Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-29 / 119. szám

2. oldal. SZAMOS (1912. május 29.) 119. szám. Éktelen kavarodás az Ékes-kert körül. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, május 28. A „Szamos“ adott elsőnek hirt arról a bonyodalomról, amely az Ékes-kert par­cellázása ts utcanyitása körül kerekedett s amely kavarodás középpontjában Jéger Kálmán dr., mint az ottani ingatlanok nagyobb részének tulajdonosa állt. Tagadhatatlan, bogy ebben a birtok- háborúban mindkét félnek igaza volt, csak az volt a baj, hogy egyiknek az igazsága a másiknak rovásara ment, sőt mindkettőé a város közönségének érdekeit veszélyez­tette. Ennek a hosszú és elég heves vitának immár tekintélyes tömeggé fölszaporodott aktái végre, de úgy látszik, hogy csak egy­előre lezáródtak. A törvényhatósági bizottság ugyanis elhatározta, hogy az Ékes-kertet utcákkal szeli át, hogy ezáltal ezt a valóban nagy- értékű telektömböt is bevonja a város for­galmas részébe. A nyitandó utcák közül azt, amelyik az Attila-utcából megy majd a telken át a régi adóhivatal irányában, sajnos, alaposan elpuskázták, mert ez az utca nem lesz sugáregyenes, hanem a közepe táján meg­törik. Ennek a helyre nem hozható szép­séghibának pedig az az oka, hogy amikor az Attila-utca sarkán épült két kétemeletes ház homlokzati irányát kitűzték, nem gon­doltak rá, hogy hiszen az a vonal egyene­sen beleszalad a közös laktanya telkébe. Lehet, hogy valaki gondolt reá, de az aligha volt a város fő, al, pót, és a jóságos Isten tudná elősorolni miféle bizottsága. Sőt nemcsak az útvonal irányát pus­kázták el műszaki buzgalommal, de amikor a két saroképület fölépült, kitűnt, hogy az a 8 méter, amit a két házsor között hagy­tak meg úttestnek, megközelítően sem elég annak a nagy forgalomnak a lebonyo­lítására, amekkora forgalom erre az utcára átterelődik, mihelyt a vasút az állomás bő­vítése során elzárja azt az átjárót, amely ma az Attila-utca folytatásaképpen a síne­ken keresztül visz. Már most tessék csak elképzelni, milyen gyönyörő szép uteával gazdagodik a város belső területe. Az utca eleje 8 mé­ter, folytatása 12 méter, a közepe pedig megtörik. Hol volt a szeme a tisztelt szak- bizottságnak, amikor annak a két sarok­Mikor feltápászkodtam, nem úgy néz­tem ki mint egy sáros biv . . . na, de ez mégis erős kifejezés lenne magammal szem­ben, azért emigy mondom, hogy úgy néz­tem ki, mint egy sáros ember. Meg is ütöttem magam, meg sáros is voltam, tehát hódítás nélkül haza vánszo* rogtam s a délelőtt folyamán ki sem tettem lábaimat a szobából. Untam magam egész délelőtt s dél­után úgy meglepett ez a váratlan és kelle­metlen vendég, hogy kénytelen voltam vala­mi kellemes szórakozás után nézni: ' Amint azon töprengek, hogy hová is menjek, eszembe jut egyik jóbarátom, hol igen kellemesen szoktam elszórakozni. Se ■ szó, se beszéd, össze szedelőzködöm s az­zal a gonosz szándékkal, hogy most majd én leszek kellemetlen vendég a más nyakán, bekopogtatok a jóbaráthoz, ki mint rende­sen, igen szívesen fogadott, de bele volt te metkezve valami átkozott számadásba, s minthogy az neki sehogysem klappolt, szó­rakozás helyett engem is befogott, s ott görnyedtem félnégytől este nyolc óráig étien, szomjan. Elakartam én szökni több ízben, do a baráti szeretet visszatartott. Sajnáltam szegényt, hogy egyedüt kínlódjék. háznak a vonalát kitűzte. Egész egyszerűen eléktelenitették az Ékes-kertet. Különben beszéljen helyettünk a tör­vényhatósági bizottság határozatának ide­vonatkozó része. Azt mondja (a magyarta­lanság száradjon az ő lelküköD) : „S mert a kérdéses utca remélhetőleg nagyobb for­galom lebonyolítására lesz hivatva, az az Attila-utcai megkezdésnél már látható 8, illetőleg 9 méter szélességgel nem folytat­ható, a közgyűlés elrendelte, hogy a Lan­kában újonnan nyitandó rósz mindenütt 12 méter szélességű legyen, amit oly módon vihetnek keresztül, hogy a Jéger Kálmán dr. Attila-utcaí saroktelke felőli oldalon, mely telek még jórészt beépittetlen, rajta csak a sarkon egy emeletes lakóháza áll, e saroktelek Ékes-kert felőli végétől kezdve egész a Bányai-utig az utca nyugati ren­dezési vonala a jelenlegi kerítés vonalánál annyival beljebb helyezendő, amennyi szük­séges ahoz, hogy az utca 12 méter széles legyen, mikor a Jéger Kálmán dr. telke beépítés alá kerül, utcarendezési vonala fokozatosan beljebb „lesz“' helyezendő, hogy az utca ott is elérje a 12 méter széles­séget. Ily megoldás mellett biztosítva van, hogy a nyitandó utca legalább a jövőben mindenütt kiszélesittetik, sőt ha a Jéger Kálmán dr. egy emeletes sarok lakóházához hozzáépítés történik, vagy bármi cimen nagyobb mérvben átalakittatik, kötelezendő lesz azt annyival beljebb (no ez szép lesz. Szerk.) frontirozni, hogy 12 méter széles utca legyen e ponton is. Miután pedig az utca közepe táján levő törés elóg ólesszögü és forgalmi és szépészeti szempontokból kifogás alá es- hetik, e zavaró hatás megszüntetése végett e törésponthoz a Hunyadi-utcáról egy 14 méter széles keresztutca becsatlakozását rendeli el közgyűlés, illetőleg kimondja, hogy amennyiben az Attila utcát a Bányai- uttal összekötő utca és a Hunyadi-utca kö­zött eső lankaterületek telkekre osztása cél­jából egy keresztutcát óhajtanának létesí­teni a telektulajdonosok, az csak a törés­ponthoz becsatlakozással helyezhető el.“ Vagyis: megint megvakarták a bal­kezükkel a jobbfülüket. Elcsúfították a város legszebb telelek- tömbjét, fellázították a telektulajdonosok jó részét. Miért — ugyan mondják meg, hogy miért esetleg — igen és főképpen: — kiért ? Ugy-e, már ez is elég lett volna egy peches naptól, pedig a sors még tartoga­tott valamit a számomra. Rohanok haza mint egy éhes farkas, s a lakásom ajtaja zárva, tehát vacsora nincs. Az éhségtől gyötörve elvánszorogtam egy vendéglőbe s minthogy későn jöttem, minden jót elettek előlem ; csak holmi mara­dékkal csilapithattam némileg felcsigázott étvágyamat. ügy, ahogy rendbe jövök önmagamr mai, hazafelé sétálok, hát nem ismét baj ér ? Egyik utca keresztezésnél nekem rohan egy. biciklista, persze, nem én öt, de ő ütött el engem, s azzal tovább rohan. Az orromon csúszhattam jó darabot, mert amikor felszeszpelődöm, az orromon jó darab folytonossági hiányt tapasztaltam, s az éjnek nagy részét annak borogatásá­val töltöttem el s mégis reggelre akkora volt az orrom, mint egy jókora sós ügorka. Most aztán azon töröm a fejem, hogy mit fog az asszony mondani az orrom álla pofához. Vájjon elhiszi-e, hogy a biciklista ütött el? Nem bizonyos, de azért megpró­bálom elhitetni vele. Kóvöry Ottó. Mitől híznak a szatmáriak? — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. május 28. Ez a cikk elejétől végig a városi fő orvosnak, mint olyannak Íródik. Nem mintha mulasztást akarnánk reá sütni, de hogy fölhívjuk a figyelmét egy olyan veszede­lemre, melynek kiszámithatlan, tragikus kö­vetkezményei lehetnek, ha idejekorán elejét nem veszik. Az elmúlt héten történt, hogy az egyik nagyobb bérház lakói bőrrepedóst és szemfájást ksptak. Hosszas kutatás után rájöttek, hogy a baj a vízvezeték vizétől ered. Megvizsgálták hát a vizet és meg­döbbentő, undorító felfedezésre jutottak. Abban a bizonyos házban házi víz­vezeték van. A vizet ugyanis motorikus erő­vel az udvaron levő kutból a padláson el­helyezett bazembe nyomják, honnét azután csöveken oszlik el a lakásokba szerelt víz­vezetékekbe. Ez a kút közegészsógileg meg nem engedhető közel van a Dagy épület emésztő- gödróhez. A laza talajon az emósztőgödör folyékony tartalma átszivárgott a kútba úgy, hogy a kút vize telítve van az emésztő­gödör tartalmával A ház lakói ezt a vizet használták nemcsak mosdásra, mosásra, ha­nem főzésre is. Úgy jöttek rá a bajra, hogy a viz mosdás alkalmával a szemeket gyu- ladásba hozta. Hir szerint a lakók erélyes föllépésére a háztulajdonos elzárta a kutat. Helyes. Ezen az egy helyen tehát egyelőre nincs baj, csak a háziasszonyok bosszankodnak és a cselédek káromkodnak versenyt a jég­esővel, amiért a szomszédból kell vizet cipelniük az emeletre. Tulajdonképpen nem is ezért irtuk e cikket, mert föltételezzük, hogy ilyen súlyos közegészségi esetről a főorvos tud. E cikkünknek célja fölhívni a főorvos figyelmét a következőkre: munkatársunk végig járta a város forgalmasabb utcáit és a kőlső részeket. Számos olyan házat ta­lált, melynek udvarán a kút és az emésztő­gödör, künn a külső részeken pedig a trágyagödör veszedelmes közelségben álla­nak egymáshoz úgy, hogy igen valószínű, hogy ezek a kutak is fertőzöttek. Szatmár ivóvize amúgy is veszedel­mes, hát még hogyha a vizet megfertőzik. Ajánljuk tehát a város főorvosának, hogy a rendőrség és a vizmüszakosztály közreműködésével a legnagyobb pedantériá­val házról házra vizsgálják meg a kutakat és az emésztőgödröket, vájjon nincsenek-e veszélyes közelségben, mert nem nagyítunk, amikor azt állítjuk, hogy majd minden utcá­ban akad 1—2 udvar, ahol az ivóvízben az emésztőgödör föloldott tartalma illatozik. Talán egészen fölösleges hangoztat­nunk, hogy ha nem segítenek hamarosan a dolgon, úgy nagyon könnyen tífuszjárvány üti föl rémes fejét a városban s akkor az­után valóban a városi hatóság lesz felelős érte. Még nincs késő. Rámutattunk az útra, tessék rálépni. HÄJTÄJER PÁL SZATMAR = Alapittatoít 1886-ban Syár főüzlet: Szatmár, Kossuth 2ajos*u. 10. felvételi üzlet: Kazinczp»utca 1?., (Ettila-utca 2. Nagp^árolp : Széchenyi*u* 4 RUHA FEST, == VEGYILEG TISZTIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom