Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-10 / 106. szám
Szatrr.ár, 1912 május 10.. péntek. Negyvennegyedik évfolyam. 106 5?ám. ti* . s A falu. Irta: Rubinéit Gyula, az 0. M. Gr. B. igazgatója. A vidék elnéptelenedése, a falusi lakosságnak a városok felé valő özön- lése csak két évtizeddel azelőtt is ismeretlen fogalom volt előttünk. A külföld siránkozása a vidék, a falu elnéptelenedése felett minket többé-kevésbó hidegen hagyott. Amióta azonban a kivándorlási láz népünket megszállta s egész falvakat, elnéptelenitett, amióta a vidéki városok nagyarányú fejlődése a vidékre mind erősebben érezteti fe:szivó hatását, amióta az olcsó és gyors közlekedés megköny- nyitette a munkaalkalmaknak felkeresését és kihasználását, a vidék elnéptelenedésével — mint küszöbön álló általános veszéllyel — nekünk is számolnunk kell. A faluból való menekülés vágya azonban nemesik a munkás elemnél tapasztalható, de átragadt az a falusi intelligenciára is* Régente bizony nálunk az úgynevezett város és falu között vajmi kevés külömbség volt. Siros, piszkos, egész- séptelen volt egyik is, másik is, a kényelmi, egészségügyi, rendészeti, kulturális intézményeknek hijjával volt mindkettő. Az újabb idáfc rohamos fejlődése azon! an óriási váltakozásokat idézet' elő, amelyek a mérleget erőseu a város javára billentették s amely változások felett, nekünk, akik ja falu, a vidék érdekeit vagyunk hivatottak gondozni és .ápolni, szemet hunynunk nem szabad es nem lehet, mert nyilvánvaló, hogy a nyugati országokban tapasztalható baj, a vidék elnéptelenedése bennünket is fenyeget. Nehogy pedig egy újabb közegészségügyi tanács ránk olva-sa, hogy a falu elnéptelenedése miatt csak a nagybirtok veri fé rc a harangokat, mert munkás kéz hiánya fenyegeti, ki kell jelentenem, hogy bár a falu elnéptelenedése a mező- gazdasági kultúra egyidejű hanyatlását jelenti, amelynek közvetve a város is kár t látja, ámde a várost ennél sokkal nagyobb közvetlen veszedelem fenyegeti a falu elnéptelenedése révén. Bölcs előrelátással kell tehát a bajt megelőznünk olykép, hogy amikor nem gáncsoskodunk a főváros é3 többi városaink nagyarányú és örvende 08 fej:fíd<Le miatt, nem feledkezünk meg a faluról sem, hanem minden rendelkezésünkre álló eszközzel arra törekszünk, hogy a falusi tartózkodást kellemessé, vonzóvá, otthonossá tegyük, hogy a falu is úgy egészségügyi, mint kulturális és kényelmes intézmények tekintetében a kellő arányok és anyagi erők figyelembevételével a várossal felvehesse a versenyt Mi okozza a falu elnéptelenedését? Az óriási külömbség, amely falu és város között tényleg fennáll Ne kezdjük itt mindjárt a munkaalkalom bőségével, a könnyebb kereseti viszonyokkal, mert ezzel szemben áll a drágább megélhetés s ez egymagában nem vonná maga után a falu e néptelenedését. A jobb kereseti viszonyok mellet,; azonban ott vannak a kényelmi és egészségügyi intézmények, mint járda, világítás, vízvezeték, cs itornázás, fürdő, tiszta lakás, kórház, ingyen gyógykezelés, az iskoláztatás és önképzés olcsósága és lehe;ő- sége, a legkülönbözőbb olcsó szórakozások melyeket megszokván, azokat nélkülözni nem tudja, odahaza pedig falujában még c-ak szerény méretben sem találja meg. A kérd'3 már most az, -hogy miként fogjunk a cselekvéshez. Nézetem az, hogy az összes, a falu érdekeivel törődő társadalmi testületek és szövetkezetek és a kormány bevonásával egy Nyomorúság. A „Szamos" Irta : tárczáia> René B .ziu I. Nagybátyám, Rovelin Mutet ur gazdag vasgyáros volt s gyakran mondo*ta nekem: — Én vagyok pártfogód. Mikor katonai tanulmányaimat elvégeztem, hadnagyi ranggal tértem haza szü lövárosomba. Nem volt kedvem e pályához. Festő akartam lenni. Elhatároztam, hogy lemondok rangomról. Megérkezésem ut n polgári ruhát öltöttem, aztán felkere tem nagybátyámat irodájában s elmondtam neki szándékomat. Nagybátyám felemelkedett karosszókéből s összefonl karokkal állt meg előttem. Kitaláltam gondolatait. A művészpályát semmire sem becsülte s azt hitte, hogy a festők mind hosszú' áju, koplalás- < tói vékony legények, amilyeneknek a ie gényekben festik őket . . . Hallgatásában kifejezésre jutott nevetése e szekta iránt. Leeresztette karjait s kem?ny hangon szólt: — Tégy, ahogy akarsz 1 Tudom, hogy nincs egy filléred sem, de ne számitsál ana, hogy tőlem segítséget kapsz majd. Nem adok semmit 1 Ezzel visszaült székébe s nem törődött v lem. Megértettem, hogy jó lesz minél el bb távoznom. Elmentem hát. Mialatt végighaladtam a ház kertjén, büszkén mór mogtdm bajuszom alatt: — Mire visszatérek, nem leszek ilyen szegény ! Másképen fog beszélni velem Rovelin Mutet ur. II. Két óv telt éli Ezalatt átestem Parisban a művészélet kezdetének sok nyomorúságán. Dolgoztam, szenvedtem, éheztem panaszkodás nélkül a jövőért. De még legnagyobb nyomoromban sem fordultam se gitségórt Rovelinhez. Eleinte tájképekkel próbáltam szerencsét. Utóbb rájöttem arra. hogy csak arc képfesléssel kereshetem meg kenyeremet. Még ebben is üldözött a sors. Mintha az emberek összebeszéltek volna, mind azt kívánta tőlem, hogy rég meghalt rokonaikat fessem le valami rossz arcképről. Sőt olyan megrendelőm is akadt, aki azt kívánta lőlem, hogy arckép segítsége nélkül, szóbeli Írásból fessem le elhunyt nagyanyját. El ő pillanatban ki akartam dobni műtermemből ezt a furcsa megrendelt, de azután rágondoltam nagy szegénységem!e s merészen odavágtam neki: — Jó, és mennyit fizet a munkáért az ur ? O'ysn összeget mondott, amelylyel meg lehettem elégedve. Elmondattam aztán magamnak, hogy milyen volt a megboldogult nagyanyja s még aznap hozzákezdtem az arckép megfestéséhez képzeletből. Egy hót múlva megjelent műtermemben megrendelőm S amikor megpillantotta az arcképet, csodálkozva kiáltotta: Modern ruhafestés bármily divatszinre. HAJTAJEU PÁL Legszebb ruhatisztitás vegyileg száraz utón, Gyári főiizlet: Szolmdr, Kossuth 2.*u. 10. Felvételi üzlet: Kazincz^-u. FT-, &Uila*u. 2- Nagvhárolv:Széchenvi*u. 34. Alapittatott 1886. Jelen számunk 8 oldal terjedelmű-