Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-02 / 50. szám
2 oldai. Ö T A M, 0 e (1812. március 2.' 50. Mám. tegnap félbemaradt napirend előtti vita a mai napon folytatódjék. Návay : Fejtegeti, hogy ő a házszabályokat helyesen alkalmazza. Azzal pedig, hogy az elnöki előterjesztéseket elsőnek terjeszti elő, csupán az eddigi gyakorlat szerint jár el, mert azt nem Írja elő a házszabály, hogy mit kell elsőnek előterjeszteni. Újból kérdi a Házat, hogy megadja e Vertán Endrének a szabadságot? Felkiáltások Megadjuk! Nem adjuk meg! Náváy: Erre elrendeli a névszerinti szavazást Az ülés végén a napirend miatt za var volt. Holnap a véderőreform van napirenden. Uj pénzügyi palota Nagykárolyban. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 1. A rohamosan visszafejlődő Nagykároly város közönsége az elmúlt napokban depu- tációt menesztett a pénzügyminiszterhez egy uj pénzügyi palota fölépítése érdekében. A deputáció — amint ez rendesen történni szokott, jókedvvel tért vissza, mert a pénzügyminiszter megígérte, hogy majd tesz lépéseket az ügy éidektben stb. stb .. Nem is ez a dolog érdekes része, hanem az, ami a diszdeputációzást megelőzte. Az a telek, melyen a mostani pénz ügyigazgatósági épület áll a Károlyi gróf családé. A nagykárolyiaknak sikerült a telket Károlyi Melinda grófnőtől elég olcsón — ingyen megkapni. Most azután a nagy károlyi r. t. finánc genik igen ügyes kalkulációt csinálták. Ki- fündálták, hogy hogyan lehet semmiből de éppenséggel semmiből egy szép palotát építeni. A köveikező ajánlatot tették a p6nz ügyminiszternek: Nagykároly város lebon tatja a jelenlegi fináLcópületet és hel ébe egy díszes, amint mondani szokás, a modern kor igényeinek teljesen megfelelő pénzügyi palotát építenek és azt a pénzügy igazgatóság rendelkezésére bocsátják ha: a pénz ügyi kormány bizonyos évekig csekély 1600 korona bért hajlandó fizetni. Ez a speKuhció igen talpraeesett, de ezt nem hittem. Jó két birka volt, mit fizetek, gazd’urem? — Ne bontakozz Gyurks, nem főbenjáró hiba volt, velem is megeshetett volna ezelőtt negyven évvel. Nincs kártérítésed. — Megköszönöm gazd’uram jóságát, szól nagy tisztességgel a legény és zsebre teszi a kijárandósagát. Összecsapja a bokáját, áll, mint a ka'ona s búcsúzik: — Áldja meg az isten! A gazda megfogja a legény kezét, szemeibe néz, marasztalná, bocsájtaná is. Te . . . Fiam I ... ha ha, az a leány megcsal 1 — Nem csal meg, gazd’uram, esküvel fogadta, válaszol meggyőződéssel a legény. A gazda belenyugszik a helyzetbe, elereszti a legeny kezét s az útra indulótól búcsút vesz: — Á djon meg az Isten. Ibrányi Mik’ós. mert a pénzügyi kormány viszont nem fejre- esett, igy nem is lesz belőle semmi. A nagykárolyiak ugyan is igy okoskodtak: ha ők a palota építésére 400.000 korona kölcsönt vesznek föl 4 százalékos tőkekamat- törlesz’és mellett és ebből fölépítik a palotát, akkor tulajdonképpen a pénzügyi kormány törleszti le a ház árát s nekik az egész telek és épület ,ofi potying“ vagyis ingyen jut a birtokukba. De a pénzügyminisztériumban is tudnak számolni s ott meg a következő álláspontra helyezkedtek : adja át Nagykároly a telket a pénzügyminisztériumnak, a minisztérium fölépíti rá a palotát és azután az egész ingatlant telkestől, házastól a maga nevére íratja, vagyis teljesen ingyen jut egy értékes telekhez. Ez azonban a nagykárolyiaknak se- hogysem tetszik, mert úgy gondolkodnak, hogy ha már okvetlenül kell valakinek in gyen palotához jutni miért jusson hozzá ép pen a pénzügyminiszter és miért ne ők. Ideát Szatmáron, a vármegyének nemcsak írott, de tényleges központjában egészen másként gondolkodnak. Eiő zör is miért van a pénzügyig« zga- lóság Nagykárolyban ? Azért, mert most még a vármegye központja? A pónzügyigazgatóságnak okvetlenül Szatmáron kell lenni. Nem azért, mert mi kívánjuk, de mert a helyzet úgy követeli. Elvégre Nagykároly fölhasználhatja a régi pénzügyi palotát. Majd. egyszer — egy másik millenium idején olt lehet a megálmodott uj vármegye székháza. A hazafiatlan szatmáriak. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc. 1. Egy k megyei lap adott hirt róla, hogy az uj, magyar szertartásu görög katholikus püspökséget, a szatmári görög katholikusok nem óhajtják, mert ők, bár a magyar anyanyelvűek döntő túlsúlyban vannak közöttük, mégis olahok akarnak lenni. Mikor a szatmári görögkeleti katolikus hivek ezt a hirt elolvastak, nem hábordtak föl, amint azt az a bizonyos ujságoe ka re mélie, hanem mosolyogtak rajta. Mi sem azért foglalkozunk vele, min'ha a szatmári görög katolikus vallásu polgárok hagyományos jó magyar érzését védelmezni »karnók. Teljesen fölösleges, nincsenek rászorulva. De igenis foglalkozunk azért, hogy a közön-éget óva intsük ezektől az álhiilap- iróktól, a magyar újságírás — bocsánat a kifejezésért — poloskáitól. Kevés vármegyét leptek el úgy ezek az elősdiek, mint Szatmárt. Itt, ha az ember egy darab követ eldob, biztosan egy „hírlapiról“ talál vele. Hiszen aki csak egy kicsit r< ndszeresen olvas újságot, nap-nap után talál szfttmármegyei rémhíreket, melyek soha meg nem történtek. Ezeket a híreket mind az egyes szatn ári .tudósítók“ továbbítják aljas lelkiismeretlenséggel csak azért, hogy 2—3 koronát kereshessenek. Tisztelet a kivételnek — mert van itt egy két komoly tudósitó, de a többi nagyon alacsony erkölcsi nivón tengődik. Egy ilyen .niemand“ írhatta azt a hirt is, hogv a szatmári magyar-görög katolikusok hók akarnak tenni. a „Sz- nos“ munkatársa a legilletó- kesebb helyro fordult ebben az ügyben, ahonnét a következő fölvilágitást kaptuk: A magyar püspökség ügyében hivatalosan eddig csak a németii egyház község foglalt állást. Az egyházközség legutóbbi ülésén szóba került a magyar nyelvű görög katolikus püspökség és a hivek egyhangúan lelkesedéssel foglaltak állást mellette. A németiin kívül még a szatmári és a szatmárhegyi egyházközségek vannak. Ezek addig nem nyilatkoztak. De nem is nyilatkozhattak, mert nem kaptak fölhívást reá s ha kaptak volna is: még eddig nem volt ülésük. Látható ezekből, hogy a szatmár- megyei irodalmi kalózok teljesen légből kapott állításokkal igyekeznek a hivek között a példás egyetértést megbolygatni. Persze csak igyekeznek, de célt nem érnek, hiszen oly parányik és annyira kellemetlenek, hogy mindenki undorral fordul el tőlük. A szatmári görög katolikusok mind jó magyarok s aki az ellenkezőjét állítja az: — mondjuk — téved. „Nyúzzad csak, nyúzzad csak,,.“ — Saját tudósítónktól — Szatmár, márc. 1. • Nagyon csúnya, de éppenséggel nem uj dolog kerül legközetebb tárgyalás alá a szatmári királyi törvényszéken. Egy hosszú cimü vállalatnak nagyon is rövid tisztességü ügyletéről lesz szó. Van Szatmáron egy vállalat, melyet a törvényszéknél „szatmári földhitel és parcallázó intézetnek* jegyeztek be. Ez a vallalat tisztán abból vegetál hogy tévútra vezeti a hitelre szoruló kisembereket. ígér eget-földet, a végén azonban poklot ad. Nem ötletszerűen foglalkozunk ezzel a kis nyuzdával, hanem hivatalos aktákból citálunk. Becski Jenő és Lakatos Lajos képviselik az intézetet. Ezek az urak végig házalják a vármegyét és 2 százalék közvetítési dij ellenében olcsó (?) kölcsönt kínál nak a népnek. Nemcsak azoknak, akik valóban rá szorulnak a kölcsönre, sőt ezeknél mentül ritkábban, hanem azoknak, akikről tudják, hogy jók. Lapunk kerete szűk ahoz, hogy ennek a parcellázó társaságnak pénzügyi kalózkodását részletesen tárgyalja, azért a sok áldozat közül csuk egyet állítunk a közönség elé: Kovács János erdőszőlősi lakost. Elég egy példa is, mert a többit mind egy recept szerint segítik agyon olcsó (?) köl- Csöneikkel Becski Jenő, a szatmári földhitel és parcellázó intézet képviselője meglátogatta Kovács János és gyönyörű színes köd- fátyolkepnket festett szegénynek a parcellázó bank olcsó kölcsöneiről.
