Szamos, 1912. május (44. évfolyam, 99-121. szám)

1912-05-29 / 119. szám

(1912. május 29.) 119. szám. SZAMOS 3. oldal. Fegyházra ítélték az „ösbudavár" gazdáját — Saját tudósitónktól — Szatmár, május 28. Szokatlan élénkség uralkodott ma dél­előtt a szatmári kir. törvényszék első eme­leti folyosóján, az esküdtszéki tárgyaló te­rem előtt. A május havi esküdtszóki ciklus legérdekesebb bünpöre került főtárgyalás alá és a kiváncsiaskodók egész tömege lepte el a folyosót és a tárgyalási termet egyaránt. Magasabb rangú hivatalnokok, jogászok, ügyvédek mind érdeklődéssel hall - -»tták végig a tárgyalás menetét és türel­meden kíváncsisággal várták az eredményt, az Ítéletet Székely Endre korcsmáros, az „Osbu- davár“ cimü vendéglő tulajdonosának és Dzsobek Heléna a vendéglő felirónőjónek ügye került tárgyalás alá. Székely Endre rablás bűntettével és lopással, a kaszirnő pedig ugyanebből az ügyből kifolyólag, mint tettestárs volt vádolva. A tárgyalást délelőtt kilenc órakor Papolczy Gyula dr. elnök nyitotta meg. Szavazóbirák voltak Visky Sándor és Dávid Samu. A vádat Papp Szilviusz dr. királyi ügyész képviselte, mig a védelmet Székely részéről Fridmann Árpád dr. a felirónő ré­széről pedig Uray dr. látta el. Ez év február hó hatodikén délután történt, hogy Parii ák Mihály szatmári gaz­dálkodó földet vásárolt. Miután a föld árát kifizette, visszafelé jövet betért Székely Endre korcsmájába. A korcsmáros maga in­vitálta Petrillákot, mert tudta, hogy a gaz­dálkodónak a földvétel után maradt még néhány száz koronája. A korc:máros egy külön helyiségbe vezette vendégét és szor­galmasan itatta. Eleintón csak konyakot ra­kott eléje, később pedig pezsgőt szolgált föl. A gazdálkodó ivott rendületlenül és persze nem gondolt arra, hogy Székely az el fogyasztott italok után olyan rendkívül ma­gas árt fog számítani. Amikor Petrillák távozni készült és magához hívta a gazdát, hogy a számláját rendezze, Székely Endre rövid számolgatás után kivágta, hogy a cekk kilencvenhat ko­rona. Á gazdálkodó természetesen sokallotta ezt az összeget ős vonakodott fizetni. A korcsmáros pedig egész egyszerűen torkon ragadta és a szerencsétlen embert fojtogatni kezdte. A nagy zajra a szeparéba sietett Dzsobek Heléna, aki zsebkendőt kapott elő és azzal Petrillák száját betömte, hogy ne kiabálhasson. Ezután pedig mind a ketten neai estek, kigombolták a gazdálkodó mel­lényét és a mellénye belső zsebében lévő pénztártárcáját, amelyben ötszáznegyven korona volt, ellopták. Amikor a gazdálkodó vissza akarta venni pénzét, Székely még meg is fenyegette: — rögtön kiontom a vé­redet — mondotta — ha hozzám nyúlsz. Miután ilyen szépen elvégezték a dolgukat, Petrilláknak ki tették a szűrét. A gazdálkodó innen egyenesen a rendőrségre ment ahol a barátságos korcs máros és jólnevelt felirónője ellen a felje­lentést megtette. A rendőrség nyomban előáilittatta a két jó embert. A kisszirosnő beismerte a dolgot, Székely ellenben min dent tagadott és azzal védekezett, hogy ő csak kilencvenhat koronát vett el Petrillák- tól, ezt pedig jogosan tette, mert a gazdál­kodónak ennyi összeget tett ki a számlája az elfogyasztott italok után. Székely End­rét és Dzsobek