Szamos, 1912. február (44. évfolyam, 25-48. szám)
1912-02-28 / 47. szám
2. oldal. S Z A M 08 ,iyi2. február 28.) 47. szám. Amacz felé menő utcát „Tavaszmezőutcának“, 13., az amaczi ut melletti sikátort „Gryöngytyuk-utcának“, 14., a 48 korcsmától lefelé vivő utat „0- utc .agy ^égi tfegyi-utnak“, 15., a Hai«, -^hy-major és Szamosig vivő utat „Kertész vagy Liget-utcának*, 16., a Nagyrétoldalon a hegyi vasút állomással szemben, illetve a csőszháztól beforduló utcát „Szigony-utcának“ neveztessék el. Illetékes helyen úgy értesültünk, hogy a tanács a magáévá teszi a gazdakör kérését s rövid időn belül a kültelket a városhoz csatolják. helyzet. JJtban a béke. Szatmár, febr. 27. Mint a fiatal leány az első csóktól — úgy húzódik irulva-pirulva a Jüsth-párt a leszereléstől, vagy hogy szelidebben fejezzük ki — a megegyezéstől. Óhajtják. Eddig ugyan erősen tagadták, titkolták, hogy szívesen beleharapnának a béke almájába, most azonban, hogy a „lenni — vagy nem lenni“ jelenés elé kerültek — szorgalmasan kerülgetik a békét. Egy csöppet sem vesszük rossz néven tőlük, hogy ma még harcias mezben hirdetik törhotetlenségüke!. Elvégre nem lehet kívánni, hogy egyszerre átugorják a szélsőségek valóban mély árkát. Hanem szépen lassan ők is meguszák a zavarost az ország — no meg a saját érdekükben is. Eddig csak egy-egy előcsatározó jelent meg a béke színpadán. Ma azután Bakonyi aperte kijelentett, hogy az egesz Justh- párt kívánja a békét. Most azután valóban rajtuk a sor, hogy megtegyék az első lépést. — Csi-csu 1 esi csu 1 Abban a szempillantásban egy udvaronc térdreborult s bevallotta, hogy ő lopta el a császár pecsétnyomóját. Az udvaroncnak Csi-csu volt a neve. — Elismerem, hogy kitűnő jós vagy, — mondta a császár — itt maradsz udvaromnál. Tori nem volt elragadtatva ettől a parancstól, mert reszketett, hogy előbb - utóbb kiderül tudatlanságaÉs éppen ezért azt kívánta, hadd térjen haza feleségéhez és rokonaihoz. — Éhhez semmi közöm sincs, — mondta neki a császár. — De nekem van közöm — felelte Tori hangosan. — S mivel az orrom miatt, melynek szimatja oly hatalmas, akarsz udvarodban visszatartani, le fogom vágni az orromat. Csakugyan ott nyomban levágta az orrát kardja hegyével. A császár ki akarta végeztetni Torit, de aztán meggondolta a dolgot s szabadon bocsátotta. Otthon csúfot űztek Torival. De Tori megelégedett, boldog volt, hogy csak az orrát vesztette el a kínai császár udvarában, mert az a kitünte és, hogy valaki odajusson, rendesen jóval többe szokott kerülni. Nikolaj Carin. Tegyenek alkalmas propoziciót és a kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy az ellenzék utolsó harcias csapatjának fegyvertelen kezével barátságosan paro- lázzon. A képviselőpz ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, febr. 27. Návay elnök a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után jelentette, hogy napirend előtti felszólalásra Lovászy Mártonnak, Bikády Antalnak, Bakonyi Samunak, Benedek Jánosnak adott engedélyt. Justh Gyula személyes megtámadtatás címén válaszolt Appouyinak, aki azt a kijelentést tette, hogy a Justh párt szövetkezett az ország ellenségeivel. Désy Zoltán személyes kérdésben szólal fel. Kijelentette, hogy a két függetlenségi párt együttes értekezletén is a Kossut h- párt mai álláspontján volt és az obstrukciót nem helyeselte. Justh jóhiszeműségében nem kételkedik, de a Kossuth-párt reputációja érdekében kénytelen kijelenteni, hogy amit ő mond, az az igazság. Holló Lajos személyes kérdésben szólal fel. A Désy Zoltán által em itett közös értekezleten egyöntetű megállapodás volt a választói jog kérdésében. Az ellentétek csak a legutóbb idöbben merültek fel. Vertán Endre felszólalásában megemlékezik Apponyiról, aki politikai pályáján csak a legújabb időben tért el ellenzéki gondolkodásától és fordult a küzdő ellenzék ellen. A Kossuth-párt a nemz t ellen csele kedett, amikor leszerelt. Ezzel végtelen sokat ártott a függetlenségi eszméknek, melyet pedig éppen a Kossut-pért hangoztatott évtizedek óta. S ez a part nemcsak a nagy eszméket, de a küzdő ellenzéki pártot is cserbenhagyja talán éppen a miniszterelnök által hangoztatott jutalomért. Bízik a nemzetben, hogy ezt a komiányjutalmat váró függetlenségi pártot ezek után meg lógja ismerni ás érdeme szerint fog elbánni vele. Ezután Bakonyi tett nagy érdeklődést keltett kijelentést. A Justh-párt minden tagja kívánja a békét. Tegyenek hat megfelelő propozicóiót, melynek alapjan a kormány megkezdhesse a békeakciót. Mi lesz a „Pannónia“ szállóval? — Saját tudósítónktól — Szatmár, l'ebr. 27. Még élénk emlékezetében lehet mindenkinek az a nagy kavarodás, melyet a Pannónia szálló ügye idézett föl a legutóbbi városi közgyűlésen, amikor Í3 a törvényhatósági bizottság többsége szembehelyezkedett a tanács azon javaslatával, mely szerint a város bontsa föl a szallő jelenlegi bérlőjével kötött és még 2 évig érvényes szerződést olyképpen, hogy a jelenlegi bér és az uj bérösszeg 50 százalékát a bérlő a még hátralévő 2 évre megkapná. Az egész tanácsi tervezet azon borult föl, hogy a jelenlegi bérlő csak úgy hajlandó a szerződésről lemondani, hogyha a város az összes berendezést, a „leltart“ is átveszi tőle. Hogy a Pannónia szálló még nem áll azon a nivón, amelyre Ja város közönsége joggal számíthatott, az annyira köztudomású, hogy az egyes részletekre kitérni már azért sem akarunk, mert szándékunk ellenére is könnyen személyi érdeket sérthetnénk, amitől pedig elvből tartózkodunk. Csak azért vetettük ismét fölszinre ezt az ügyet, hogy a közönségnek is alkalma nyíljék hozzászólni. Egy üzletről lévén szó, minden más érdekek háttérbe szorításával azt kell megállapítani, hogy hoz-e hasznot, vagy sem. Előnyös e a városra, vagy n|m? Hogyha a közgyűlés magáévá tette volna a tanács javaslatát, akkor — leszámítva a bérlő részére fizetendő 50 százalékot, 24000 korona bértöbbletet ért volna el. Ezzel a 24000 koronával szemben azonban át kellene venni a szálló berendezését, ami bizony a százezer koronát is meghalad. Ez még nem volna elvégre baj, hogyha a város ezt a berendezést átadhatná az uj bérlőnek. Ha ez így lehetséges lenne, akkor mi is amellett lennénk, hogy a város mihamarább váltsa vissza a szerződést és a szállót emeltesse arra a nívóra, melyet a közönség, melynek adófiilléreiből a palota fölépült, joggal elvárhat. Igen ám, de mi történik akkor, hogyha az uj béilő egyáltalán nem hajlandó a berendezést átvenni vagy pedig látva a város kényszeihelyzetét, jóval alacsonyabb árt kínál érte, mint amennyiben a városnak kerül ? Mit csinálnak -ikkor a teméntelen sok ággyal, szekrénnyel, párnával, paplannal, tányérral, vellával meg a jó Isten tudja mivel ? Vájjon azt a veszteséget, amit ezen a részen szenvedne a varos — kárpótolná-ó az, hogy 2 évvel előbb lenne — ha lenne — (mert még ez is nyitott kérdés) a szálló olyan, amilyennek óhajtanák? Volna azonban egy úgynevezett közbevető indítványunk : határozza el a közgyűlés elvben a szálló visszavételét. Birja rá a jelenlegi bérlőt, hogy a szálló berendezését egy vegyes bizottság, melyben úgy a jelenlegi, mint az uj bérlő, valamint a város képviseltesse magát, becsülje meg és mindhárom fél vesse magát alá a becslő bizottság határozatának, Az uj bérlő pedig még a becslő bizottság működése előtt jelentse ki> hogy átveszi a berendezést. így — de csakis igy lehet ezt az ügyletet egészségesen lebonyolitani. Ne mászkáljon óráktaat céltalanul Legjobb, ha egyenesen Ragályihoz megy, hol sport, vadászat, úti bőröndök és vivő felszerelésekből nagy raktárt talal.
