily divatszinre. HAJTAJEK PÁL Legszebb ruhatisztitás vegyileg száraz utón, Gyári főüzlet Szafmár, Kossuth 2.*u. 10. Felvételi üzlet: Kazincz^-u. 17-. (sttfila«u. 2- Nag^hárol^lSzéchenvi-u. 34* Alapittatott 1886. T
