Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-02 / 173. szám
(1912. augusztus 2.) 173. szám. SZAMOS 3. oldal. tólyének a megóvása érdekében hirdeti a h°rcot. De harc és béke nem találó kifejezések a kormánypárt és az ellenzék viszonyainak a megjelölésére. Egyáltalában nem kívánatos olyan béke, hogy az ellenzék megalázza, megadja magát és mindenben egyet értsen a többséggel hiszen ezzel megszűnnék ellenzéknek lenni. Másfelöl harcnak, kivált végletekig menőnek is, csak ellenségek között van helye, nem pedig a magyar nemzet különböző pártállásu törvényhozói között, a kiknek együtt is higgadtan kell tárgyal- niok és elintézniök az ország nagy ügyeit bármennyire eltérők is véleményeik. A hiba ott van, hogy a normális és üdvös parlamenti vita és a politikai küzdelem ellenségeskedéssé, valóságos harccá fajult el a pártok között. Csak ezt a túlkapást kell visszaszorítani és rendben lesznek az állapotok. Nem kell megalázó tétlen béke, de nem kell gyűlöletes, ádáz a közéletet feldúló harc sem; hanem kell a szemben álló pártok között kiólesedett ellentéteknek a mérséklése, kell tisztességes kiegyenlítés olyan, mely egyik pártnak sem csorbítja meg a tekintélyét, sem alkotmányos szerepkörét, hanem épen azt teszi lehetővé, hogy hivatását mindenik betöltve, együtt szolgálják különböző irányú tevékenységükkel a nemzet nagy érdekeit. Az ilyen tisztességes kiegyenlítésre Lukács és Zichy, Tisza és Beöthy nyilatkozatai szerint a kormányban és a többségben megvan a teljes készség, sőt az áldozatkészség is. Lehetetlen, hogy ez a nemes és önzetlen hajlandóság visszhangot ne keltsen az ellenzék nagynevű vezéreiben, akik végre is érett, gyakorlott államférfiak és a döntő pillanatban bizonyára megfogadják Deák Ferencznek azt az intelmét, hogy „Jobban kell szeretni a hazát, mint gyűlölni ellenfeleinket . . . DR- DENES VIKTOR ÜGYVÉD IRODÁJÁT 1912 AUGUSZTUS -----l-TŐL A VÁROSI BÉRHÁZ B) ÉPÜLETE FÖLDSZINTJÉRE (KAPUBEJÁRAT HUNGÁRIA- VAL SZEMBEN) HELYEZI ÁT. __■ Az onnal bérbeadó Deák-tér 27. szám alatti ('báró Vécsey-házbanj a volt termény üzlethely iség és emeletes magtár együtt vagy külön. Értekezhetni a JÓSZá£JÍ(jaZfjatÓÍ irodában, Deák-tér 2. szám. Nagybánya a művészetért Országos képkiállitás. — Saját tudósítónktól. — Nagylánya, augusztus 1. 1896. év tavaszán, virágos májusi napon vonult be Hollósy Simon Münchenben összetoborzott kis művész gárdájával Nagybányára. A természet a legszebb pompájában diszlett. Az örök vidám kedélyű, mester örömében messze eldobta kalapját, amint végigtekintett a Zazar-partját övező szin- dus hegyláncon. Elragadtatás, öröm tört ki a tanítványok ajkán is, nem is sejtve, hogy mit jelent ez a kirándulás-féle Nagybánya és a művészet jövőjében. Friss meglátást, üde tiszta művészet, szeretetet, modernséget hoztak magukkal Münchenből. A kis csapatban nagyszámmal vettek ré zt idegen nemzetek fiai is, majd hozzájut csatlakoztak Grünwald Béla, Fe- renczy Károly, Thorma János, Réthy István már akkor jó nevet szerzett művészek is. Nagybánya városa tőle telhetőleg segítségére jár az úttörőknek. Komikus, de történeti tény, — hiszen még most is ott állanak a hegyoldalon — egy félszert adott „műteremnek“, meg egy deszkabódót, ' mely valamikor szónatartó volt. Ebben folyt a munka nagy lelkesedéssel, de annál kevesebb megértéssel a nagy közönség részéről, amely nehezen barátkozott meg az uj iránnyal. A következő esztendőben Nagybánya város közbenjárása folytán, már Hollósy Wlassich minisztertől 2QC0 forint segélyt kapott a kolónia számára, azzal a kötelezettséggel, hogy ősszel Budapesten külön kiálH- táson számoljanak be munkásságukról. Elmúlt a nyár. A kolónia gazdag anyaggal vonult be a fővárosba. A konzervatív műcsarnok kapuit zárvatalálták maguk előtt. A Panoptikum helyiségét bérelték ki a kiállítás céljaira. Az első bemutatkozás páratlan sikerrel járt. Nem is volt csoda, mikor ilyen nevek: Csók, Ferenczy, Glatz, Grünwald, Hollósy, Horty, Kubinyi, Nyilassy, Réthy és Thorma szerepeltek. Nagybánya neve rövidesen fogalommá vált. Évről-évre, mihelyt elolvadt a hó, megjelentek a festők a Liget apró kis bányász lakásaiban. Sőt egyesek végleg le is telepedtek, úgy, hogy most már Nagybánya ősi polgárainak tekintik magukat. Már ekkor Nagybánya úgy szerepelt, mint nyári kellemes, szép üdülőhely. Hirót messze elhordták az országban, sőt azon kívül is, az élő reklámok, a festők. Nagybánya városa átórezte ennek fontosságát, eltekintve attól, különben is mindig meleg szeretettel dédelgette vendégeit. Rövididőre hanyatlás állót be a Kolónia életében, amikor 1901. év ősszén Hol- lósi személyes okokból kis csapatával elhagyta végleg Nagybányát. Az „öregek“ közül csupán négyen maradtak ott, Grünwald, Ferenczy, Réti és Thorma. ők szervezték uj alapokra a szabadiskolát, nehéz küzdelmek'’és önzetlen munkálkodás árán. Ma már sokat változott a helyzet. Három pompás müterem-ópület áll több atelier-vel a művészek rendelkezésére. Sőt télen sem szünete! a munka, mert nagy, tágas felsövilágitásu műterem egyesíti azokat a fiatalokat, kiket a zord idő sem tud elzavarni a kedves, megszokott helytől. Nagy áldozatába kerül ez Nagybánya városának, de megvetette vele egy újabb korszak jövőjének biztos alapját. Most már csak az van hátra, hogy végre megszűnjék az a közöny, mellyel a mindenkori kormányok Nagybánya törekvéseivel szemben viseltettek. Pedig ráfért volna a városra, hiszen alaposan nyörg a terhek alatt. No, de bíznak a jelenlegi kormányban, melynek képviselője a beszédében megígérte, hogy tudtul adja a közoktatásügyi miniszternek, hogy Nagybánya város művész- kolóniája érdemes a támogatásra. Miránk szatmármegyeiekre és városunkra is hárul kötelesség, amikor szomszéd városunk egy ilyen nagyarányú és gyönyörű kulturmissiót teljesít. Aki csak teheti, ne mulassza el megtekinteni a gazdag és érdemes kiállítást, mely felöleli 17 óv munkáját, törekvéseit, belepillantást nyújt nem csak a múltba, de egy szebb jövőbe is. A hivatalos város se zárkózzék el ez alkalomból attól, hogy a kiállítás anyagából nehány szép darabot megszerezzen. Tartozik ezzel nemcsak Nagybányának, de a művészetnek is, amely iránt igazán nem keresett még alkalmat szeretetének kifejezést adni. A kiállítás megnyitása. Hónapok óta lázas készülődés folyt Nagybánya hivatalos és piktor köreiben. A műtermeket a kiállítás céljaira alakították át, sőt miután az elégségesnek som bizonyult, az elemi iskola helyiségéből is igénybe vettek néhány termet. A kiállítás anyagának nagy része a Ligetben levő műtermekben nyert elhelyezést. A vallás és közoktatásügyi miniszter Gopcsa László miniszteri tanácsossal képviseltette magát az ünnepségen, mely féltizenegy órakor vette kezdetét egyik műterem épület bejárata előtt. A miniszter helyettesét Égly Mihály főjegyző üdvözölte. Gopcsa László meleg szavakban emlékezett meg arról, hogy milyen kedves családi emlékek fűzik őt Nagybánya városához. Üdvözölte a művészeket és kijelentette, hogy hirül viszi a miniszternek azt, hogy a kolónia mennyire érdemes a támogatásra. Lelkesen megéljenezték. Majd kezdetét vette a műterem látogatás. A miniszter kiküldöttét Thorma János festőművész kalauzolta a termeken keresztül. Kíséretében ott láttuk Makray Mihályt nagybányai, dr. Vajay Károly kir. tanácsos, Szatmár város polgármesterét, Ilosvay Aladár alispánt és Nagybánya város úgyszintén vidéke előkelő közönségét. Szép, impozáns volt a megnyilatkozás, mellyel Nagybánya városa kifejezést adott a művészétért való lelkesedésének. De igazán csalatkoztunk a vármegyében. Sokkal többet vártunk; nagyobb, százakra menő érdeklődést, mert az ügy megérdemli. Hiányoztak a vármegye úri családai, akiknek első sorban volna igazán kedves kötelessége úgy anyagi, mint erkölcsi téren a művészet ügyét pártfogás alá venni. Ma még nem oly népszerű a piktora, hogy a nagy tömegre támaszkodhatna, kitől várjon tehát a művészet megértést. A. kiállítok. Már a szereplő művészek neve is elég garancia volt a sikerhez. Ferenczy Károly, Réti, Grünwald, Csók 17 óv munkásságából egy-egy kisebb kollekciót mutatnak be. Ők ma már oly magas nívón állanak, hogy méltatásuk teljesen felesleges. Csak röviden jegyezzük meg, hogy a kiállításon látható Ferenczy hires: Virághegy, Hazatérő, Favágók, Fürdés előtt, Három királyok stb. képei. A Réti egy egész műtermet tölt be értékes művészetével. Az ő szerénységénél csak tudása nagyobb. Férfi, Damkó József, önarcképe a legerősebb kifejezői genialitásá-
