Szamos, 1912. augusztus (44. évfolyam, 172-196. szám)
1912-08-01 / 172. szám
(1912. augusztus 1.) 172. szám, SZAMOS B. oldal Leszerelt szatmári telefonok. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, julius 31. Ideges világot élünk. Az emberek türelmetlenek, nyugtalanok és mindenben lázas sietséggel törtet előre, a küzdelmek sikos és sokszor nyaktörö utain. Az emberek hamar indu'atba jönnek és elég egy hangos szó, egy ferde tekintet, hogy botrány és ennek nyomán verekedés, párbaj és hasonló jó keletkezzék. Hiszen ez nem is volna baj, hadd keveredjék egy ki3 szín, egy kevés változatosság ebbe az unalmas és szürke egyhangúságba. De az már hiba, hogy az emberek nem tudnak distingválni ős annyira elragadtatják magukat, hogy nem tekintik azt, hogy kivel állanak szembe. Sokszor — idegességükben — a legarcpiritóbb dolgokat vágnak valakinek a fejéhez nők, éretlen fiatal leányok jelenlétében. De most nem is erről lesz szó, hanem azokról a durva sértésekről, amiket nap-nap után a telefonközpont kezelőnő személyzetének kell zsebrevágni anélkül, hogy a legkisebb elégtételt is vehetnék maguknak. Ideges a kereskedő, a gyáros, a bankok és magánvállalatok tisztviselői, szóval mindazok, akik a telefont állandóan használják. És ezek az emberek elfelejtik azt, hogy a telefonközpontban nők, leányok ülnek, akik még idegölőbb munkát végeznek, de azért még sem annyira indulatosak, hogy durván elkáromkodják magukat és illetlen, reprodukálhatatlan szavakkal illessék az előfizetőket, akik pedig állandóan sértegetik őket. Nem egyszer olyan dolgokat kell hal- laniok, hogy sírva fakadnak a szégyentől. Végre is minden esetet nem jelenthetnek be a postafőnöknek, aki azután radikálisabb eszközökhöz nyúl és amint ezt a szabályzat előírja, leszerelteti a telefont. Rövid idő alatt, gyors egymásutánban négy telefont szereltetett le a postafőnök. is. Képzeld, múlt hétfőn véletlenül találkoztunk, gyermekkorunkban elválhatatlanok voltunk . . , ő férjhez ment s én ma délutánra meghívtam magamhoz, mindenáron látni akarta a lakásom s elfeledtem, hogy ma a te napod van . . . Mikor eszembe jutott, nem akarván, hogy tudja, hogy barátom van, írtam neki, hogy itt találkozunk. S elcseréltem a borítékot. Nagyon mulatságos 1 Vernoux mintha csöppet sem találta volna mulatságosnak. — így hát Marthe barátnőd kapta meg a nekem szánt levelet. S igy . . . — Ah 1 Gondoljon amit akar . . . sokat bánom . . . — És . . . kis farkasomnak nevezed ? — Hogyan ... azt írtam . . . mutasd 1 Vernoux odaadta a levelet, mialatt mereven nézett reá. Margureite arca egyszerre elkomorodott: — Most már elég ebből a komédiából ! Ha nem hiszel nekem, tégy amit akarsz ! Csak helyeselni tudjuk ezt az eljárást, mert végre is a telefon nem arra való, hogy azon keresztül huszáros imádságokat re- begjenek az előfizetők a kezelőnők füleibe. Nem menteni akarjuk a kezelőnőket, mert azok sokszor elmulasztják kötelességüket, de több udvariasságot kérünk a részükre. Mégis csak hölgyek. Rablótámadás az országúton. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 31. Egy újabb szaímármegyei species, amely mindsürübben foglalkoztatja a nyo mozó hatóságokat, a büntető bíróságokat és a sajtót. És itt szögezzük le azt a tényt is, hogy ezek az esetek is a legméltóbbképpen sorakoznak a többi, bennünket hírhedtté tett különlegességek közzé. Az utóbbi hetekben alig volt nap, hogy be ne számoltuk volna utonállásról, rablótámadásról, amelyeket visszamaradt szegénylegények követtek el az országutak vándorai eilen. A régi, romantikus betyárviiagot támasztják föl újból ezek a mindenre elszánt emberek, akiket a nyomor, a küzdés visz rá a legaljasabb cselekedetre. Az országutat választják ki működésük színteréül, mint legalkalmasabb terrénumot. És fosztogatják az arra járókat, a véletlenül arra tévedteket, akiket kíméletlenül kirabolnak és ha ellenszegülnek, még véres bűntettre is kaphatók. Mert a zsiványnak, ha már fölcsapott annak, úgyis minden mindegy. Keveset törődik az eszközzel, hogy hogyan hajtja végre tettét, csak úgy, simán, vagy pedig erőszakkal, gyilkos szerszámmal a kezében. Most egy újabb esettel szaporodott meg a rablótámadások krónikája. Semmivel sem külömb a többinél, cseppet sem kíméletesebb vagy udvariasabb. Egy miniára történik valamennyi és a nyomdában a szedés akár állva is maradhatna, csupán a neveket és a helyet kellene utólag kikorrigálni. Olyan hangosan beszéltek, hogy a szomszédos asztaloknál már figyelni kezdték őket. — Ki mondja, hogy nem hiszem ? Csillapulj Marguerite I Vernoux alapjában nem sokat törődött vele, vájjon megcsalja-e ? Mert most már bizonyos volt felőle, hogy Marthe, a barátnő csak a képzelt szülötte. Végre is nem esküdött neki örök hűséget ... De miért ez izgalom, e sok magyarázás ? . . . Marguerite azonban nem hagyta sértett méltóságát s mikor barátja nyájasan megkinálta, igyék valamit, dühösen kiáltott vissza : — Semmitsem iszom. Elmegyek. Ha nincs bizalmad hozzám, menj aludni I Senki sem pótolhatatlan ! Felált é? mielőtt Vernoux visszatarthatta volna, elsuhogott. Bensöleg forrt a dühtől. Egy ostoba borítékért egyszerre elveszítette Marthe barátnője tiszteletét és biztos bőséges havi járadékát. Bánja is ő 1 Sem egyiket, sem a másikat nem sajnálja 1 Mert az a legérdekesebb, hogy minden szórul-szóra igaz volt 1 A legutóbbi rablótámadás Batarcs határában történt. Molnár György csordást megtámadta egy ismeretlen ember, aki Molnárt földre teperte és követelte tőle a pénzét. Néhány garas volt mindössze a csordásnál és, hogy életét megmentse szívesen odaadta támadójának. A rabló ezzel azonban nem elégedett meg és átkutatta a Molnár összes zsebeit. Elvette tőle ezüst óráját és gyorsan, futva menekült. Előzőleg azonban megfenyegette a csordást, hogyha mozdulni mer, hát lelövi. Molnár az esetről jelentést tett a csendőrségnek, amely szigorú nyomozást indított, de ezideig eredménytelenül. Nem lesz nehéz a merénylőt elfogni, mert Molnár pontos személyleirást tudott róla adni. A szerelmes kasszírnő. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, julius 31. Nem régiben még az egyik szatmári kávéház kasszájában trónolt hosszabb ideig Kordik Ludmilla, aki, ugylátszik, költői nevének megfelő romantikus hajlamokat ápolt a maga, aránylag elég sivár és szomorú pályáján is. Szatmárról néhány nap előtt Sátoraljaújhelybe tette át működési körét. Pénteken reggel öt óra tájban megmőr- gezte magát Ludmilla, egy barátnőjének és kollégájának lakásán nagyobb mennyiségű szublimátolt ivott, csalódott szerelem miatt. A fiatal szőke leány, mint utólag kiderült, jó ideje igen alaposan készült a halálra, többeknek be is jelentette -öngyilkossági szándékát, de senki sem vette komolyan. Leveleket irt, sok és érzékeny levelet, szüleihez, gazdájához s persze a hűtlen kedveshez. A szublimát azonban nem ölte meg az életunt leányt, csak súlyos belső sérüléseket okozott neki, melyekkel most a közkórházban ápolják. Pár hót múlva Ludmilla vissza fog térni a soktükrös kasszába, a likőrös üvegek és a selyempapirba csavart szalmaszálak közé s tovább fogja viselni „ászt a szenvedést, amit egy fiju okozott neki“, ha ugyan közben egy másik fiju meg nem vi* gasztalja. Kordik Ludmilla levelét külömben, melyet a főkapitányhoz intézett, itt adjuk, úgy, amint azt ő megírta : Tekintetes Kapitány ur I Tudomásukra adom hogy észt mijórt tetem. Szeretem egy fijut a ki engem megcsalt én nem bírtam átélni ászt a szenvedést. Tekintetes Kapitány úrhoz van egy kérelmem észt a levelet elküldeni neki én elküdeném, de nem tudom hol van, edig Tőketerebesen volt és most onan elment Fülekre de nem tudom ott van-e vagy pedig elment mamájához Lévára. Most nem tudom hogy hol van úgy hát kérem a Tekintetes Kapitány urat és lone szives észt a levelet néki valami módon ellküdeni. Apának amit írtam, ászt elis kültem. Maradok alázatos szolgája Kordik Ludmilla. Mac. Cornick-féle I-ma Manilla-zsineg, Bellán Mátyás-féle kévekötő, finom gépolajok és más gazdasági cikkek legolcsóbb árban szerezhetők be LINDENFELD DOMOKOSNÉ áru- házában Szatmár, Deák-tér, 27., Báró Vécsey-ház és Árpád-utca 22. szám. g 1 Modem ruhafestés^ tttt a TfTl 4 TTG^T3 T3 \ T Modern es tartós bármily divatszinre. -HAJ -LÄJ Juli Jl A _Li plissézés és gouvlórozás. Föüilet: Szatmár, Kossuth ß.u. 10- felvételi üzlet: Kazincz^u. 17. Gttila-u. 2. Nag^árolp: Szécliettj?i*u. 34- Alapittatott 1886.
