Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-10 / 106. szám
2. oldai. SZAMOS (1912. május 10.) 106. szám. bizottság volna aiakitandó, amelynek feladata volna a falusi jólét és az otthon ápolása tekintetében megindítandó mozgalom részleteit megfílapitani s anna^r végrehajtásáról a meglévő s esetleg szükség szerint létesítendő szervek utján gondoskodni. Nem lehet kétség aziránt, hogy s törvényhatóságoknál ez a kezdeményezésünk visszhangra fog találni s érdekkörünkbe vonhatjuk ez utón az akció célpontját, a falut, Mert az az első feladat, hogy e mozgalom körébe vonassák be falvaink nagy többsége, ha lehet az összesség. Szatmárvármegye közgyűlése. — Saját tudósitónktól. — Nagykároly, május 9. Nem volt sem választás, sem pedig vicinális szubvenció s igy érthető, hogy az ülésre csak igen kevesen, csak azok rán- dultak el, akiket egy s más községi apró ügynek jobbra vagy balra dőlése érdekelt. A folyósón és a nagyteremben az ismerősök üdvözlik egymást. Semmi politika, semmi közügy, de annál jobban folyik a diskurzus a termésről és időjárásról, no meg a bankrátának várható eséséről. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket jelenti: Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt fél 11 órakor a megyei székház nagytermében Csaba Adorján fő ispán elnöklésével óvnegyedes közgyűlést tartott. Az elnöki megnyitó után az alispán került sorra. Az alispán nagy gonddal meg — Mily meglepő hasonlat I Éppen ilyen volt a szegény megboldogult. Igaz, hogy ón csak egyszer láttam őt életemben. Kifizette a honoráriumot és boldogan vitte haza az arrk4pet. Néhány nap múlva az egész városrészben elterjedt a hire annak, mily ügyes arcképfestő vagyok én. Még olyan embereket is hűen lefestek, akiket sohasem láttam. Egy napon egy öreg ur állított be padlás-szobámba. — Uram, — kérdezte tőlem — ön a piktor, aki hűen letudja festeni az elhunyt embereket ? — Én vagyok. — Akkor jő helyen járok. Az egyik ismerősöm ajánlotta önt nekem. — Mivel szolgálhatok ? — Hajlandó volna ön lefesteni az én boldogult apósomat? — Van arcképe? — Nincs. De hiszen ez nem szükséges. ön úgy is le fogja őt festeni tudni. Hallottam, hogy nagymester az ilyenben ? — Kihez van szerencsém? — Én az ön háziura vagyok . . . Megilletődve néztem az öregre. Hiszen féléve tartozom már neki lakbérrel, szerkesztett évnegyedes jelentése részletesen számol be a vármegye közigazgatásának minden egyes ágazatáról. A községi ügyeknél különösen ki emelte az alispán, hogy azok vagyonkezelésének ellenőrzése mind több dolgot ad a vármegyének, ami kétségbevonhatatlan bizonyítéka a községi élet erős fellendülésének. A fegyelmi bizottságnak is bőven akadt dolga Két fegyelmi ügy hivatalvesztéssel végződött, melynek eredménye lett a szamosdobi és a mezőteremi községi, illetve körjegyzői állásokra kiirt pályázat. Fölfüggesztették állásuktól a szakálasfa’usi, szárazbereki és vámfalusi körjegyzőket. Mindezek elég szoniöru bizonyítványai a vármegye közigazgatásának. Érdekes á jelentésnek az a része, a mely a könyöradományok gyűjtésére kért engedélyek statisztikáját tárja elénk Esze rint a könyöradományokra szorulók száma csökken. Ez a számbeli apadás azonban megtalálja magyarázatát a kivándorlók számának növekedésében. Az állategósz-égügy általában kielégítő volt. A vadászat szempontjából örvendetes jelenségnek tarja az alispán, hogy az uj fegyvertartási szabályrendelet mgyban hozzájárul az orvvadászok garázdálkodásainak megszüntetéséhez. A viziügyek keretében részletes adatokat találunk a tavaszi árvizveszedelmek- ről. Erre lapunk más helyén külön kitérünk. Az alispáni jelentés előterjesztése után Kristik János királydaróci rk. plébános emelkedett szólásra. Teljes elismerését fejezi ki az alispáni jelentés iránt s hogy mégis fölszólal, arra községének egyik régi sérelme kényszeríti. Az alispáni jelentés amelyet a házmester csaknem mindennap követel tőlem — hiába. — Oh uram, — hebegtem — menynyire örvendek, hogy szolgálatára lehetek valamiben . . . — Én pedig jobban fogok örülui, ha szegény megboldogult apósomat hűen lefesti Megjegyzem, hogy éppen ma hallót'am a házmesteremtől, hogy ön még tartozik nekem félévi lakbérrel. Ennek a kényes tárgyn k érintése kel-, lemetlenül hatott reám. Zavartan hebegtem — Csakugyan van szerencsém tartozhatni önnek ... De remélem, nemsokára jutok rgy kis pénzhez, akkor . . . — Nem szükséges! — vágott szavamba a derék öreg. — Ha elkészíti a képet, ezzel kielégítette tartozását s még kap tőlem száz frankot. — Oh uram ! A megszólalásig hasonlítania kell a képnek! Mondja csak milyen volt az arca szegény megboldogult apósának ? “ ■ ■**< Sóba sem láttam szegényt. Már akkor sem élt, amikor nőül vettem a leányát. — Hogyan fessem ló akkor? — A feleségem majd elmondja önnek» hogy milyen volt a megboldogult. Jöjjön el szerint a »Nagymajtóny11 állomástól Király- darócig terjedő közút kőmunkálatainak biztosítása már folyamatban van. Ez a hir örvendetes, de eddig a királydaróeiak az e'lenkezőjéről győződtek meg, jó lehet már több mint 2 esztendeje befizették az útburkolás költsége címén reájuk eső 15000 koronát. Az alispán megnyugtatta a felszólalót, hogy az útburkolás munkálatait már a jöv" hó folyamán megkezdik. Az alispáni jelentéshez még Vass Béla dr. nagybányai ügyvéd szólalt fel. Szóvá tette a jegyzők kézbesítési rendszerét. Nemcsak hetek, de hónapok telnek el, mig a kézbesítési vétivek visszakerülnek s több esettel képes igazolni, hogy ezért anyagi károkat kellett többeknek elszenvedni. Különösen a hagymásláposi körzetben észlelhető ez a botrányos állapot. • Az interpellációra nyomban válaszolt az alispán. Lehetnek — úgymond — jegyzők, kik nem állanak hivatásuk magaslatán, de ezeknek hibáit nem kell általánosítani. Ha konkrét eseteket nála bejelentenek, gondoskodni fog nemcsak a megtorlá sról, de a hiba helyrehozásáról is. Ezek után az alispáni jelentést tudó másul vették. A közgyűlés legfontosabb pontjára került a sor. A megyei vicia lis vasutak anyagi támogatására. Erről szintén külön cikkben emlékesünk meg. A többi pontok simán, gyorsan folytak le úgy, hogy a közgyűlés déli 12 órakor a főispán éltetésével véget ért. A közgyűlés után Csabi Adorján főispánnál ebéd volt, melyen a megyei közélet előkelőségei vettek részt. hozzám a lakásba s meg fog tudni mind nt. Engedelmeskedtem s u egkaptam a szükséges adatokat. A megboldogult kövér arcú, vastag bajuszu ember volt s homlokán hosszú vágás mar dt emlékül katona korából. Most már mindent tudtam. Meg is mondiam ezt. Azonnal hozzá kezdek az arckép megfestéséhez — szóltam. — Még valamit elfe'edtem! — kiáltott utánam az asszony. — Megboldogult szegény apáin állqndósn egy vastag pecsét- nyomó gyűrűt viselt a jobb keze mutató- uján. Ezt a gyürijt is lesse oda a képre. Oda is adom önnek, Logy szeme előtt legyen. Zsebre tettem a gyűrűt és távoztam. Most már bizonyosan hasonlítani fog a kép, hiszen itt vap ná^am a szegény megboldogult gyűrűje. Még aztnp hoz^á fogtam a kép megfestéséhez s három nsp alatt elkészültem vele. Szorongó szívvel vittem le azután a képet házigazdám lakására. Nagy örömmel fogadtak s kíváncsian tudakolták tőlem, hogy jól sikerült-e? — Azonnal megmutatom — feleltem szorongva. T711 Q H Á Wágner-féle légkazános kettős SOrCSapOÜÓ készülék és egy teljesen jókarban lévő, akár gyiEjIuUU akár két ló után vászonfedeies kocsi és 3 darab kerti vagy pifici ernyő 3 hozzávaló kerek asztallal együtt sürgősen eladó. — Mindezekről értekezni lehet Lindenfeld ..r.a Domokosnál, Deák-tér. páró Vécsej-iáz. ~
