Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-05 / 102. szám
i jNegyvennegy'edik évfolyam. I Szatmár, 1912. május 5„ vasárnap. 102- szám. ■mm POLITIKUS NAPILAP. inmii Emlékül bum Khuen-Hédervárynak. Szatmár, május 4. Khuen-Héderváry Károly gróf, ur abban az értelemben, amelyet a magyar ember a nagymüveltségü, lekötelező modorú, finom fellépésű férfiúra alkalmazni szokott. Mint visszavonult miniszterelnökre, most már továbbra nem tartozik, emellett, hogy a politikája sem s.kat külömbözött az egyéniségétől és hogy akadt széles e hazában olyan is, aki Khuen-Héderváry Károly grófban nem csak az embert, de a politikust is tisztelte és szerette. A politikájáról ezek szerint, mint különösről, nincs is mit e nehány sor keretében írni, annál kevésbé, mert az utódja is csak azt a politikát fdytata, hanem inkább arról a páratlan rokon- szenvről, amelyet Khuen Héderváry Károly grófnak az ő európai egyéniségével felkelteni sikerült. Khuen-Héderváry Károly gróf, az igazi értelemben vett úri ember, hogy most visszavonult, felette kellemes emlékeket hagyott a társadalom minden rétegéhez tartozó emberekben, de különösen abban a tekintélyes és nagy pártban, amelyet a 67-es kiegyezés elveivel tisztára ő alapitott, amely továbbra is az ő politikáját folytatja és amelyet ő neveze t el nemzeti munkapártnakEnnek a nemzeti munkapártnak az országos vezetősége, élén Lukács László mostani miniszterelnökkel, emlókalbumot szándékozik átnyújtani a politika színteréről visszavonult vezérnek, amely album azoknak az alá:rását tartalmazza, akik nem szégyenük munkapártiaknak tartani magukat és főkép, akiknek imponált Khuen-Héderváry Károly grófnak az igazi uras egyénisége. Az aláirás-gyüjtést itt Szatmárnémetiben — egyenesen a központi vezetőségtől — reám bízták és én a megbízó országos nemzeti munkapárt megnevezésével el is jártam az albummal Khuen-Héderváry Károly grólnak és a nemzeti munkapártnak minden általam tudott hívénél. Mindez eddig nem tartozott szük- Bégkép a nagy nyilvánosság elé és nem is okozott zavarokat senkinél, mert sima, érthető, szokásos dologról van benne szó. A szatmárnémetii rád kális, inter- nácionális, szociális demokrácia azonban ma reggelre kelve kikezdte ezt az ártatlan dolgot és az „Uj Szatmár “-nak egy fölényes ós valótlanságokat tartalmazó cikkében agitációs eseményt faragott az egyszerű ügyből. A cikk a szatmárnémetii nemzeti munkapártnak van adresszálva, tulajdonképpen azonban a városi tisztviselőknek szól. Minket, a munkapártot ingerel válaszra, de a városi tisztviselőket ugratja, akikkel mai napig sinc3 tisztában, hogy a mozgalomnak keresztelt összejövetelük után tényleg kiléptek e tehát a munkapártból, vagy pedig elveik fenttartása mellett csak a szatmárnémetii nemzeti munkapártból tettók-ó ezt. Legyen meg az „Uj Sza' már “nak a< öröme, reagálok az ingerkedóseire és beugróm a válaszadásra, még pedig, ne vegye szerénytelenségnek, saját sze mélyemben, mert először az emlékalbum gyűjtéshez a szatmárnémetii nemzeti munkapártnak, mint szervezett egyesülésnek mi köze sincs, minélf >gva most méltatlanul tám idta azt az „Uj Szatmár“, másodszor, mert tartozom a tisztviselőknek is azzal, hogy az igazsághoz híven tárjam fel ezt a szúnyogból elefánttá növelt ügyet. A tisztviselői mozgalomról ón úgy tudom, hogy az már nincs is meg, vagy ha van is, olyan térre terelődött, amelyhez nekem, de főképp a nyilvánosságnak semmi közünk sincs. Elaludt, vagy más vágányokon halad, mellékes, a fő az, hogy az albumgyüjtés íél nem vettem róla tudomást, hanem három együ t levő tisztviselőnek feltárva a megbízatásom c'Íját., mikor tőlük húzódozó felelett kaptam, egyáltalában és végleg beszüntettem a városi tisztviselőknél az aláírásokért való házalást, egyenesen éppen azért, nehogy e csekélyke ügyből ismét elevenné tétessenek azok az események, amelyeket mint szóval és írásban többször is kifejeztem, a magam részéről bizonyos szempontokból — mint magyar állampolgár — helytelenítek ós amelyeknek n ilvános pertraktálásától mind a mai napig őrizkedtem is. A tény tehát az, hogy az „Uj Szatmár“ hasábjain megnevezett városi tisztviselőket tulajdonképpen nem kértem fel az album aláírására s igy nem is tagadták meg egyenesen annak teljesítését, minélfogva nem is állítottak a tisztviselők újabb tanúságot arra, hogy milyen pártálláshoz kívánnak ezután tartozni. Éppen ezért nem is volt szükséges, hogy az én merényletemmel szemben az ellenzék újságja őket megvédel- mezz'\ Az igazsághoz tartozik még az is, hogy az „Uj Szatmár“ mai közleménye után, uz album dolgában ártatlan, de megtámadott szatmárnémetii nemzeti munkapártot is megkérdeztem végül, hogy történi-e hát csakugyan a tisztviselők mozgalmából e-edőleg tényleg kilépés a pártból, amely kérdésemre az alábbi levél közzétételére nyertem felhatalmazást : Igen tisztelt szerkesztő ur! Miután az „Uj Szatmár“ nem akar békét hagyni a városi tisztviselők és a szatmárnémetii nemzeti munkapárt egymáshozi viszonyának és erre nézve nem mindenben helyesen informálja közönségét, kénytelen vagyok kijelenteni: 1., hogy nálam a nemzeti munkapártból való kilépését eddig egyetlenegy városi tisztviselő se jelentette be; 2., hogy a tisztviselők megbízásából pár hót előtt meglátogatott 5 előkelő tisztviselő csak egy aláiratlan jegyzőkönyv-tervezetet adott át, amelynek az lett volna a tartalma, hogy a tisztviselők fentartják eddigi elveiket ós csak a szatmárnémetii munkapártból fognak kilépni, mert a pártveze- tősóg a tisztviselők érdekeit nem támogatja eléggé; 3., hogy éppen ma is egyik előkelő városi tisztviselőtől azt az értesülést nyertem, hogy nem hoztak a tisztviselők oly határozatot, hogy kilépnek a szatmárnémetii munkapártból, csak abban állapodtak meg, hogy ez idő szerint azt aktiv támogatni nem fogják. Tisztelettel Dr Keresztszeghy Lajos, a szatmárnémetii nemzeti munkapárt elnöke. Mindezekhez pedig még csak any- nyit, hogy ismét nem ón szegtem meg azt az egyezséget, hogy a tisztviselők mozgalmából nem kezdünk ujságháborut. Shik Elemér. R1STÁLY íi gőzmosőqyár és vegy- üy A m \/T \ |> tisztító intézet “WtOO ^ Üzlet: KaziDCsy-utoaa 11. Gyártelep : Kölcsey-utean 8. Jelen caámuitk 14 oldal terjedelmű.
