Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)
1912-04-11 / 82. szám
Negyvennegyedik évfolyam. 82. szám. Szatmé. április 11., csütörtök. IMUIII Szünet után. Szatmár, ápr. 10. (*) Mozgalmas, drámai fordulatokban gazdag időszaka zárult be a parlamenti életnek a húsvéti szünettel. A tervezett rezoluezió nyomán keletkezett és szerencsésen megoldott politikai bonyodalomnak méltó epilógusa az a két húsvéti cikk, melyekben különböző utakon haladó, de egyaránt kitűnő két államférfi: Andrássy Gyula és Tisza István kiséri helyeslő, föltétlenül elismerő magyarázattal Hódervárynak és pártjának az eljárását. Andrássy történelmi adatokkal mutatja ki, hogy hasonló helyzetben hasonló módon cselekedett az alkotmányosság mintaállamának, Angliának számos nagy politikusa, ezek közt a hires Pitt és Fox is, akik szintén többre becsülték a nemzet, a király egyetértését a saját álláspontjukhoz való merev ragaszkodásnál. Tisza pedig azt fejti ki, ellenállhatatlanul meggyőző erővel, hogy nagyobb és szégyen teljesebb bukás nem. érhette volna a magyar közéletet, mintha éppen a hatvanhetes politikát s a nemzet és király összhangját helyreállító mai kormányzat tette volna lehetetlenné, az uralkodói hivatás betöltését éppen arra a végbe- tetlenül tiszteletre iné dó királyra nézve, aki a hatvanhetéé müvet megteremtette. Kikerültük a fenyegető veszedelmeket, kibontakoztunk a szerlölött súlyos helyzetből s a király lelkiismereti aggályainak leplezetlen löltárása és szerencsés elosztása ismét helyreállította az alkotmányos élet két tényezőjének teljes harmóniáját. A szünet után pénteken újra összeülő képviselőháznak minden gondját most már a jövő feladatai kötik le, ezek sorában első sorban a véderőreform ügye. A kilenc hónap óta folyó véderővitát minden erővel be kell fejezni, a katonai javaslatokat valahára el kell intézni. Svégből, de öncél gyanánt is, munkaképessé kell tenni a törvényhozást. Ezt követeli a nemzet minden érdeke, a magyar parlamentizmus becsülete is. Nem tudjuk, hogy a kormány s a nagy lelkes és kompakt többség mi módon fogja ezt végrehajtani; ez a körülményektől függ; annyi azonban bizonyos, hogy az országos szükségesség parancsa s a hatalmasan követelő közvélemény sürgető szava nem maradhat teljesítetlenül. Három eset lehetséges. A legjobb az, hogy az obstruálók kicsiny hadában végre felülkerekedik a józan belátás^ hogy a Justh-párt végre is meghajlik a nemzeti érdek követelménye s a közakarat szentsége előtt. Nagyon is itt az ideje fölhagyniok az alkotmányosság eden űzött frivol játékukkal. Ha nem teszik meg mindnyájan az obstruálók, megteszi talán annyi közülök, hogy a megcsappant támadó csoportnak nem lesz elég ereje az ostromot folyhatni. Talá i még sem lesz lehetetlen belátniok, hogy erőszakos harcmodorukkal a kormányt nem buktathatják meg, mert hiszen Héderváryók nem az obstrukc.ó miatt mondottak le s a király és a nemzet bizalmában megerősödve tértek vissza, de másrészről a választói reformot sem siettetik, sőt hátráltatják. A népszámlálási adatok jóformán löl vannak már dolgozva, a belügyminisztérium hozzáfog már a választójogi javaslat megszerkesztéséhez és Héderváry kész házhatározattal is köteleztetni magát a reformjavaslat záros határidőben való beterjesztésére. Hát eddig sem volt ér telme, de ezentúl igazán mákszemnyi értelme sem lenne az obstrukcziónak. Második eshetőség, hogy Justhék mégis folytatják az okvetetlenkedést. De talán még a mai gyarló házszabályokban is van legalább annyi erő, hogy ha már teljesen meg nem szüntethetik is a parlamenti szabadsággal való bűnös visszaélést, legalább kellemetlenné teszik az e fajta politizálást. A közvélemény a házszabályok szigorúbb kezelését is hangosan követeli. És ha ez a mód sem szerezné meg a törvényhozó testület munkaképességét, akkor bekövetkezhetik az e harmadik eshetőség, melyre a miniszterelnök bemutatkozása alkalmával czélzott. Ő ugyan a parlament hibáját a parlamentben szeretné helyrehozni, de ha Justhék ezt megakadályozzák s a közvélemény szavának nem hisznek és nem engedelmeskednek, nem marad egyéb hátra, mint közvetlenül megismertetni őket a választópolgárok hangulatával és akaratával. Újítások a bikszádi vasútnál. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 10. Elszámiálhatadan az a sok panasz, amit a szatmár bikszádi vasút ellen az utazó és szállító közönség a vasút fönnállása óta állandóan hangoztat. E panaszok közül különösen a menetidő nagysága és a vasutjárstok kevés száma a legfontosabbak. A va-utigazgatósúg végre beláiti, hogy nemcsak a közönség, de főleg a saját érdekeit veszélyezteti, ha az eddigi mizerábilis viszonyokon nem változtat s ezért, no meg a készülő halmi-bikszádi vasút konkurenciája miatt is elhatározta, hogy radikálisan átreformálja a vasutat. E célból az elmúlt hten Budapes'en ülést tartottak, melynek eredményéről a „Szamos“ fővárosi tudósítója a következőket jelenti: A szatmár-bkszádi helyiérdekű vasút részvénytársaság igazgatója Budapesten tartott ülésén elhatározta, hogy a vasút töljesitőképessógét a közönség igényéinek figyelembevételével több százezer koronás befektetéssel fokozza. E célból a Szamos-hid megerősítésére és a városon keresztülvonuló vágány éles kanyarulatainak — melyek ezt a vasutat valósággal óletve- szedelmessé teszik — átalakítására 100,000 koronát irányzott elő. Gallérok gőzmosása = II V ppá iriO pf f, kézimunkák, glacé keztgük tükörfénynyel hófehérre *' x ' 1 bútorait, szőnyegek UszUtésa. Syártótkfoi: Szatmár, Kossuílj ß.*u. 10- Tslvéttli izlít: Kaziitc*?*». 1*?., (Eítila»u. 2. Sa«clt«nvi'U. ^4- Hlapittatott 188S Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.
