Szamos, 1912. március (44. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-20 / 65. szám

Negyvennegyedik évfolyam. Szatmár, 1912. március 20.. szerda. 65. 5zám. Világháború. ( —y—r.) A nagyhatalmak lágy, összhangzó koncertjébe sivitó, disszonáns hangok vegyültek. A világbéke biztosnak hitt talaja inog. Fegyvercsörgés — ideges mozgo­lódás zavarja meg az uton-utfélen hir­detett béke cse'.depségét. A világbáke hőmérője, a tőzsde higanyoszlopa a leg­utóbbi 24 óra alatt megdöbbentően esett, A világ minden részéből nyugtala­nító híreket továbbítanak a táviratok. A régóta rebesgetett érvágás előtt állu: k. Világháború készül. Oroszország támadásra készül Tö­rökország ellen. A tripoliszi árnyék ve­szedelmesen nő s nagyon közel állunk hozzá, hogy XIII. Leó pápának jóslata, a XX. század világháborúja átlépi a béke küszöbét és lángoszlopok hirdetik majd a béke apostolá nak szomorú ku­darcát. A diplomácia kertjében félve ápolt semlegesség a fölborulás előtt áll. Oroszország féltékenykedóse erő­sebb a cár eddig világhíres, de mahol­nap már hírhedt békeszereteténél. Kétségen felül áll, hogy Oreszor- szág komolyan gondolkodik Törökország megtámadásáról. A helyzet Achilles sarkát a Darda­nellák képezik. Minden mozdulat, mely­nek szinterét a Dardanellák képezik, Oroszországnak fájdalmat okoz. Hogy mennyire komoly az orosz— török konf.iktus, annak legbiztosabb hő­mérője a londoni tőzsde, ahol tegnap óriási árhanyatlás volt. Különösen az orosz értékek ettek eddig még nem ta pasztáit skálával. Az orosz értékek esése természete­sen a francia piacon sem maradtak nyom nélkül. Mindez azonban csak bevezetése egy óriási krízisnek, mert csak termé­szetes, hogy a* Orosz- és Törökország­gal nekszusban levő államok is megér­zik a krízist Ha a diplomáciának nem sikerül a habotu tüzét hamarosan lokolizálni, ak­kor a lángok legelsőben a Balkánon futnak végig, vagyis akkor Ausztria— Magyarország is obligóba kerül, aminek azután különösen Magyarország belpoli­tikájának mostani zilált állapolában ki- számithatlan következményei lehetnek. Most — sajnos — úgy áll a hely­zet, hogy egy világháború küszöbén állunk. Uj vasút Szatmárvárm egyében — Saját tudósítónktól. — Szatmár, 1912. márc. 19. Sztitmárvármegye törvényhatósági bi­zottságának holnapi rendkívüli közgyűlésén szőnyegre kerül a halmi—bikszádi helyi érdekű vasút ügye abból az alkalomból, hogy a vasul engedélyére a már megsza­vazott 200,000 korona hozzájárulási összeg födözésére vármegyei pótadó kivetésének kimondásai kérte. Hir szerint a megyebizottsági tagok egy része a kérvény ellen szándékozik ál­lást foglalni. Mi — ahelyett, hogy nevén nevezve a gyermeket, reámulatnank azokra az ér­dekrugókra, melyek a vasútvonal ellenzőinek akcióját mozgatják, teljes tárgyilagossággal állítjuk föl a hanni—bikszádi vasútépítési mozgalomnak mérlegét. Az olvasó belátá­sára bízzuk annak u megállapítását, váj­jon a TKSut építőinek, vagy pedig az építés kerékkötőinek van-e igazuk. A vasút ellenzőinek minden argumen- tálásai abban merülnek ki, hogy hiszen visz már egv vasút Bikszádra, hat minek oda másik? Minek a konkurrencia.Pont. Ez Jósé Maria Heredia. Irta: Dr. Barna János. Az antik világ művészetének örök­becsű alkotásaiból bizonyos dermesztő hi­deg árad ki, ami lelkűnkben a legmele­gebb érzelmeket is képes fagypontig le hűteni. Csodálattal telik el a szivünk, ha látjuk a görög klassikus ko-nak fenséges szobrait, de csodálatunk meleg bensőséges szeretetté csak ritkán fog átalakulni. Ezt a hidegséget emeli a márvány fehérsége is s legmagasabb fokát éri el akkor, ha a művész valakinek, lehet az politikus, iró, vagy «sászár, a személyiség nem fontos, — arcvonásait akarta a fehér márvány tönkből kifaragva megörikiteni. Ezeken a mellszobrodon, nem találjuk az élet meg­nyilatkozásának legkisebb nyomát sem. Ezekből az arcokból nem sugárzik ki sem a fájdalomnak kesarüsége, sem a szív örömeinek derült melege. Mintha kihalt volna belőlük minden érzelem, minden élet. Az arcot adta vissza csak a szobrász vésője annak jellegzetes vonásaival, de a m szivet nem tudta meglátni az ember bense- jében. Szeme nem tudott a külsőn keresz­tül fúródni; a léleknek meglátása nem adatott meg nekik. Lehetséges, hogy ta­lán nem is akarták ezt kifejezni, mert nem tartották szükségesnek az emberi léleknek ilyetén való napfényre hozását. Ilyen volt Heredia is, ez az idegen vórü spanyol-kreol származású költő, aki 1842-ben Kuba szigetén született, de fiata­lon Franciaországba kerülve a francia kör­nyezet hatása alatt a francia múzsának lett koszorús papjává. Az idegen nevű és gondolkozásu Heredia uj hazájában is megőrizte a spanyol fajnak legjellegzete­sebb tulajdonságát a túlzásokban, a szélső­ségekben való excellálását. Ez a faji örök­sége jut kifejezésre egész költészetében. Leconte de Lisle irányának és eszméinek is csak azért lett követője, mert megegye­zett spanyolságával. Hatása alól nem vonta ki magát soha-em, mert ezzel meg kellett volna tagadnia önmagát, elveit és egész belső lelki világát is. Mint költő nem volt termékeny, alig irt valamit, múzsája a legmeddőlbek egyike az egész világirodalomban. Egyetlen ver­ses könyvét ötven éves korában adta ki 1892-ben. Kötete nem valami hatalmas foliáns. Két elbeszélő költemény és kerek számban száz szonett, ennyi az egész. A hosszabb lélegzetű poémák a spanyol hős­korban játszódtak le, az egyik Cidről, a nagy nernzeú hősről, a mórverő lovagról s^ól : a másik Amerika rengetegeiben vezet és Pizarronak, a kalandor hóditónak marcona alakját rajzolja meg- Mind két költeménynek nagy szerkezetbeli hibái vannak, alakjai elmosódottak és csak a részletek pompád, színes részletei nyújta­nak némi ká-pótlást a fenti hibákért. A kötet többi, de egyszersmint érté­kesebb részét a szonettek képezik. Ennyiből és nem többől áll He­Hurut pasztilla Köhögés ellen a legjobb, ára ÖO/III. 3 doboz 1.30 fill. Egyedül kapható Gerő Sándor Magyar Korona gyógyszertárában Nagykőrösön. 40 (l o.) J«í«b SBÉwiixk IS oldal tavjedakn*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom