Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)

1912-08-01 / 172. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 1.) 172. szám. HOL AZ ALKOTMÁNYSÉRELEM ? Szatmár, julius 31. Az egész politikai életünk azzal te­lik el, hogy védelmezzük az alkotmányt. Tisza István gróf védelmezi az obstruk­ció ellen, mely lehetetlenné teszi a több­ségi elv érvényesülését; az obstrukció pedig védelmezi a többség ellen, melynek működése — szerinte — veszélyezteti a nemzet alkotmányos jogait. Ha pedig ezt a kakasháborut jól szemügyre vesszük, pontosan meg lehet állapítani, hogy az egész kázus belli nem egyéb túlzott rémlátásnál, vagy hatalmi versengésnél, mert hogy a több­ség működése miért, mivel és hogyan veszélyeztetné a nemzet alkotmányos jo­gait, arról soha senki sem beszél. Az obstrukció csak nagy általánosságban emlegeti ezeket a sérelmeket, azért, mert szeretné megbuktatni a többséget, hogy kezébe kaparintsa a hatalmat. Ha a ha­talom a kezébe jut, akkor épen úgy működig éppen úgy kormányoz, mint minden más kormány. Én, ki nem vagyok a parlamentben, de azért józanul és világosan látom a helyzetet, becsületes meggyőződéssel és lelkiismeretemre mondhatom, hogy a ma­gyar alkotmányt senki sem támadja és hogy az egész alkotmányvédő politika nem egyéb mondvacsinált kakasháborunál. Most mi hát az alkotmányjogi sé­relem? Semmi más, csak az, hogy a Fejérváry-kormány idején a király behivta a póttartalékosokat olyan időben, midőn még az ujoncjutalék megszavazva nem volt. A Fejérváry-kormány után követ­kezett a koalíciós kormány, mely azt az állítólagos alkotmánysérelmet meg nem torolta, sem meg nem változtatta, hanem elismerte, hogy a királynak joga van ahhoz, hogy a már törvényesen besoro­zott katonák felett bármikor szabadon rendelkezhessék. El k- llett ismernie, mert az erre vonatkozó szentesített törvények értelme szerint a királynak tényleg joga van a tartalék felett bármikor rendelkezni. A Khuen-kormány benyújtotta a véderőjavaslatot és a Kossuth-párt köve­telte, hogy a javaslat módosíttassák úgy, hogy olyankor, amidőn az ujoncmegaján- lás azért nem történhetett meg, mert a király nem hivta még össze az ország­gyűlést, — a királynak ne legyen joga a tartalékos katonákat behivni. Ez volt a rezolució, melyet a nemzeti munkapárt el is fogadott. A rezoluciót a Justh-párt intrikája meg is buktatta. Auffenberg gróf arra az álláspontra helyezkedett, hogy a re­zolució felségjogcsorbitás volna. A király már ezzel sem törődött volna, ha a re­zolució elfogadása által leszerelhette volna az obstrukciót; de a parlamenti anarkia éppen akkor tört ki a legnagyobb mér­tékben, mikor Auffenberg erre a felség- jogcsorbitásra rámutatott és azt mondta: Uram! Királyom ! Hát nincs értelme an­nak, hogy csorbittatni engeded ezt a fontos királyi jogot, holott az obstrukciót igy sem tudod leszerelni. És megbukott a rezoluzió. De hol van itt az alkotmánysére­lem ? De hol van itt az olyan nagy al­kotmánysérelem, mely miatt az egész parlamenti életet szabad lett volna örök halálra elitélni? Annyira nem alkotmánysérelem ez, hogy a Kossuth-párt, mely a rezolució- hoz legjobban ragaszkodott, nyomban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő ugyan ragaszkodik ezután is a rezolucióhoz; de miatta obstruálni nem óhajt azért, mert hiszen megjelent a királyi kézirat, mely nyíltan és minden félreértést kizáró mó­don megmondotta, hogy a nemzet ujonc- megajánlási jogát a korona tiszteletben tartja, ezt megcsorbitani nemcsak hogy nem akarja, de nem is engedi, mert a királyi eskü a nemzeti jogok védelmére kötelezi őt magát legelső sorban. Hol van itt az alkotmánysérelem ? ha czipőszükségletét a (2o) Moskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Hálásak cojog j^Jgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron A boríték, A „Siamo*" Irta: tárczaia‘ Henry Bachelin Vernoux unatkozott. Cigarettára gyújtva kóborolt a boulevard zöldelő fái alatt. Nem mintha az újra ébredő tavasz izgatta volna. Hiszen annyira rendezett volt az élete, minden legapróbb részletében. De ma Marguerite napja volt és talán huszad­szor vette ki zsebéből a levelet, hogy mólabusan átolvassa: — Kis farkasom 1 — Ma délután ne jöjj. Kissé gyön­gélkedem. De ha ráérsz, hat után felke­reslek a Suédoisban. Rendszerint igy szólította meg : Ki­csim, de Vernoux ezt az uj megszólítást nagyon kedvesnek és gyöngédnek találta. A helyesírási hibák sem bosszantották. Végre is, ő nem azt kívánta Margueritető), hogy helyesen írjon, még csak azt sem, hogy a főzéshez értsen, hanem pusztán és egyedül azt, hogy szép legyen s ennek a feladatának tökéletesen meg is felelt, hi­szen egész életét pusztán e köteslességének szentelte. Vernoux hát unatkozott. Hiszen annyi ideje volt reá. S ime, kárba megy az első gyönyörű tavaszi délután. Pedig milyen kedves kirándulást tervezett. Mar guerite minden csütörtök délután az övé volt s ilyenkor nem is váltak el másnap reggelig. Jóval öt óra előtt már ott ült a Café Suédois egyik kis sarokasztalánál, nehogy Marguerite et megvárakoztassa. Az első fél óra rettenetes lassan telt el. Hiába akarta érdekkel nézni a jövő-menőket, a sok tarka barka kalapot . . . egyre csak a fehér kó- csagtoll feltűnését leste, mely Marguerite kis kék kalapján leng. Hat óra felé nyugodtabb lett. Mar­guerite mindig pontosan, ezt a tulajdonsá­gát jól ismerte. De azt már nem tudta, hogy Margueritenek épen a pontatlanság legnagyobb hibája mindenkivel szemben s csak éppen vele szemben tagadja meg ma­gát, mint aki bőven segíti anyagiakban. Félhét is elmúlt, háromnegyed . . . s Mar­gueritenek hire se hamva . . . Hét órakor már hideg verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán és elhatározta, hogy elmegy a lakására. — Biztos, hogy valami baja esett. De ime, éppen e pillanatban lépett ki egy bérkocsiból s amint tekintete vógigsik- lott a teraszon, mintha szörnyen csodál­kozni látszanék, hogy Vernouxt itt látja. — Te itt? — szólt, még mielőtt leült volnaN — Miért nem jöttél el értem ? Vernoux mintha a fellegekből pottyant volna alá. — Hogy miért nem jöttem? Na hal­lod, ez már egy kicsit sok 1 Te írtad . . . Azt nem iriam, hogy ne gyere . . . csak egyszerűen azt Írtam, hogy hat óra után valami dolgom lesz . . . egyszer nem a világ, azért eljöhettél volna! Vernoux rátekintett. Ma nem a szo­kott kócsagos kalap volt iajta, hanem egy nagy tollas, amely még elragadóbban illet arcához. De Vernoux nem a kalapot nézte, hanem ezt gondolá: — Keltőnk közül melyikünk bolondult meg ? Kivette zsebéből a levelet: — Hogyan, már nem tudnék olvasni ? Marguerite elsápadt: — Nem értem . . . Aztán hirtelen felderült arccal felka­cagott : — Ah! Most értem. Elcseréltem a borítékot ... ezt Marthe barátnémnak Ír­tam . . . — Marthe barátnődnek — kérdé hi­tetlenül Vernoux. — Igen. Nem beszéltem még róla . . . Csodálom . . . Hát egyidejűleg írtam neki Agy toll tisztítás és TTp ifá i nr ®*atmáp* Gyári főüzlet fertőtlenités o Xlíljldji. I JT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-utce 17. sz. Attiia-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatofí 1886

Next

/
Oldalképek
Tartalom