Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-10 / 282. szám

(1911. december 10.) 282. szára 8 Z A M ü 8 9 oldat. Karácsonyi vásár Mandel János női divat üzleté­ben Szatmár, Deák-tér A törvény szigorúan tiltja, hogy bármi hang­zatos hirdetésben hívjam fel a figyelmet olcsó áruimra. Ezt eddig sem tettem, aki előnyösen akarja szükségletét beszerezni, jöjjön üzletembe és győződjék meg az \ előnyös v tel alkalomról, ü Eladásra kerülnek a legjobb női szövetek: kosztüm kelmék, blouz kelmék, doubló anyagok, selymek, vásznak. mindennemű damasztáruk, paplanok, szőnyegek, mosó áruk, kanavászok, csipkék. És még számos itt fel nem sorolható áruk. mindenféle ruhadiszek, kész aljak, kész blouzok, pongyolák, kosztümök. Megtekintés vótelkényszer nélkül. Van szerencsém a nagyérdemű hölgyközönség becses tudomására hozni, hogy Kazinczy-utea 12. szám (Vargaszin) alatt - - ­női kézimunka üzleteli és hímző elűnyomdáh nyitottam, amely.'t a mai kor igényeinek megfe- Äff 6B MTflniZTT'IH leléleg berendeztem. Dús választék mindenfélele ké- v A J. 9 Ä " nagy karácsonyi VásártntgksezdDáött 1 forgalom. — A n. é. közönség szives pártfogását kéri JENŐ. 95 C LIM A X” = Ptei = nyersolaj motor. ml .irj| mfHr| sóbb. levbiztosabb iizemerö Versenviiénos árak 10*1» dl 11' • Legolcsóbb, legbiztosabb üzemerő. Versenyképes árak. Elsőrangú minőség. Több ezer referencia. smammm A legértéke- fi ^ sí,-1»“: karácsony es ujev Bachrich és Társa motorgyári fióktelep Budapest, V|38 Szabadság tér 17. 1 (Tőzsde-palota). Telefonszam: 71-01. Sürgönyeim: „CLIMAX“. | alkalmából l/nnnn ndm'ilnn ékszer- és csakis özv Kopss DáVldné Órás-üzletében Hám János-utca 4. sz (Színházzal szemben) szerezhetünk be n ynftnhhn n ———— „KRISTÁLY“ gozmosogyar es veqy- tisztiió intézet SZATMÁR, Üal«t: Kaasinessty—£1. Gyártelep: Kőiesey-utexa 8. miatt a rak­táron lev üzlet áthelyező Férfi öltöny szövetből . . 6 frt. 40 kr.-tól. Férfi nadrág szövetből . . 1 frt. 20 kr.-tól. Fiú gyermeköltöny szövetből 2 frt. 10 kr.-tól. Munkás erős nadrág . . 1 frt. 10 kr.-tól. g rőfSs, áWat, kész férfi és síi rnbálíat leszállított árban árnsitom. WE1SZ IGNÁCZ Várdomb-u. 2 1 vég vászon . . . .4 frt. — kr.-tól. 1 vég kana\ász . . .4 frt. 40 kr.-tól. Kosztüm kelmék . . .— frt. 42 kr.-tól.----------- Becses pártfogást kér ■■■■■■ Hogyan halnak meg a leányok. — Ah nézze azt a hölgyet . . . — Azt a fekete ruhást ? — Igen. Samoris grófné. A leányát gyászolja, aki öngyilkos lett. — Lehetetlen! — Úgy van. Nagyon egyszerű a tör­ténet, Bem sötét bűn, sem erőszakoskodás nincs benne. — S mi volt mégis az oka? — Majdnem semmi. Azt mondják, vannak hetérák, akik tulajdonképpen tisz­tességes asszonynak születtek. Ellenben van nagyon sok tisztességes asszoDy, aki szüléié t hetóra. Rappaportnó . . . pardon. Samorisnó is született hetóra, — a le pedig isztességes nőnek jött a világra. — Nem egészen értem. — Mindjárt megmagyarázom, Samuris grófné azok közé az ál-idegenek közé tartozik, akik minden esztendőben százával özönlenek Párisba. Valami magyar, vagy oláh, vagy milyen grófné volt, egy télen felbukkant a Champs-Elyséesen s szalont nyitott az egész világ számára. — Én is elmentem hozzá, mert sze­retem tanulmányozni az afféle embereket, WMBgsgBfflMMHCTJ.Lflii íImhuiiimh Mwmms&MBam aminők a szalonját megtöltötték. Szerelem ezeket az embereket, érdekes megismerni őket, tanulmányozni a mugukviseletét, be­lelátni a lelkűkbe. Mulatságos hallgatni őket; gyakran igen szellemesek, de soha­sem hétköznapiak. Az asszonynépe mind csinos, egy kis olyan külföldi — csirkefogó mellékizzel. Mindannyiát fátyoll á veszi kö­rül valami titokzatos műit, aminek felet ta­lán a javítóintézetben töltötték. Samorisnó mintaképe ezeknek a női kalandoroknak. Elegáns, kivánrtos és szép, bájos és romlott; az ember érzi rajta, hogy a csontja velejéig romlott. Nála lehetett legjobban mulatni, kártyáztuk, táncoltak, vacsoráztak . . . Volt egy felnőtt leánya. Nagy büszke teremtés. Mindig jókedvű, tréfára mindig kész volt, az arca mosolygós, a táncért majd elveszett. De ártatlan volt, tökélete­sen tudatlan, szűz és gyermek a szive mé­lyéig. Nem látott, nem tudott semmit, nem értett meg, nem talált ki semmit mindabból, ami az anyja házánál történt. — Honnan tudja? — Hogy honnan tudom ? Ez a leg­különösebb az egészben. Egyszer reggel csengettek nálam s a komornyikom valami Bouenthal József urat jelentett, aki be­szélni szeretne velem. Azt kérdeztem: — Ki az az ur ? — Nem tudom — felelte a komor­nyikom, — olyan inasformának látszik. Csakugyan inas volt, a szolgálatomba akart lépni. — Hol szolgált eddig? — kérdeztem. — Samoris grófnénál. — Ah! . . . Nálam nem olyan rend van ám, mint ott. — Tudom. Azért szeretnék-ide jönni. Torkig vagyok velük. Az ember szükség­ből elszegődik olyan helyre is, de ha sze­rét teheti, elszabadul. Mivel épen szükségem volt inasra, megfogadtam. Egy hónappal később Samoris Yveline kisasszony meghalt, titokzatos mó­don. Halálának minden részletét József mesélte el nekem, aki viszont a szeretőjé­től, a grófné komornájától hallotta az esetet. Samorisóknál bált volt s két fél idegen uj vendég beszélgetett az ajtóban. Yveline, aki abba hagyta a táncot, szintén emellett az ajtó melleit állt, hogy egy kis hüs le­vegő érje. A vendégek nem vették észre s fesztelenül beszéltek. — De hát ki is a lányának az apja tulajdonképen? — kérdezte az egyik. — Valami orosz gróf, ha igaz. Ruva- lov a neve. Már szakított az asszonnyal. — S micsoda csillagzat uralkodik most? — Az angol herceg, aki amott az ablakban áll. Samorisnó imádja. Csakhogy ezek az időszakos imádások nem tartanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom