Szamos, 1912. július (44. évfolyam, 146-171. szám)
1912-07-26 / 167. szám
I SZAMOS (1912. julius 26.) 167. szám. \ , 2. oldal. TÖBBSÉG fs Kbebbslg. — Fővárosi politikai munkatársunktól. — Budapest, julius 25. Andrássy Gyula gróf Tiszadombról válaszolt Tisza Istvánnak választóihoz intézett levelére, azt Írván, hogy Tisza hiába hivatkozik a parlamenti események ismertetésekor az angol példákra, ahol a többség akaratát mindenáron érvényesítették, mert mások a viszonyok Angliában és megint mások nálunk. Ami Angliában megengedhető, az nálunk veszélyes. Persze, ez a koalíciós gróf, aki folytonosan teóriákon nyargal, mindig elfelejti megmondani, hogy volna hát jó? Tisza István gróf^ aztán vasárnap az ugrai kerület választói előtt egy briliáns beszédben mutatta ki Andrássy teóriájának felszeg és tarthatatlan voltát. Erre a beszédre kérte ki ma a M. H. szerkesztője telefonon véleményét And- rássynak, aki azt válaszolta, erre az interv- jura, hogy Tisza beszéde az ő teóriáján nem változtat. Ugyanez a lapszerkesztő beszélgetést folytatott ma egy előkelő bécsi politikussal is, aki arra a kérdésre, hogy mi lehetséges és nem a magyar parlamentben, azt elsősorban Lukács és minisztertársai vannak hivatva megbírálni, akik vállalták a parlamentben való rendcsinálás nehéz munkáját. Egy bizonyos és az, hogy ők emelték törvényerőre a katonai javaslatokat, amelyek pedig két kormányt buktattak meg és igy alapos ismeretével bírnak a lehetőségeknek. A restitució in integrum-ról kijelentette a bécsi politikus, hogy az csak üres szólam, amelyre reflektálni sem érdemes, mert megtörtént dolgokat nem lehet meg nem történtté tenni. Reméli, hogy Tisza István gróf felvilágosító beszédei mély hatást tesznek az ellenzékre, ami kívánatos is. Arról, hogy feláldozza Lukácsot és Tiszát, szó sem lehet, hisz ezek személyüket valósággal feláldozták a parlamenti életnek rendes keretek közé való terelésért. Már csak ezért sem ejti el a jelenlegi kormányt. Lehet, — mondotta a politikus — hogy nincs egészséges parlameni élet ellentállóképességü ellenzék nélkül, de még kevésbé lehet egy erős többség nélkül s ha már a kettő közül valamelyiknek rendkívüli eszközökhöz kell nyúlnia, ehhez inkább van joga a többségnek, mint a kisebbségnek. Äz ipaPtestíMekrőI. Irta: zs. Zsemley Oszkár. Soha sem lenne időszerűbb az ország ipartestületeiről Írni, mint most, amikor a szatmári ipartestület megalakulását meg- fölebbezték azok, kik talán még ma sincsenek tisztában vele, hogy az iparteslüle- tek tulajdonképpen az iparosság érdekeit szolgálják, hogy az ipartestületi szervezet megbecsülhetlen hatalmat ad az iparosság kezébe. Nem célom a felebbezést bírálat alá venni, annak amúgy is tarthatatlan indokait szerteboncolni, mert ezzel a mai feszült viszonyok között többet árthatnék az ügynek, mint a mennyit jóhiszeműen használni óhajtanék. Sokkal célravezetőbbnek tartom, hogy ha a kereskedelemügyi miniszter hivatalos jelentése alapján megvilágítom az országban létező ipartestületek működésének eredményét. Mielőtt a jelentés részleteibe bocsátkoznám külön kiemelem, hogy a miniszteri jelentés csodá'kozással emlékszik meg arról, hogy Szatmár Németiben még nincs ipartestület, holott az ország több kisebb városában sőt nem egy községben is már virágzó ipartestületek működnek. Magyarországon ozidőszerint 386 ipartestület áll fenn. Ezek közül 129 a Duna— Tisia közén, 82 a Duna jobbpartján, 17 a Királyhágón túl működik. Az ország 13 törvényhatóságának iparossága pedig egyáltalán nélkülözi az ipartestületi szervezetet, aminek egyedüli oka, hogy a magyar kisiparosok között nincs kifejlődve az együtt működés érzése. A legutóbbi kimutatások szerint az ország ipartestületeinek összbevétele 2 millió 88 ezer korona volt. Ezzel szemben a kiadás csak 1 millió 772 ezer koronát tett ki, vagyis az ipartestületek vagyonszaporo- dása 1 óv alatt 316 ezer korona összegre rúg. E számok le nem tagadható bizonyítékai annak, hogy az ipartestületek nem csak jogi, de idővel anyagi erősségei. i3 lesznek a kisiparosságnak. Már pedig két akkora hatalmat, mint a jog és pénz, nem szabad az iparosságnak pusztán előítéletből eldobni magától. Ma az ország ipartestületeinek vagyona 7 millió 996 ezer 635 korona. Ez a vagyon pedig, évről-évre növekedik. Mert az ipartestüiet működése nemcsak arra való, hogy a munkaadók és alkalmazottak közötti differenciákat szaksze rüen elsimítsák, sem a szegődtetések elintézése, hanem a közhasznú célok megvalósításának egész láncolata áll előtte. Aki az itt fölsorolt számokat figyelemmel elolvasta, nem hiszem, hogy csak egy percig is ellenezné a szatmárnémeti-i ipartestüiet megalakítását. S éppen azért nem titkolható szomorúsággal vettük azt a hirt, hogy a főkapitány határozatát, melyben kimondta az ipartestüiet megalakulását, megfölabbezték. Ismételjük, hogy a fölebbezés erőtlen indokait nem célunk boncolgatni. Azt azon ban annál inkább hangsúlyozzuk, hogy a fölebbezósnek semrm féle eredménye nem lesz. Még azt sem érik el a fölebbezők, hogy az ipartestüiet megalakítását 'számba- vehető időre kitolják. Az ügy a tanács pénteki ülése elé kerül és azon természetesen jóváhagyják a főkapitánynak nagy körültekintéssel megszerkesztett és jogi alapokra fektetett hatá rozatát. Már most tegyük fel, hogy a fölebbe zők már a következetesség miatt is, a har^ madfoku fórum, a minisztérium elé apellálnak, ez sem vezet célra, mert amint autentikus forrásból értesültünk, a debreceni iparés kereskedelmi kamara külön interveniál ebben az ügyben a minisztériumban, ahol soron kivül, talán két hót alatt elintézik az ügyet. Éppen ezért áldatlannak tartjuk ezt a meddő küzdelmet, amelynek egyetlen eredménye az lesz, hogy az iparosság társa- dr'mi összetartása közé éket üt, hogy ellenségeskedést szít, Már pedig olyan időket élünk, hogy a kisiparosoknak, kikről nagyon mostohán gondoskodik az állam, össze kell fognia, hógy létérdekét közös erkölcsi és anyagi erővel kivívja. Vegyenek példát a segédektől, vagy a társadalom bármely osztályától. Emelkedjenek fölül a kicsinyes torzsalkodásokon és nézzenek körül. Akkor látni fogják, hogy csak azok boldogulnak, akik sűrű sorokba tömörülve, közös erővel lépnek ki az élet küzdelmes harcmezejére. Akik egymás ellen harcolnak, azokat az ellenség könnyen leveri. Pedig a kisiparosságnak igen sok ellenséggel kell megküzdenie a véres kenyórharcban. Pénzt talál! ha czipőszükségletét a (2o) Hfioskovits anatómiai-cipőgyár cipőüzletében (Deák-tér 7.) szerzi be. Talpba véseit szabott ár. — Saját tudósitónktól — Szatmár, julius 25. A kapzsi hitelezők mint a héják csap tak le a szegény tisztviselők családi pótlékára. Amint megjelent a „Szamosában a családi pótlékról szóló hir, nyomban betoppantak a családi pótlékos apáknál a hitelezők képviseletében eljáró ügyvédek levelei, a hitelező cégek pónzbeszedői, követelvén a — tartozások sürgős kiegyenlítését. 0 A hang, a modor ezekben a felszóli- litásokban annyira „magyar“, ’hogy szinte látjuk a „Kelet“-et, Ázsiát benne. Nyugaton nem ismerős ez a hang. Ott szívesen várnak a hitelezők, ha meg vannak róla győződve, hogy követeléseik nincsenek veszélyben, ha látják, hogy az adós tisztességes ember s pontosan fizet is, amikor csak lehet fizetni. A köztisztviselők a múlt méltatlan javadalmazása folytán nagyon eladósodtak. Különösen azok, akik évtizedeken át alacsony díjosztályban nélkülöztek nagy családjukkal és amire magasabb fizetésbe léptették elő, az adósság meg a legtakarékosabb tisztviselőnél is felgyülemlett. Ezt érezte át a törvényhozás, amikor meghozta a családi pótlékról szóló törvényt, mely végre lélegzethez juttatja a sok gyermekkel megáldott alacsonyabb rangosztályban lévő tisztviselőt is. Gallérok gőzmosása = &J 71 TJTC7Í f U 1D 7ÍT . Sézimuiikák, glacé keztgük tüköríénynyel hófehérre ~ bútorok, szőnyegek tiszíiiása. Syár főüzlet: Szatmár, Kossuth ß.*u. 10- felvételi üzlet: Kazinczp»u. 17., (TítUa-u. 2. Nagykároly»: Szédtenpi-u. 34- ftlapitíaíotí 188@-