Helénát átkisérték a vizsgá­lóbíróhoz, aki kihallgatta és kihallgatásuk után előzetes letartóztatásba helyezte őket. Székely Endrét ezenkívül lopással Í3 megvádolta az ügyészség. Ugyan is a korcs máros, aki ugylátszik sportot űzött az eféle dolgokból — ez év január havában a korcs­májában tartózkodó Benedek János nagy­bányai bádogosmestertől száz koronát eltu­lajdonított. A mai fötárgyaláson mindkét vádlott azt hangoztatta, hogy ártatlan. Székely itt ugyanúgy védekezett, mint a rendőrségen és a vizsgálóbíró előtt, a felirónő pedig itt beismerte, hogy a rablást tényleg elkövették. A vád és védőbeszédek elhangzása után az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza. Az esküdtek a bíróság által megszövegezett kérdésekre igennel feleltek és ennek alap­ján a törvényszék Székely Endrét négy évi fegyházra, Dzsobek Helénát pedig egy évi börtönre ítélte. Az ítélet ellen a védők semmiségi panasszal éltek. Á gyermekgyilkos anya. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. május 28. Egy sápadt képű, beesett mellű, bána­tos szemű fiatal leány állott ma a szatmári kir. törvényszék előtt. Bután, melankólikusan nézett szót a teremben és meglátszott rajta, hogy csöppet sincs tisztában azzal, ami körülötte történik. Egykedvűen jártatta vé­gig tekintetét a birákoo, a tanukon, a hall­gatóságon. A tudatlan emberek közönyével felelt a hozzá intézett kérdésekre és bűnbá­nóan a legapróbb részletekig adta elő ször­nyű bűnét. Súlyos a vád, amelyet ellene támasz­tottak és a törvény szigorúan büntet érte. Talán nem is tudja, hogy mit tett, talán azt hiszi, hogy jól cselekedett. Árva leány, akinek a saját fentartás is számtalan gon­dot ad, aki egyedül, kitaszítva ól a nagyvi­lágban. Nincs senkije, aki becézze, szeresse, aki az elkeseredés pillanataiban, a nyomor kétségbeesett perceiben legalább néhány enyhítő szóval csepegtetne gyógyító irt az ő véghetetlen nagy fájdalmára. Árván nőtt fel és gyermekévei elsuhantak fölötte anél­kül, hogy érezte volna az édes anya meleg szeretetét, bölcs útmutatásait. Teljesen gyer­mek, mindössze néhány esztendős volt, ami­kor a kérlelhetetlen halál elvitte tőle a gon­dos anyát, aki nem tudta tanácsokkal el­látni leányát arra az időre, amikor majd felcseperedik. És idegen emberek közé került, akik felnevelték. Hogy milyen sorsban volt, hogy miként ment a dolga, ez talán nem szorul magyarázatra. Kora fiatalságától kezdve dolgoznia kellett, kemény munkát végeznie, reggeltől késő estig. Nyáron kint a mezőn, az aranyakat termő búzaföldeken, télen pe­dig a ház körül mindent, ami nem volt erején fölül. És az árva leány tűrte némán, szomorúan a sorsot, nem kelt ki ellene, cipelte tovább nehéz, súlyos keresztjét. Dol­gozott, mert muszáj volt, mert hajszolták. Dolgozott, mert enni adtak érte, mert nem akart éhen halni. És kihasználták fiatal erejét, kitartó munkabírását. És amint nőtt a leány, az arca, az alakja is változott. For­más lett, a keblei teltek és egyszeriben kí­vánatossá vált. Tizenhat éves mult a leány, — akit egyébként Lazak Erzsébetnek hívnak, — amikor egy szatmármegyei földbirtokos há­zába kerüít. Mint szolgáló leányt vette föl a gazdálkodó, de másra is használta. Nősem