Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-09 / 105. szám

Szatrr.ár, -912 május 9.. csütörtök. Negyvennegyedik évfolyam. 105 57ém ft«» POLITIKAI NAPILAP. ■MlSf« Pártegység. Budapest, május 8. (—) Nem volt még parlamentben többségi párt, melyről az ellenzék ne hiresztelte volna azt, hogy „kebelében egyenetlenkedések dúlnak“, hogy „a párt­nak radikálisabb (vagy konzervatívabb) elemei elégedetlenek a párt magatartá­sával és igy mihamar szótzüllik a párt“ stb. A nemzeti munkapárt megalakulá­sakor is hasonló nótákat zengedeztek az ellenzéki regősök, sőt egyik-másik vérmesebb kuruc politikus azt is meg­jövendölte, hogy a munkapárt még a választások előtt „szétzüllik“. Hogy jö­vendölésük mennyire teljesedett be, azt megmutatták először a választások s megmutatta az elmúlt két év alatt maga a munkapárt. A párt kebelében soha ellentétek föl nem merültek. Azok a jelenségek pedig, amelyekből az „éles szemű“ politikusok ellentétekre követ­keztettek, olyan apró-cseprő kérdések voltak, aminők mindenütt fölszinre ke­rülnek, ahol két ember találkozik egy­mással. Khuen gróf távozásával már nem jövendőitek az augurok. Nem. Egysze­rűen konstatálták, hogy vége a munka­pártnak, mert Lukácsot és Tiszát az a bizonyos tenger választja el egymástól, mely annak idején a két függetlenségi párt közé furakodott. A legnagyobb meglepetésükre azon­ban azt kellett tapasztalniok, hogy ez a tenger épenséggel nem nyomult be a munkapártba, sőt messze eltávolodott onnan. Igaz, a jószivü ellenzékiek még maguk is serényen dolgoztak, fáradoz­tak azon, hogy legalább egy kis öblöcs- két kapjon a munkapárt, amelyet az­után mind mélyebbre áshat majd a viz. Neki is álltak a munkának és heteken át visszhangzottak a politikai berkek az ellenzéki csákányok csapásaitól, mind­hiába. Hatalmas gránitszirtként áll a munkapárt s egységén megtörik az el­lenzéknek minden ereje. — Ellentétek­ről, meghasonlásról, frakcióról szó sincs. Beigazolást nyert ez a munkapárt leg­utóbbi értekezletén is. A párt egységes és egysége óriási erőt képvisel. Vezetője, irányitója Lu­kács László miniszterelnök, mint ahogy más nem is lehet. Programmot nem változtatott, nem is változtathatott, mert erre szükség nem volt. Csak nem gon­dolták a naiv lelkek azt, hogy Lukács László halomra dönti az egész munka­pártot és uj elvek alapján kelti életre — talán; avagy, hogy o.dahagyja azt a többséget, melyhez * ő is tartozik és 50—60 szál ellenzékivel csinál politi­kát, amit a többségnek egyszerűen bámulnia kell? Igazán csudálkoznánk, hogy megvénhedt parlamenti alakok ilyesmi felől ábrándoznának (Pedig ki­telik tőlük!) De most már megérthették, hogy erőlködésük hiábavaló, hogy szépen szö­vött ábrándjaik szétfoszlottak. Parlamenti csudabogárgyártásra legfölebb ők kap­hatók, de nem Lukács, akinek békülé- kenységéből és a parlament munkaké­pességének visszaállítására irányuló ak­ciójából arra következtettek, hogy fene­kestül fölfordul a helyzet s ők majd halászhatnak a zavarosban. Most azonban megint csak be kell látniok, hogy föltevésük nem válhat valóra s hogy sem a többség, sem a kormány nem hajlandók az ő fütyü­lésükre táncolni, .vagy elveikből csak egy jottányit is föladni. Legújabb. Elnapolták a Házat. Útban a béke. Budapest, május 8. A képviselöház ma körülbelül egy heti időtartamra elnapolta magát. Az el­napolás azzal a határozott célzattal tör­tént, hogy annak tartama alatt a békés politikai kibontakozás dűlőre jusson. A legközelebbi napokban ilyenkép­pen teljes intenzivitással fognak folyni a tárgyalások. Egy minden oldalról elfo­gadható alap megteremtésére, melyen a választójog reformja megoldassák. A béke reménysége igen alapos, mert minden párton, sőt mondhatni, az egész országban egy félreismerhetlenül igen erős békekedv nyilvánul meg. Lukács miniszterelnök mai beszéde, melynek hatása alatt a Ház magát elnapolta, még egy utolsó, erős lökést adott a béke ügyének. A miniszterelnök ma el­intézte az osztrák miniszterelnök bel- ügyeinkbe való avatkozásának mérges kérdését. Kijelentéseinek erélye és hatá­rozottsága semmi kívánni valót nem hagyott háti a. A többség és ellenzék egyaránt konstatálta, hogy a kormányelnök a hely­zet magaslatán állott. A választójog kér dósére a miniszterelnök csupán Bakony Samu határozati jav slatának kapcsán tért ki. Idevágó nyilatkozata azonban koncilians hangjánál fogva még a Justh- párt soraiban is megelégedést keltett. A. miniszterelnök kijelentette, hogy a Bakonyi határozati javaslatába foglalt elvi alap ellen nincs kifogása és csak azért nem fogadja azt el, mert az indít­vány elasztikusán van szerkesztve és el­térő értelmezésnek ad teret. Hozzátette azonban a miniszterelnök, hogy egyórte- lemmel fognak keresni egy alkalmasabb módot, melylyel a Ház a kormányt az általános és egyenlő szavazati jog meg­alkotására kötelezze. A Ház tagjai abban a reményben mentek rövid szabadságra, hogy tanács­kozásaikat a béke jegyében fogják majd felvenni. Szatmáp. Gyári fő üzlet Kossuth Lajos-utca 10. szám. Felvéts!! üzletek: Kazinczy-utca 17. sz. Attila-utca 2 sz. Nagykároly Széchenyi-utca 34. sz- Alapittatofi 6. Agytoll tisztítás és fertőtlenítés Hájtájer Pál Jelen számunk 8 oldal terjedelmű

Next

/
Oldalképek
Tartalom