Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-02 / 173. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 2.) 173. szám. f* Gyilkosmerénylet a nagyszekeresi pap ellen. Egy börtönviselt ember rémtette. Megrágalmaztak egy papot. (Kiküldött tudósítónk jelentése.) Szatmár, augusztus 1. Nem akarjuk rosszakaratnak minősíteni az egyik helyi lapnak azt a cikksorozatát, amely a nagyszekeresi református papot úgy állítja a közönség elé, mintha vérengző természete miatt méltatlan lenne papi állására, mintha hívei föllázadtak volna ellene. Kénytelenek vagyunk véteni a kollegialitás ellen és a fontos közérdek miatt reásütni arra a lapra, hogy tudósításai nem felelnek meg a valóságnak. Az elvégre megtörténhetik, hogy a lázas, gyors munkában pongyolán úgy dolgozza föl az újságíró az anyagát, amint kapja. De elsősorban az újságnak kellemetlen, amikor rosszul ir meg olyan cikket, amelyiknek megírására napok állottak rendelkezésére. Már pedig az a bizonyos helyi lap teljesen fej etetőjére állítva közölte le kétszer is a nagyszekeresi esetet. Nemcsak a református egyház iránti törhetlen tiszteletünk, de főképpen igazságérzésünk adja kezünkbe a tollat, amikor egy papról irt téves cikket tőlünk telhetőén hetyreigazitunk. Kiküldött tudósítónk jelentése a következő: Forró nyári délutánra esett nagyszekeresi kirándulásom. A hírlapi köziemé- nyékből azt hittem, hogy egy fellázadt faluba jutok, ahol minden idegent gyanús szemmel néznek. Dehogy! A falu — amely jó messze esik az állomástól — csendes. Igen. Nagyszekeresen minden csendes. A dolgos nép künn a tagokon szorgoskodik, a dologtalanok pedig a falu bakterháznagy ságu, düledező korcsmájában isznak. Betértem a korcsmába és hallgatóztam. Bi zony még az italos emberek sem beszéltek a „szenzációs“ esetről. Szóba hoztam a pap dolgát, A borozó magyarok egyike ser- cintett egyet az agyarára vágott pipaszár mellől, aztán igy felelt. — Hagyja el az ur azt a dolgot. Hiszen ült már börtönt az a Sipos, ül még majd ezután is. Kitelik az életéből. Ez a pár szó körőlbelül sejttette velem a dolog valódi állását. Szólt még az ügyről egyik is, másik is, de bizony újat nem mondtak. Elhatároztam, hogy felkeresem a papot, akiről azt írták, hogy újságíróval nem áll szóba. Dehogy is nem áll. Szives magyarossággal fogadott. Eleinte nem igen figyeltem a szavaira, mert szemeimmel kutattam azt a bizonyos szikár asszonyt, akiről kollégám azt a lapjában, hogy szóba nem áll az újságíróval Ez ugyanis a papnő. Na hát szikárnak éppen nem mondható, ellenben kerek, egészséges lelkű, igazi magyar asszony, akivel szívesen elbeszélgethet bárki, mert azok közül való, akinek ami szivén, az a nyelvén. Előadtam, hogy mi járatban vagyok, s a legnagyobb készséggel állottak rendelkezésemre. Minthogy a férfi papi becsületszavát adta az elmondottak valódiságára, lelkiismerttel merem elbeszélését leközölni. Siposs, a volt kurátor, akivel a papnak meggyűlt a baja réme a falunak. Évekkel ezelőtt egy Karácsony nevű embert megölt ős ezért másfélóvi börtönt ült. Amerikában teli szivta magát modern eszmékkel, de gyenge, korlátolt agya nem tudta megemészteni a tapasztalásokat s egészen megkótyagosodott tőlük. Mikor lerongyolódva visszakerült Amerikából, első dolga volt az urak ős a vallás ellen lázitani. A pap, akivel egy kis össze koccanása akadt, igen jó médiumnak kínálkozott erre. Sipos nem is késett vele, hogy papját becsmérelje uton-utfélen, nyilvánosan. Ezért azután bíróság elé került. Hogy milyen dolgokat müveit, azt legjobban világítja meg az, hogy 1911. november 18-ika óta 5 ízben büntették meg. Büntetései között két életveszélyes fenyegetósi eset is volt. A legutóbbi eset a következőképpen történt. Jakab Lajos a község református papja pénteken délután kiment a földjére, hogy az aratási munkákat megnézze. Vele volt felesége is. ügy 7 óratájt jöttek hazafelé. Éppen fölfelé kapaszkodtak a hidvonalra, amikor látták, hogy Sipos ott áll a hídfőnél és egy vasvillával integet feléjük közben pedig reprodukálhatlan szitkokkal illette a házaspárt. Amint felértek a hidra, Sipos feléjök rontott: — No most megöllek kutya pap, — ordította s nekirontott a házaspárnak. Jakab ki akarta kerülni a feldühödött embert, s feleségével együtt futásnak eredt. De hiába, mert Sipos csakhamar utói érte őket és a szúrásra emelt vasvillával egyenesen a papnénak rontott. Jakab látva, hogy felesége életveszedelembe került, előrántotta revolverét és háromszor (nem hatszor) a támadó felé lőtt, hogy megijessze. A golyók egyike horzsolta Sipos karját. Sipos a lövések után sem hagyott föl gyilkos szándékával úgy, hogy a papóknak bekellet menekülni egy közeli házba, ahonnét azután haza mentek. Sipos, akinek sérülése igen könnyű, elment Aecher Kálmán járásorvoshoz és vizűm repertumot kért. De, mert az orvos csak könnyű testisértést állapított meg, Szatmárra ment. Igen ám, de közben több korcsmát is végigjárt, nagyokat ivott és sebével egyáltalán nem törődött. így eshetett, hogy a horzsolás a piszok következtében elmérge segett. Most a szatmári kórházban ápolják. Ha tehát sebének komoly következményei lesznek, azt magának tulajdonítsa. Eddig a történet. Ezt a faluban többen igazolják. Különben az általános óhaj a faluban az, hogy bár sohasem jönne vissza Sipos a faluban, mert valóságos réme a községnek. Ami kis vagyona volt, pénzzé tette, s most boldog-boldogtalannak arról beszól, hogy nincs kitől félnie, mert nincs semmije. Ilyen notórius firmáért ugyebár kár meghurcolni egy papot. Aki valaha lakott falun, jól tudja, hogy egy ilyen züllött egzisztencia életveszedelmes mindenkire. Jakab — amint értesültün: — már megtette a bűnvádi följelentést Sipos ellen, akinek aligha lesz mit nevetni „hőstette“ következményein. így történt hát az eset, nem sajnálom a fáradtságot amiért az igazságot napfényre hozhattam. zs. Zsemley Oszkár Tisztességes kiegyenlités. — Fővárosi politikai munkatársunktól. — Budapest, augusztus 1. Mi lesz ősszel ? Ez a kérdés érdekel ma mindeddig mindenkit. Az ellenzéki vezérek nyilatkozatai harcot hirdetnek. Szerintök addig nem áll helyre az országgyűlés nyugalma, amig a kormány és a többság helyre nem állítja a junius negyediké előtti állapotokat. Mindez azonban lehetetlenség. A meghozott és a király által szentesített törvényeket nem lehet sutba dobni; a parlamenti munkaképesség helyreállítása után nem lehet visszatérni ahhoz az obstrukcióhoz, amelyet az ellenzék nagy része, de kivált az ellenzék tekintélyes vezérei is elitéltek, s amelyet Apponyi még a legutóbbi cikkében is kárhoztat. Azonbon a harcot sem folytathatja semmi kilátással az ellenzék, hiszen elvesztette a döntő csatát, a megtörténteket sehogy- sem teheti meg nem történtekké, a többséget nem tartóztathatja fel akaratának megkezdett érvényesítésében. Viszont béke is hogyan legyen, mikor az egyik fél, az ellenzék nem akar békülni ? Azt gondoljuk, hogy itt a szavakban, a fogalmak tulhajtásában van a hiba. Az ellenzék úgy gondolkozik, hogy megalázná magát, ha veresége után békés hajlamokat mutatna, vagy csak el is fogadná a békét; ezért, vagyis tekinModern ruhafestés t~t a xrp 4 TT^T? T3 A T Legszebbruhatisztitás bármily divatszinre. AXZAtJ A A!jXA ATxAAj vegyileg száraz utón, Gyári főtiilet Szatmár, Kossuth 2.-u. 10. Felvételi üzlet; Kazinczp*u. I7-. &tíila*u. 2. J^agp^árolplSzédicnpi-u. 34. Alapittatott 1886.