bér a földbirtokos, de ez nem akadályozta meg abban, hogy Lazak Erzsébet körül ne legyezgessen. Az idősebb ember, akinek nagy családja, felnőtt leánya van, szerel­mével üldözte a leányt. És a gyönge, tehe tetlen, fiatal, akaratnélküli leány egy szép napon oda dobta magát a földbirtokos mar talókául. És az idősebb ember elrabolta La­zak Erzsébet egyetlen kincsét, a leányságát. Rövid ideig tartott ez a viszony, mindaddig amig a leány anyának nem érezte magát. És attól a perctől kezdve, hogy egy életet hordott a szive alatt, tűrhetetlenné vált a kis Lazak Erzsébet helyzete a földbirtokos házában. Üldözték és maga a gazdálkodó volt az, aki egy borús novemberi napon ki­tette szűrét a leányanyának. És amikor Lazak Erzsébet világra szülte kis gyermekét, rettenetes aggodalmak szállták meg. Előtte állott a jövő, az ő szörnyű kilátástalanságával, fenyegető nyo­morával. Gyermekligákról és más állami gyermekvédő intézményekről mitsem tudott még Lazak Erzsébet és csak azt tudta, hogy szégyene miatt seholsem, vagy csak nagy- nehezen fog szolgálatot találni magának. És végső kétségbeesésében brutális tettre határozta el magát. Ártatlan kis csecsemő­jét bedobta a szenyviz csatornába. Ezután pedig fogta magát és elszaladt. Elfutott a bűnös helyről, hogy ne lássa ne hallja a szegény gyermek visítását. Kiderült a bűne Lazak Erzsébetnek és törvény elé állították. Nem könnyezett, ami­kor borzalmas tragédiájáról beszólt. Nem tudott sirni. A keserűség összeszoritotta a szivét, a könnyei már régen kiapadtak. A bíróság pedig tekintettel volt a szerencsétlen leány kálváriájára, mérlegelte szomorú és szánalomra méltó helyzetét és nagyon enyhe büntetést szabott ki rá. Mindössze három hónapi fogházra Ítélték Lazak Erzsébetet. IZMIREK Szatmárnémeti, 1912.. Milyen Idő vérható 7 \*--i i! k) A meteorológiai int. jelentése A- rat Enyhe idő várható, he­-"**■ —V lyenkint zivataros esők- kol. — Sürgönyprognózis Enyhe, elvétve csapadék, zivatarok. Déli hőmérséklet; 17'8. Celsius. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K.Ví évre6 K. */« évre3 K, 1 hóra 1 K Vidékre : „ 16 ., . „8 4 ..........1-50 Eg yes szám ara 4 filler. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőségi telefon 373. Kinevezések. A m. kir. pénzügymi­niszter Dorcsák Jenő kaposvári p. ü. fogal­mazót a XI. fizetési osztályba pénzügyi se- gódtitkárrá nevezte ki. — A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Medák Antónia oklev. kisdedóvónőt az atsófernezelyi és Darai Mária oklev. kisdedóvónőt a nagysomkuti Il-ik számú áll. kisdedóvodához nevezte ki. Uj táviró hivatal. A debreceni keres­kedelmi és iparkamara az érdekeltek tudo­mására hozza, hogy Tüzsér SzabolC3vár- megyei községben állami távirda hivatal nyílt meg. Az ipartestület alakulása. Az ipar­testület előkészítő bizottsága felkéri tagjait, hogy pénteken este 8 órakor a »Luna“ ká­véház külön termében ülésre megjelenni szíveskedjenek. Felülfizetések. A Kálvineum-ünnepsé- gek alkalmával a következő felülfizetések és RISTÁLY gőzmosógyár és vegy- Q TJ \ m\ |> tisztitó intézet (:q ^ Üzlet: Kazinczy-uteza 11, Gyártelep: Kölcsey-utcza 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom