Szamos, 1912. április (44. évfolyam, 75-98. szám)

1912-04-11 / 82. szám

2. oldal, SZAMOS (1912. áprili< 11.) 82. szám. Nagyfontosságunak tartjuk, hogy a teher- és személyszállítást teljesen külön választják és a vonatjáratok számát is szaporítják. Eddig ugyanis Bikszád és Szat- már között naponta 2 személyvonat közle­kedik. Ezentúl pedig a reggeli és esti vo­naton kívül déli vonat is lesz. Általános megelégedése számíthat a vasutigazgatóság a menetidő leszállításáért. Ma Bikszádra teljes 4 és fél óra alatt dö­cöghettünk el. Az uj menetrend szerint ezt az utat 2 és háromnegyed óra alatt teszi meg a vonat. Hogy ez milyen lényeges újítás, azt leginkább azok méltányolhatják, kiket hivatásuk arra kényszerít, hogy állan­dóan füstöltessék magukat a vicinálisom Mindezen újítások a fölszerelések tö­kéletesítését is maguk után vonják. A koesi- és mozdonyállományt a következőkkel szaporítják : 8 uj mozdony, 1 első osztályú, 1 első és másodosztályú és 1 harmadosz­tályú személyszállító, továbbá 20 drb teher­kocsit szereznek be összesen 220,000 ko­rona költséggel. Mindezen újításokat meg ez év folya­mán óhajtják körösztülvinni. gjjeli telefonszolgálat gzatnjáron. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, ápr. 10. Közel három esztendeje annak, hogy a „Szamos“ szerkesztőségo mozgalmat indi tott az éjjeli telefonszolgálat érdekében. Két izben került már ez a kérdés a megvalósulás határához, de mindkét eset­ben kútba esett a szép terv, mert a posta- igazgatóság nem találta a forgalmat akko­rának, amely indokolttá tette volna az éjjeli telefonszolgálatot. A kétszeri kudarc azonban nem térí­tett el minket tervünktől s most újból fel­elevenítettük a mozgalmat, mert elérkezett­nek és alkalmasnak találtuk az időt arra, hogy a város közönségének, de főképpen a kereskedőknek régi óhaja teljesedésbe menjen, Mielőtt a mozgalmat megindítottuk volna, előzetesen tájékozódtunk az illetékes helyeken, vájjon ezúttal eredményes lenne e kérésünk. Örömmel tapasztaltuk, hogy mozgal­munkat az illetékes helyeken szinpátiával fogadják s már az eddigiekből is megálla­píthatjuk, hogy a kérés nem lesz hiába­való, hogy már nemsokára meg lesz az éj­jeli, helyesebben az éjfélig tarló telefon- és távirószolgálat. Siket Traján posta- és táviróigazgató, a nagyváradi posta- és táviróigazgatóság főnöke nagy szimpátiával és jóakarattal vi­seltetik a szatmáriak iránt. Szatmárnak haladása mindenkor méltánylásban része­sült az igazgatónál, kinek már eddig is so­kat köszönhet a város közönsége. Már most valóban az érdekeltek tá­mogatásától remélünk mindent. A jövő hót folyamán bizalmas érte­kezlet lesz ebben az ügyben a városi szék­házban Vajay Káioly dr. kir. tanácsos, polgármester elnöklósével Az értekezleten részt vesznek a kereskedők és iparosok, valamint a helyi sajtó képviselői is. A polgármester, mint minden ilyen nagyfontosságu lépésnél, ezúttal is érvénye­síti előkelő összekötteteseinek nagy erkölcsi erejét. A kereskedelmi és iparkamara pe­dig irániunk eddig is érzett és számos más esetben nyilvánított jóakaratát most sem vonja meg s támogatni fogja mozgal­mat, amelynek sikeréhez semmi kétség nem fór. Szóval egy kis utánjárással rövid időn belül célt érünk. Reméljük, hogy a helyi postahivatal főnöke annak idején szintén mellénk áll, annál is inkább, mert hiszen az eddigi leg­főbb akadály, a személyzet hiánya — amint értesültünk — már megszűnt s az állam­nak ez az újítás nem jelent semminemű financiális megterheltetést. Amint pedig Si­pos főnököt ismerjük, bátran állíthatjuk, már most, hogy rajta nem múlik majd az ügy, mert ő minden alka'mat és minden módot megragad arra, hogy a szatmári postaszol­gálat a közönség legmesszebbmenő igényeit kielégítse. Ug.anezt állíthatjuk még pedig meggyőződésből, a szatmári posta- és táviró hivatal fáradhatatlan tiszti, altiszti és ke­zelő személyzetéről. Megkezdték már a csatornázást. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. ápr. 10 Ne tessék meglepődni. Nem az általá­nos csatornázást kezdték meg. Az még igen messzi van. Talán, ha minden úgy megyen, a int mennie kellene, 3 év múlva meg­lesz. Egyelőre csak amolyan kis kosloló csa tornázásról van szó, de amelyik megérdemli, hogy foglalkozzunk vele, mert a város köz­pontjának, a Deák-térnek tisztaságáról és — szagtalanításáról van szó. ■Aki ma reggel a most épülő, agyon- stilizáit városi bérkaszárnya előtt elment, láthatott ott egy csoport embert, kik nagy élvezettel szemlélték 6 napszámos munkál­kodását, akik egy óriási, köralaku gödröt ásnak a magyar földmunkást jellemző fleg­mával, agyarra vágott makrapipa orrfacsaró füstölgése mellett. Tiz szemlélő közöl 9 nem tudja, hogy mi az ördögnek az a ménkű nagy gödör. Ez lesz a bórház szennyvizlevezető te­lepe. Hirt adtunk már róla, hogy a város a Fehérház szennyvizét Külön csatornaberen­dezéssel vezeti ei és hogy a Deák-téri ház- tulajdonosokat is fölszólították, hogy a ma­gánházakat is kapcsolják be ebbe a háló­zatba. A fölszólitásnak eddig nincs még meg a kívánt eredménye, aminek az az oka, hogy nincsenek tisztában a háztulajdonosok a csatorna előnyével. Az egész berendezést ideiglenes ugyan, de oly reálisan és annyira körültekintően tervezte meg Kovács vizmüigazgató, hogy a Deák-téri háztulajdonosok minden aggódás nélkül belékapcsolhatják házaikat ebbe a hálózatba. A Fehérház szennyvizét a Várdomb­utcában lefektetett csatorna vezeti le. De, mert a Fehérház és a Várdomb utca szintje között lényeges eltérés van, a szennyvizet egy gyüjtömedoncébe vezetik, ahonnét azu­tán szivattyúval nyomják föl a Várdomb­utcai csatornába, mely csatorna azután ter­mészetes esésével továbbítja a belésajtolt szennyvizet. A gyiijtőmedence, a szívattyu- berendnzés és a csutornavonai 6000 koro­nába kerül. Ha azonban figyelembe vesz- szük, hogy az .általános csatornahálózat megépítésekor a most fölhasznált anyagok nagyrésze értékesíthető lesz, úgy végered­ményben mindössze 3000 koronába kerül ez a berendezés, ami azonban önmagától amor­tizálódik, mert ha nem lenne csatorna, ak­kor a Fehérbáz közel *dOO lakásának szenny­vizét másként keileoe eltávolítani, ami amel­lett, hogy a ház lakóinak egészségét komo lyan veszélyezteti, még többe is kerülne. Az ideiglenes csalornaberendezés ter­vezetének egyik igen lényeges és a tervező előrelátását fényesen igazoló része az, ame­lyik a Deák téri házak bekapcsolására vo­natkozik. A tervezet szerint — ugyanis az a hálózat, amely a Deák-téri házakat be­kapcsolná az ideiglenes csatornába, az álta­lános hálózatba is bekapcsolható. Vagyis az érdekelt háztulajdonosoknak semminemű kü­lön kiadást nem okez, de igenis elérik azt, hogy nem 3 év múltán, de már az idén csatornával vezetik el a szennyvizet, miáltal a lakások értékét is emelik. Nem hisszük, hogy a háztulajdonosok ezt a kedvező alkalmat úgy a lakóik, mint a maguk érdekében meg ne ragadnák. Mégig csak jó az újság, — Saját tudósitónktól. — Szaimár, április 10. A vidéki újságírásnak egyik veszedel­mes kerékkötője a helyi kisnagyságok érzé­kenysége. Jaj annak az újságnak, amelyik megmeri Írni ennek,vagy annak a bátyára- uramnak viselt dolgait, hogy nyomdafesték alá kerüljenek. Nosza összefog az atyafiság és szép­szóval, erőszakosan, már amint, hogy sike­rül, leszedik azt az átkozott, jött-ment ok- skriblerta labáiól. Ellenben, ha megírja, hogy bályámuram tyúkszemét szerencsésen ki­operálták, akkor még aranynál is nagyobb az irói böcsülfcte. Nemcsak Mucsán, de Szatmáron is esaknem ilyenek az állapotok. Csak jsnemrég történt, hogy a rend­őrök és szolgák fizetésrendezéséről megír­tuk, hogy agyonaktáiták, hogy eltemették az irattár portenyeróbe. Alighogy cikkünk megjelent, rögtön nekifekiidlek az „illetéke­sek“ és kézzel-lábbal, de még nyomdafes­tékkel is nekünk szaladtak, hogy igy, meg úgy nem igaz ám, amit a „Szamos“ meg­irt, mert a rendőrök igenis megkapták az uj fizetést, hanem csak 1912-re. Hát hiszen éppen ez a „csak“ fájt a szegény rendőröknek és velők egyenrangú városi igavonóknak. Mikor a hivatalos berkekből szélnek eresztet lecáfolás a nyilvánosság elé került, hallgattunk. S most sem ejtünk egy szót sem a lecáfolásról, mert Ízléstelenségnek tartjuk az ujságveszekedést. Azt a gyönyörűséget azonban még­sem szalajtjuk el, hogy a „Szamos“ sikerét meg ne írjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom