Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-01 / 172. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. augusztus 1.) 172. szám. HOL AZ ALKOTMÁNYSÉRELEM ? Szatmár, julius 31. Az egész politikai életünk azzal telik el, hogy védelmezzük az alkotmányt. Tisza István gróf védelmezi az obstrukció ellen, mely lehetetlenné teszi a többségi elv érvényesülését; az obstrukció pedig védelmezi a többség ellen, melynek működése — szerinte — veszélyezteti a nemzet alkotmányos jogait. Ha pedig ezt a kakasháborut jól szemügyre vesszük, pontosan meg lehet állapítani, hogy az egész kázus belli nem egyéb túlzott rémlátásnál, vagy hatalmi versengésnél, mert hogy a többség működése miért, mivel és hogyan veszélyeztetné a nemzet alkotmányos jogait, arról soha senki sem beszél. Az obstrukció csak nagy általánosságban emlegeti ezeket a sérelmeket, azért, mert szeretné megbuktatni a többséget, hogy kezébe kaparintsa a hatalmat. Ha a hatalom a kezébe jut, akkor épen úgy működig éppen úgy kormányoz, mint minden más kormány. Én, ki nem vagyok a parlamentben, de azért józanul és világosan látom a helyzetet, becsületes meggyőződéssel és lelkiismeretemre mondhatom, hogy a magyar alkotmányt senki sem támadja és hogy az egész alkotmányvédő politika nem egyéb mondvacsinált kakasháborunál. Most mi hát az alkotmányjogi sérelem? Semmi más, csak az, hogy a Fejérváry-kormány idején a király behivta a póttartalékosokat olyan időben, midőn még az ujoncjutalék megszavazva nem volt. A Fejérváry-kormány után következett a koalíciós kormány, mely azt az állítólagos alkotmánysérelmet meg nem torolta, sem meg nem változtatta, hanem elismerte, hogy a királynak joga van ahhoz, hogy a már törvényesen besorozott katonák felett bármikor szabadon rendelkezhessék. El k- llett ismernie, mert az erre vonatkozó szentesített törvények értelme szerint a királynak tényleg joga van a tartalék felett bármikor rendelkezni. A Khuen-kormány benyújtotta a véderőjavaslatot és a Kossuth-párt követelte, hogy a javaslat módosíttassák úgy, hogy olyankor, amidőn az ujoncmegaján- lás azért nem történhetett meg, mert a király nem hivta még össze az országgyűlést, — a királynak ne legyen joga a tartalékos katonákat behivni. Ez volt a rezolució, melyet a nemzeti munkapárt el is fogadott. A rezoluciót a Justh-párt intrikája meg is buktatta. Auffenberg gróf arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rezolució felségjogcsorbitás volna. A király már ezzel sem törődött volna, ha a rezolució elfogadása által leszerelhette volna az obstrukciót; de a parlamenti anarkia éppen akkor tört ki a legnagyobb mértékben, mikor Auffenberg erre a felség- jogcsorbitásra rámutatott és azt mondta: Uram! Királyom ! Hát nincs értelme annak, hogy csorbittatni engeded ezt a fontos királyi jogot, holott az obstrukciót igy sem tudod leszerelni. És megbukott a rezoluzió. De hol van itt az alkotmánysérelem ? De hol van itt az olyan nagy alkotmánysérelem, mely miatt az egész parlamenti életet szabad lett volna örök halálra elitélni? Annyira nem alkotmánysérelem ez, hogy a Kossuth-párt, mely a rezolució- hoz legjobban ragaszkodott, nyomban arra az álláspontra helyezkedett, hogy ő ugyan ragaszkodik ezután is a rezolucióhoz; de miatta obstruálni nem óhajt azért, mert hiszen megjelent a királyi kézirat, mely nyíltan és minden félreértést kizáró módon megmondotta, hogy a nemzet ujonc- megajánlási jogát a korona tiszteletben tartja, ezt megcsorbitani nemcsak hogy nem akarja, de nem is engedi, mert a királyi eskü a nemzeti jogok védelmére kötelezi őt magát legelső sorban. Hol van itt az alkotmánysérelem ? ha czipőszükségletét a (2o) Moskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba vésett szabott ár. Hálásak cojog j^Jgy deszka beszerezhető Kósa B. és Fia fák ereskedőknél Szatmáron A boríték, A „Siamo*" Irta: tárczaia‘ Henry Bachelin Vernoux unatkozott. Cigarettára gyújtva kóborolt a boulevard zöldelő fái alatt. Nem mintha az újra ébredő tavasz izgatta volna. Hiszen annyira rendezett volt az élete, minden legapróbb részletében. De ma Marguerite napja volt és talán huszadszor vette ki zsebéből a levelet, hogy mólabusan átolvassa: — Kis farkasom 1 — Ma délután ne jöjj. Kissé gyöngélkedem. De ha ráérsz, hat után felkereslek a Suédoisban. Rendszerint igy szólította meg : Kicsim, de Vernoux ezt az uj megszólítást nagyon kedvesnek és gyöngédnek találta. A helyesírási hibák sem bosszantották. Végre is, ő nem azt kívánta Margueritető), hogy helyesen írjon, még csak azt sem, hogy a főzéshez értsen, hanem pusztán és egyedül azt, hogy szép legyen s ennek a feladatának tökéletesen meg is felelt, hiszen egész életét pusztán e köteslességének szentelte. Vernoux hát unatkozott. Hiszen annyi ideje volt reá. S ime, kárba megy az első gyönyörű tavaszi délután. Pedig milyen kedves kirándulást tervezett. Mar guerite minden csütörtök délután az övé volt s ilyenkor nem is váltak el másnap reggelig. Jóval öt óra előtt már ott ült a Café Suédois egyik kis sarokasztalánál, nehogy Marguerite et megvárakoztassa. Az első fél óra rettenetes lassan telt el. Hiába akarta érdekkel nézni a jövő-menőket, a sok tarka barka kalapot . . . egyre csak a fehér kó- csagtoll feltűnését leste, mely Marguerite kis kék kalapján leng. Hat óra felé nyugodtabb lett. Marguerite mindig pontosan, ezt a tulajdonságát jól ismerte. De azt már nem tudta, hogy Margueritenek épen a pontatlanság legnagyobb hibája mindenkivel szemben s csak éppen vele szemben tagadja meg magát, mint aki bőven segíti anyagiakban. Félhét is elmúlt, háromnegyed . . . s Margueritenek hire se hamva . . . Hét órakor már hideg verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán és elhatározta, hogy elmegy a lakására. — Biztos, hogy valami baja esett. De ime, éppen e pillanatban lépett ki egy bérkocsiból s amint tekintete vógigsik- lott a teraszon, mintha szörnyen csodálkozni látszanék, hogy Vernouxt itt látja. — Te itt? — szólt, még mielőtt leült volnaN — Miért nem jöttél el értem ? Vernoux mintha a fellegekből pottyant volna alá. — Hogy miért nem jöttem? Na hallod, ez már egy kicsit sok 1 Te írtad . . . Azt nem iriam, hogy ne gyere . . . csak egyszerűen azt Írtam, hogy hat óra után valami dolgom lesz . . . egyszer nem a világ, azért eljöhettél volna! Vernoux rátekintett. Ma nem a szokott kócsagos kalap volt iajta, hanem egy nagy tollas, amely még elragadóbban illet arcához. De Vernoux nem a kalapot nézte, hanem ezt gondolá: — Keltőnk közül melyikünk bolondult meg ? Kivette zsebéből a levelet: — Hogyan, már nem tudnék olvasni ? Marguerite elsápadt: — Nem értem . . . Aztán hirtelen felderült arccal felkacagott : — Ah! Most értem. Elcseréltem a borítékot ... ezt Marthe barátnémnak Írtam . . . — Marthe barátnődnek — kérdé hitetlenül Vernoux. — Igen. Nem beszéltem még róla . . . Csodálom . . . Hát egyidejűleg írtam neki Agy toll tisztítás és TTp ifá i nr ®*atmáp* Gyári főüzlet fertőtlenités o Xlíljldji. I JT dl Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvételi üzletek: Kazinczy-utce 17. sz. Attiia-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz. Alapittatofí 1886
