Szamos, 1911. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1911-12-03 / 277. szám

(1911. december 3.) 277. szám. SZAMOS 9. oldal. Karácsonyi vásár Mandel János f'OJ[®VGD V Eladásra kerülnek a legjobb női szövetek: női divat üzleté­ben Siatmár, JDe&k-tér szigorúan tiltja, hogy bármi hang­zatos hirdetésben hívjam fel a figyelmet olcsó áruimra. Ezt eddig sem tettem, aki előnyösen akarja szükségletét beszerezni, jöjjön üzletembe és győződjék meg az előnyös vételalkalomról, ü kosztüm kelmék, blouz kelmék, doublé anyagok, selymek, vásznak. mindennemű damasztárük, paplanok, szőnyegek, mosó áruk, kanavászok, csipkék, És még számos itt fel nem sorolható áruk. mindenféle ruhadiszek, kész aljak, kész blouzok, pongyolák, kosztümök. Megtekintés vótelkónyszer nélkül. Formára és tartósságra felülmúlhatatlanok a ritfnír »Ifi IQ 17 Moskovlts Anatómiai czipők. IllT p^ŰZdüBübaldlí. ja* lUjlűj 1/. McsftoVits farkas H Tana aip- ($ csiztaagyá? Szaiwári fld^gzlete pe^-tfr 7. szám. Van szerencsém a nagyérdemű hölgyközönség becses tudomására hozni, hogy Kazinczy-utca 12. szám (Vargaszin) alatt =_-^ ...... nő i kézimunka üzletek és himző előnprodáji nyitottam, amelyet a mai kor igényeinek megfe- *>:.! sfa £& ^ p . «we«#*« ■ ielöleg berendeztem. Dús választék mindenféleleké- «IwOIVU1 *11 9 • forgalom. — An. é. közönség szives pártfogásét kéri JENŐ. = Óra és ékszer karácsonyi és újé1 külö nleg ess égek aj áijd ék - táró yak ENGELNÉL,* De-»-*-­legolcsóbban beszerezhetők SZíi Eladó egy Vágner-féle lógkazános kettős sörcsapolö készülék. Megtekinthető az ÁRPÁD sörcsarnokban. Zseni. Irta: Alba Nevis. Az asszony türelmetlenkedett; rnár szívesen csukott volna, mert a bolt mögötti szobából minduntalan jött a kis pesztra je­lenteni, hogy a baba éhes. Alkonyat óta kétszer szopott már, de az első érkező foga kínozta szegényt és az ilyen csöpp jószág eltéveszti a diagnózist és minden bajára egy orvosságot kivan: anya­tejet. Hét óra lett, de ilyenkor — szomba­ton — tízig is nyitva tartottak néha. Varró­leányok egymásután hozták a sürgős mun­kát, olyan ruhákat, amikért vasárnap már jön a Kundschaft. Dus batisztot és puha poplént, virágos selymet és lenge tüUeket és Zseni kisasszony egyre szállította fel, a házi liften, a műhelybe, a sokszínű holmit. Pár perc múltán aztán újra visszake­rültek, hetyke plissébe, hervatag gouvréba szedve, még csaknem melegen a gőztől, selyempapirra göngyölítve. Az asszony a könyökére támaszkodott és elnézett messze. Átellenben már zárták a boltot, sorra oltották a kirakatlámpákat és a matrózos kis fiuruhák, csipkés leány- főkötők beléfultak a sötétségbe. Zseni kisasszony köszöngetett a vevők­nek s a pénzt szótlanul öntötte az asszony elé. Kis, fekete kötényén a hosszú láncon függő olló megcsörrent néha, másképpen csend volt, a vevők, éles orrukkal szimatol­Ugyanottnapontafris- oör kitűnő hnPO^ ^aP :: sen csapolt kőbányai tisztán közeit “UUI Ul\ hatók. Tisztelettel: A TULAJDONOS. tak holmi vihart s barátságtalanul köszön­tek el. Zseni olykor az asszonyra nézett, de, persze, csak lesből és ilyenkor erősen bele­sápadt. Mintha kettőjük közül ő lett volna részese az iménti csatározásnak, az ő arcá­ba vágtak volna durva szavakat s az ő ura lett volna, aki éktelen dühében, egy kis véleménykülönbség miatt Letörte az aj^ó üvegét. Szerette volna vigasztalni az asszonyt, de nem volt rá bátorsága, mert annak az üres tekintetében, meg az összecsukott száj­szélein volt valami irtózatos furiaszerü ke­gyetlenség. Ez az ismeretlen kifejezés egész tönkretette a szép arcát és öreges redőket ékelt fiatal vonásai közé, A rojtos függönyszárnyak között be­kandikált a cseléd: — Nagysága, Lacika sir! Az asszony lomhán tápászkodott föl, a pénzesfiókot becsukta, egy kicsit nyujtóz- tatta a derekát és igy szólt: — Bemegyek. És bement. Zseni egyedül maradt. Na­gyon jó leány volt, szánta az asszonyt, de egyben valami mohó örömet is érzett — nem kárörömet, hanem a leánysága miatt va'ót. Amit minden más leány is érez ci- vódó házasok láttán. És most haragudott magára, amiért olykor elkívánta amazok szeretkezését és megirigyelte a csókjaikat. Különösen estetájon, mikor ők — az üzle­tet becsukva — összeölelkezve mentek a szobájuk felé, ő meg a pirosra lakkozott kalapjában, a húsz esztendejével egyedül haza! Ez azért volt főkóp keserves, mert Zsenit a rossz sorsa élénk fantáziával verte meg és megtörtént, hogy álmában a gaz­dáját összetévesztette ama nagybetűs Va­lakivel, akit esztendők során át hiába várt. Olyan is volt különben; karcsú és halk- szavu, szőke ember. A szemei kékek, vilá­gos bajusza alatt bővérű ajka és kerek állán mély és huncut gödör. Az asszony sokszor beszélte, hogy hihetetlen erős és néha majdnem agyonöleli őt. Zsenit izgatták ezek az intimitások, alig mert a férfire nézni és egy-egy tréfás szavára valósággal összeremegett. Nyolc órakor az asszony újra bené­zett, de csak futólag, félrehúzta kissé a függönyt: a karján ott *volt a gyermek, kihevült arcával az anyja fehér duzzadt mellére borulva. — Kisasszony — modta halkan — ne vállaljon ma több munkát! Ha Lacika elaludt, kasszát csinálok. A vörös bojtok összecsapódtak és Zseni felgombolyított egy csomó világoskék fodrot. A kis Károly-utcában kevesen jár­tak, az egész sor sötét volt már, csak az ő boltjukban égett még a gáz. A rendőr kopogva lépegetett az ajtó előtt és a to­ronyban szomorú rezgéssel ütött az óra. Egyszerre csak zajtalanul kinyílt az ajtó és belépett rajta, puha arcával, sely­mes bajuszával és derűs szemeivel a gazda. Az arca egész gondtalan volt, mintha az iménti jelenetre nem is emlékeznék már. Szépen leült és megkérdezte a leányt: — A feleségem hol van ? — Odabent — felelte — elaltatja a pubit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom