Szamos, 1912. június (44. évfolyam, 122-145. szám)
1912-06-19 / 136. szám
2. oldal. SZAMOS (1912. junius 19.) 136. szám. Országgyűlés. — Saját tudósitónktól. — Budapest, junius 18. Tisza István gróf elnök féltizenegy- órakor megnyitja az ülést. Bemutatja Óváry Ferenc képviselő levelét, aki 60 napi sza badságot kór. Jelenti, hogy a Főrendiház minden pótlás javasolása nélkül elfogadta a hozzá átküldött javaslatokat. Rosenberg Ignác képviselő összeférhetetlenségi ügyében az összeférhetetlenségi bizottság nem állapított meg összeférhetetlenséget. Jelenti to vábbá, hogy az ellenzéki képviselők mentelmi joguk megsértését Írásban bejelentették. Bemutatja több vármegye feliratát az ipartörvény revíziója, a községi közigazgatás, a nyugdíjtörvény s az államvasutak sze- mélydij szabása tárgyában. Végül jelenti, hogy a miniszterelnök kíván szólani. LuJeács László miniszterelnök: T. Ház! Van szerencsém egy legmagasabb ki rályi kéziratot átnyújtani és kérem a felolvasását. Elnök: A legmagasabb királyi kézirat fel fog olvastatni. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Mi Első Ferencz József Isten kegyelméből Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya. Hü Magyarországunk és Társországai zászlósai nak, egyházi és világi Főrendéinek és Képviselőinek, kik az általunk 1910. évi junius hó 21-ére Budapest székesfővárosunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, királyi üdvözletünket. Kedvelt híveink! Midőn magyar mi- niszteriümunk előterjesztésére az általunk 1910. évi junius hó 25 én megnyitott országgyűlésnek első ülésszakát ezennel bere- kesztjük, egyszersmind a második ülésszakot ez évi junius hó 19-éré összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébiránt királyi kegyelmünk kel állandóan hajlandók maradunk. Kelt Bécsben, ezerkilencszáztizenket- tedik évi junius hó tizennyolcadikán. Ferenc József sk., Lukács László sk. Elnök: A legfelsőbb királyi kézirat hódolatteljesen tudomásul vétetik, a' főrendiházhoz átküldetik. Az ülésszak bezáratván, bemutatom szokásos elnöki jelentésemet, amely ki fog nyomatni és szét fog osztatni. Előterjesztést teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére. Javasolom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa s napirendjére az ülésszak bezárása folytán házszabályszerüleg megejtendő, kétalelnök, 12 jegyző és a háznagy megválasztását tűzze ki. (Elfogadjuk). Akkor ezt határozatilag kimondom. A jegyzőkönyv kitelesitése után az ülés tizenegyórakor véget ért. Városi és országgyűlési választójog. Szatmár, junius 18. A városok kongresszusa egy régen érzett szükséget pótolt, midőn az önkormányzati élet szabad fejlődésének biztosítása céljából egy uj városi törvény meg alkotásán fáradozott. A május hó 17. és 18-án tartott egyetemes ülésében megvitatta tehát azokat az elveket, amelyeket a városi élet szabályozásánál érvényesíteni óhajt. Természetes, hogy ez alkalommal foglalkoznia kellett a városok belszerveze- tének mikéntjével és ennek keretében az zal, hogy a municipiális életre való aktiv beavatkozási jog minő határokig terjesztessék ki E kérdés megvitatásánál nem Hagyhatta figyelmen kívül a mai idők azon állampolitikai törekvését, amely a népkóp- viselet szélesebb alapokra való helyezése érdekéből a választói jogosultság általánossá tételét célozza. Szükségessé tette ennek figyelembe vételét egyrészt az a szoros kapcsolat, amely az állami és hely- hatósági közigazgatás között van, másrészt annak a tudata, hogy a városok csakis a demokrácia levegőjében fejlődhetnek s igy annak szellőjétől nemcsak hogy el nem zárhatók, de a communális életnek ezzel való felfrissítése egyenesen kívánatos. A ma érvényben levő tételes közigazgatási jog rendelkezése szerint th. városokban választó az, aki az országgyűlési képviselő választására jogosultak állandó névjegyzékébe fel van véve (1886. évi XXI, t. c. 31. § a.) A rendezett tanácsú városi választói jog szélesebb körű, amennyiben csak adófizetést kíván (az I. oszt kér. adó kivételével.) A politikai hangulat azt mutatja, hogy az országgyűlési választói jogosultság a magyar társadalom lehető legszélsőbb köreire is kifog terjesztetni, s igy kilátás van arra is, hogy a városi választók száma is nagy mértékben megnövekedik. Alapvető kérdés már most az, vájjon a városi választói jog azonos legyen e az országgyűlési választói joggal, vagy pedig külön városi választói jog teremtessék-e ? Mert mint minden közéletben, úgy a városi életben is tudvalevőleg az érdekek harca folyik. E harcban a tömegszükségletek közhatalommal való kielégítése körül folyik a küzdelem. A városi élet tehát az ott lakók mindenikének az érdekét közelről érinti, ebből folyólag a városi társadalomnak a helyi érdekképviseletében való közvetlen, vagy közve!ett részvétéle mindama rétegig lehetővé teendő, amelyeket a törvényhozás az állampoliiika intézéséhez elég erősnek és megbízhatónak talált. Megfontolandó azonban, hogy az ország gazdasági és kulturális fejlődése folytán a munkás, a proletár elem nagy moz gásban van. A gazdasági co> junkturábhoz képest lakása ma itt, holnap más városban van. A helyi közélettel tehát érdek connexi- óját megszakítja s minthogy a választói névjegyzékbe a korábbi holtartózkodása szerint vétetik fel, ennélfogva szavazati joghoz juína olyan közületben, ámelyiől teljesen távol él, amelyhez semmi érdek nem fűzi. Ily módon azok az elemek és érdekek, amelyek a közigazgatási joghatóság ténykedései által a legsűrűbben és legnagyobb mértékben érintetnek, a felelősség nélküli és érdekeiben alig érintett tömeg által pa- raüsáltatnának és sok esetben az önkormányzat teljesen e tömeg befolyása alá kerülhetne. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy több — különösen felvidéki — városban, a lakosság egy része statútumok alapján kiváltságos, úgynevezett cívis jogot élvez. E jog a cívist rendszerint a gazdasági ügyek intézében való részvételre képesíti és vagy a közteher alól egészben, vagy részben mentesiti, vagy a közvagyon jövedelmében részelteti. Intimitások Tolstojról. A „Szamos" tárczéja. Lazarsky nemrégiben megjelentetett egy könyvet, amelyben minden érdekes dolgot összeirt, amit a jasznája-poljánai remetétől hallott. Lazarszky-nak bő alkalma volt erre, mert a költő közvetlen közelében ólt; a gyermekeinek házitanitója volt. Szavahihetőségéhez szó sem fér. Tolstojról, a „Kreutzer szonáta“ szerzőjéről, tudjuk, hogy a házasságot mindenkor pesszimista-szemmel nézte. Ez a nyilatkozata azonban minden írásánál sö- tétebb és pesszimistább. Tolstoj egy alkalommal a feleségével beszélgetett. Mint gondolkozó és mint költő egyformán szigorúan elitélte a házasságot. Azt mondta, hogy a házasság — temetés. Aztán igy folytatta: — Az ember egyedül előre halad; hogyha kétmázsányi terhet tesznek a hátára, akkor is boldog, mert egyedül van; de hogyha egy nőt akasztanak rá, ez a nő visszafelé húzza és akaratának minden szabad mozgását megbénítja. A grófnő erre mosolyogva kérdezte: — Miért házasodtál akkor meg ? — Mert akkor nem értettem ezt és sok mást sem értettem akkor. — Azt akarod ezzel mondani, hogy az embernek folyton változtatni kell a nézeteit ? Tolstoj mólabusan rázta fejét: — Mindenkinek a tökéletesség felé kell törekednie. Én személyesen semmit sem véthetek a házasságom ellen és ismerek boldog házasokat is. De mindezek ellenére a házasság mégse ünnep. Két ember azért egyesül, hogy egymást közösen megterhelje. — Azt hiszem — szólt a grófnő, — éppen azért egyesülnek, hogy segítsék egymást. Tolstoj szomorúan mosolygott: — Persze, hogy ezt akarják; de nem tehetik. Hogyan segítsék egymást? Mint idegenek szövetkeznek és idegenek marad nak egész életükön át . . . Akik megakarnak házasodni, csak házasodjanak meg, talán mogtalálják a módot, hogy boldoguljanak. De kezdettől fogva legyenek tisztában azzal, hogy ez a lépés lejtő és szakadék. Akkor azonban minden erejükkel azon dolgozzanak, hogy frigyüket boldoggá tegyék — hogyha tehetik. * Ugyanebben a könyvben olvasunk Tolstoj Abécós könyvéről is. Kevesen tudják, hogy Tolstoj összegyűjtötte Jasznája-Poljána pusztáján élő muzsik-gyerekeket és iskolamesternek csapott föl. De nem papirospedagógus volt, hanem tankönyveket irt és azokat mai napig használják. Ő irta meg az orosz gyermekek Aszbukáját (Ábécé) is, amelyik éppen most éri meg huszonötödik kiadását. A múlt század hatvanas éveiben tizenkét paraszt iskolát nyitott birtokán, melyekben az olvasást, bibliát és a művészeti tárgyakat maga tanította. Soha oly örömmel nem mentek iskolába diákok, mint akiket Tolstoj tanított. Éönyvet nem kellett magukkal vinniük. Tolstoj nem kívánt tőlük mást, csak hogy úgy jöjjenek el iskolába, mint tegnap. Az iskolában nem volt virgács, nem volt karika rajzolva a sarokba. Tolstoj nem büntetett. A végtelen szeretet erejével láncolta le a gyermeki ösztön kitöréseit A jasznája poljánai iskolában csak nevettek a gyermekek . . . fíÁJTÁJER PÁL SZATMÁR. = VEGYILEG TISZTIT V A X -1 Alapittatott 1886-ban 6yár foüzlet: Szatmár, Kossuth ßajos*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczp-uíca FT., (Eííila-uíca 2. Nagphárolp : Széchen^i-u. 4
