Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-02 / 50. szám

Negyvennegyedik évtoiya' Szatmár, 1912. március 2„ szombat 50. szám. A vasúti internátusről. Szatmár, márc. 1. (—y—r.) Mi adtunk elsőnek hirt, a vasúti igazgatóság ama hihetetlenül hangzó rendeletéről, melylyel a varuti internátus­bán a tanulmányi íeíiigyeletét teljesítő két tanférfiut, minden ok nélkül brévi inánu, a tanév közepén az internátusból kilakoltatta és ezzel a tanulmányi felügyeletet megszün­tette. A helyi lapok kivétel nélkül foglalkoz­tak ezzel az esettel, amely nemcsak a ta­nári testületben és egyéb érdeklődő körök­ben keltett méltó megütközést, de egy kiváló állású férfiúnak nyilatkozatát pro­vokálta, kinek szava pedig mindenkor nagy sulylyal esik a mérleg serpenyőjébe. Ez a kiváló állású fóríiu ugyanis az eset hallatára környezete előtt a következő nyilatkozatot tette : „Ila ezek az urak nem adtak okot az eltávolításra, úgy a vasúti igazgatóság rendelete legkevésbé mondható tapintatosnak, t miben megnyugodni nem lehet!“ Hát nem is lehet! Mi úgy tudjuk, hogy a vallás- és köz­oktatási miniszternek vun egy rendelete, melyben megköveteli, hogy az ország min­den internátusában és konviktusában meg­felelő tanulmányi felügyelet meg legyen és ezt a tankerületi kir. főigazgatók utján el­lenőrizteti és avagy a vasuli internátus igazgatósága a tankerületi főigazgatónak ilyen látogatás alkalmával ezentúl ajtót mulat. A helybeli internátus és konviktusok- ban kivétel nélkül meg van a tanulmányi felügyelet, amennyiben azok mindegyikében az igazgatókon kívül 2—2 tanár teljesiti a felügyeletet. Tehát csak a vasúti igazgatóság volna az egyedüli az országban, aki mindezeken magát tulteszi ; avagy azt gondolja, hogy az igazgató, aki az adminisztrációval járó felelős állásában az összes gazdasági teen­dők ellenőrzésére is hivatva van, egymagá­ban képes lesz 200 diák lelett a tanulmá­nyi felügyeletet is ellátni. Na hat, akkor csakugyan a mesebeli indus Isten száz szemével keli bírnia an­nak az igazgatónak, aki erre képes lenne. De, ha vannak az államva.sutnái ilyen me­sebeli indus istenek, u«y azokat elsősorban a forgalomnál kell alkalmazni, hogy ezáltal az utazó közönség biztonsága a gyakori balesetek eilen megóvassék. A sok száz szülő és a köznevelés ér­dekében emeljük fel tehát újból szavunkat és azokat a legilletékesebb helyre intézve kérjük, hogy a tanulmányi felügyeletet a mi vasúti internátusunkban mielőbb állítsa vissza, — azért mondjuk, hogy a mi inter- nátusunkbau, mert a város közönsége által annak idején hozott nagy anyagi áldozatok árán, azi részben a magunkénak is te­kintjük. Mielőbbi sürgős intézkedést kérünk, mert internálusunk tulajdonképeni célját és rendeltetését veszélyeztetve látjuk. Ä képviselőijáz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, márc. 1. Návay elnök jelenti, hogy Benedek János sürgős interpellációra kért engedélyt a betiltott szociáldemokrata felyphijjáfe tár­gyában. Az engedély iftegadátotj^ / Batthyány Tivadár'-tfííof: Meg­cáfolja a lapokban és a képviselőházban hangoztatott hirt, hogy ö Bócsben járt a trónörökös katonai irodájában. JPolónyi Géza: Személyes megtá­madtalak címén szólal fel. A tegnapi ülésen Farkas Pál azt kiáltotta közbe beszédekor : Így parancsolják ezt a jezsuiták ? Kijelenti, hogy neki nem parancsolnak a jezsuiták, de különben sem ismer jezsuitákat. Návay elnök jelenti, hogy Vertán Endre több heti szabadságot kért. Kérdi a Házat, megadja-e a szabadságot ? Felkiáltások jobbról: Megadjuk 1 Bal­ról: Nem adjuk meg! Eitner Zsigmond: Kéri a Házai, hogy utasítsák el Vértan Endre szabadság- kérését. Návay: A benyújtott indítványra a házszabályok értelmében elrendeli a név­szerinti szavazást. Ismerteti a tegnap meg­állapított napirendet, mely ellen kifogásokat tesz. Polónyi Géza : A joggyakorlat szerint kéri. hogy a napi bejelentések önállóan in- téztesseuek el és felhívja az elnököt, hogy rendelje el a névszerinti szavazást. Juslh Gyula: Hosszasan beszélt a napirend megáliapitásaboz. A házszabályok szigorú betartását kéri es javasolja, hogy a A juhász (Folytatás és vége.) Sok urifélesóget hozott magával a Marci s mikor nagyon sokat beszólt a Marcsa fülébe, meg rá-rá kacsintott, mindég elszorult a szivem, tudja a jó isten, hogy miért ? Hiszen még valami nagy jussom sem volt ahhoz, hogy ón valamire számít­hassak. Egy este hazafelé tértem s a tem­plom melletti nagy akácfát amint elérem, megállók alatta; egy kicsit szemelt az eső, — gondolom, —- pihenőt tartok, pedig nem voltam nagy munkában sem. Ekkor, mintha valaki igy szólt volna hozzám: Gyurka te! hát minek fájjon a te szived, mikor nem is fájhat, hadd el ezt a falut, akkor gyere vissza, mikor nagy leány számba megy a Marcsa, akkor tudd meg tőle, játszani akar e veled, vagy igazán szeret. Odavágtam a botommal egy kiálló akácgalyra, az úgy leperdült, mintha vil­lám érte volna s hazatértem. Másnap búcsúzni mentem Marcsáók- hoz s mikor látta, hogy sem szó, sem sírásra nem maradok vissza: Gyurii — szól könnyezve — ne felejts el, szót sem váltok Selyem Marcival, de m6g egy le- gónynyel sem, mig te vissza nem jösz, Gyuri! — s úgy esengett, megfogta mind a két kezemet — gyere vissza egy óv múlva, eladó leány leszek. , Elhallgatott a legény, mintha gondo­latban már a szeretőjénél volna, majd felállt, a széket visszaigazitotta az asztal mellé s kalapját két kezével igazítani kezdte. — igy kerültem én bojtárságra, gazd’uram, most egy éve. — Nagy szived van, szógám s meg­becsüllek érte, hogy szavadnak állsz. De hát a két birka ? — El is tévelyedtem egy kicsit. Csak Marosára gondoltam, no de hát igy voltam akkor is, mikor furulyázás közben reája gondoltam. Nem láttam, nem hal­lottam semmit, csak arra a mosolygó szemű barna leánykára gondoltam, aki azt is mondta, hogy ón vagyok a mindensóge, meg aki az ón menyországom. Egyszer, amint elhalt a hang a pusztán, észbe kezdek kapni — nem hallom a vezérürü kolompját — a nyájat sem látom : a Pörge ott nyugszik mellettem, a Matyi meg, hogy elnémult a furulya, megütközve néz reám. Felpattanok, a Matyira vetem magam, az meg rohant velem lekonyitott füllel a csikóstanya felé. Pörge, hej I elibe 1 egy- kettőt kiáltok a pulimra, a puli előre rohan, beéri a nyájat s tereli visszafelé. Vissza is került kettő hijján a nyáj. Az a kettő ott maradt, a csikósok lovai össze­vágták. — Hibáztam, gazd’uram, nincs ke­resni valóm sem a csikósokon, sem senki máson, mert az ők tanyájukhoz mentek állataim, — nem viseltem gondjukat, — hanem az a Pörge meg az a Matyi s egyet sodort a bajuszán, hogy még ' állat is el elálmodozik a furUlya-szónai, Hurut pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára 50 fill. 3 doboz 1.30 fill. Egyedül kapható Gerő Sándor Magyar Korona gyógyszertárában rNagykőrösön. 40 (i 0 ) Jelen számunk 8 oldal terjedelmű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom