Szamos, 1911. október (43. évfolyam, 224-249. szám)

1911-10-10 / 231. szám

XL'II. évAc!yarr\ Előfizetési dij: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések Szatmár, 1911. október hó 10„ kedd. HAPIMP. rtelyösn: 1 évre 12 K. % évre« K. lt, é*r#3K,t héral K Vidékre:. 16 .. . 8 . . 4 ............150 Eg y uáM éra 4 ««Mr. Rókóczi-utcia 9. szám. m Telefonszéni: 107. Mmdnnnfimü dijak Szatmárou, a lap kiadóhrvatai&ban ff fiietendök. Készpénzfizetés mellett, a legjutAnyosabb étrban MbM- tetnak. — Az apróhirdetések köifltt minden «zó 4 flüfc. NyHttér sora 20 fillér. dig a magyarság rovására temérdek kárt okoz, melynek eredményei naponként tapasztalhatók. Itt van elsősorban Ausztria, mely eddig a magyarság erősségét látta a ma­gyar parlamentben, ahol most a vissza­vonás, a pártütés, az engesztelhetetlen gyűlölködés tombol. Azt lehet mondani, hogy állami tekintélyünket rombolja, csorbítja az obstrukciós ellenzék úgy Ausztria előtt, mint idebenn, a mi belső nemzetiségeink előtt. Ugyan ki követel­heti a történtek után azt, hogy az oláh, a tót, a pánszláv, az aldeutsch hajoljon meg a magyar alkotmány tekintélye előtt, melyet mi magyarok sem veszünk semmibe ? Ugyan kitől követeljük an­nak rz alkotmányos elvnek érvényesü­lését, hogy a többség akarata dönt, ha ezt az elvet csúffá tenni hagyjuk az ellenzéki kisebbségtől. Ezzel az alkot­mányos élet talaját rugjuk ki lábunk alól, mert miuden alkotmányos életnek archimedesi pontja az, hogy a többség akarata döntsön és ebbe meg kell nyu­godni mindenkinek. Ettől nincs maga­sabb fórum, ahova felebbezzünk. Azt mondta Khuen-Héderváry Ká­roly miniszterelnök a minap, hogy a* ellenzék nagy felelősséggel tartozik a nemzetnek, ha idejekorán észre nem tér és fel nem hagy ezzel a hamis alkot- mányosdi játékkal. Felelősséggel tarto­A többség kötelessége. A magyar nemzetnek megbecsül­hetetlen kincse a parlament, mely nem­csak állami önállóságunknak, nemzeti szuverénitásunk kifejezője, hanem egye­düli palládiuma nemzeti és állami jelle­günknek, hogy az magyar maradjon. Ezt a legfőbb államhatalmi szervünket teszi bénává, hasznavehetetlenné az ob­strukciós ellenzék a házszabályokkal való visszaélések folytán. A házszabály az alkotmány kiegé­szítő része. Olyan alkotmánytörvény, amelyhez nem kell királyi szentesítés. A házszabály minden külső ingerercia nélkül a képviselőház határozatai alap­ján keletkezik s a házszabály egyedüli célja, hogy a képviselőház tárgyalási szabadsága, annak szabad lefolyása biz­tosíttassák. Minden képviselőnek szabad­ságát biztosítja a házszabály a felszóla­lásoknál és a határozathozataloknál. Éppen a kisebbség, az ellenzék védelmét cé­lozza az esetleges többségi erőszakosko­dással szemben, mely a kisebbségi szó­lásszabadság, inditványozási szabadság korlátozására törne. Miként ezt láttuk a múlt század elején, az utolsó rendi or- szággyülések idejében, midőn az ellen­zéket jóformán sz.óhoz jutni sem enged­ték és a határozathozataloknál kiszorí­tották a teremből. Gépkocsin Szatmáriéi Weimarig és Yissza. Irta: Dr. Vajay Imre. Az újabb időben mindinkább bebizo­nyosodott, hogy a gépkocsi egyike a leg­jobb és legkellemesebb közlekedési eszköz­nek. És amig eleinte az automobil csak mint luxus jármű volt ismeretes, ma már azt látjuk, hogy azt nemcsak, mint kedv­telésből, vagy pedig sportszeretetböl alkal­mazott jármüvet kell tekinteni, hanem célszerűen és ügyesen használva jelen­tékeny és sok helyen már alig nélkülöz­hető közlekedési eszközt képez. Joggal ve­hető fel emellett, hogy a gépkocsi már átesett azokon a gyermekbetegségeken, amelyben pl. a repülő gépek még mindig szenvednek és amelyek használatát két­ségessé és sokszor félelmetessé tették, ami főleg a kocsik szerkezeti fejlettségének, főleg azonban a velők való bánásban el­sajátított ügyességnek és a kocsik okos kihasználási módjának tudandó be. Innen van az, mint az mindennap olvasható, hogy különösen a nyugati államokban, az automobil a leghasználtabb közlekedési eszközök közzé tartozik, amelyeket nem­csak nagy távolságra kiterjedő utazások­nál személyszállításra, hanem teherszállí­tásra is szélűben használnak. Természete­sen a gépkocsik ottani nagy elterjedésé­A házszabály a képviselő egyéni­ségét védi, cselekvési szabadságát bizto­sítja. De semmi esetre sem arra valók a házszabályok, hogy az egész parla­mentmunkásságának megakasztója, kerék­kötője legyenek. Ez ellenkezik a ház­szabályok céljával, redelkezésével. Ezt csak a házszabályokkal való visszaéléssel lehet megcselekedni, amint tényleg csupa ház­szabályokkal való visszaélés az a sok névszerinti szavazás, amelyben a képvi­selőház egész muukaideje kimerül. Ez ellen joga és kötelessége a többségnek védekezni. Az ország is sürgeti. A tör­vényhatóságok túlnyomó többsége, éppen a legtekintélyesebb városok és várme­gyék az obstrukció ellen nyilatkoztak s azt elitélték. Az országra, a nemzetre nézve károsnak mondták. Ezen Ítélet alól az ellenzék ki nem vonhatja magát. Ezt nem lehet semmibe venni. Ezelőtt hat évvel az obstrukciós ellenzék, a nemzeti ellenállás pártjára állottak a törvényhatóságok. Ez kölcsönzött erköl­csi és anyagi erőt az obstrukciós ellen­zéknek a kitartásra, a további küzde­lemre, mely azonban, sajnos, teljesen eredménytelenül végződött, noha fel­emésztette a nemzet többségének lelke­sedését, áldozatkészségét. A mai ob­strukciós ellenzék az erkölcsi és anyagi támogatás, sőt az ország teljes rokon- szenve nélkül vergődik. Politikailag pe­nek magyarázata elsősorban a jó utakban, másodsorban azonban a kocsik kitűnő szerkezetében és aránylagos olcsóságában rejlik. Valószinü és szívből óhajtandó, hogy édes hazánk nemcsak kulturális, de ezen a téren is rövidesen utói fogja érni amaz államokat, mert a magyar ember ügyes­sége, rátermettsége, egészsége és sport- szeretete semmiben sem áll mögötte a nyugati államok lakói képességének. Ilyen gondolatok hatása alatt érlelődött meg bennünk, különösen pedig a vállalkozó szellemű két ifjú soffőr, Imre és Emil lel­kében amaz eszme, hogy a mi kis gép­kocsinkkal egy hosszabb túra útra vállal­kozzunk. Mivel pedig a bájos thüringiai város­hoz, Weimarhoz mindnyájunkat többszörös édes emlék fűz, mivel továbbá a térkép tanulmányozása közben az odáig való ut már eleve is ^érdekesnek és tanulságosnak ígérkezett, — mi sem volt természetesebb, minthogy utunk célpontjául Weimart vá­lasztottuk, ahol nemcsak művészetben, kultúrában gyönyörködhettünk, hanem vi­szontlátva régi jó ismerőseinket, kedves emlékeket idéztünk fel, amelyek, habár némi vonatkozásban fájdalmasak is voltak, mégis üdítő balzsamként hatottak sok és keserű csapáson át esett lelkünkre. Az ut nagyon szép, érdekes és felejthetetlen, sőt még azt is mondhatni, túlságos sem volt. Természetes, hogy az ilyen hosszú ut elő­készületei már maguk is érdekesek és iz­galmasak. Már hetekkel azelőtt megindult a ter- vezgetés, tanulmányozás, főleg pedig a kocsi rendbe hozása, amiben nagy segítségünkre volt a gőzmalom kitűnő főgépésze, a szat­mári automobilosok legfőbb szakértője, László Károly. Miután minden emberileg lehetőt megtettünk a kocsi üzem biztosságát illetőleg s miután a kis társaság minden tagja készségről és kellő bátorságról tett tanúságot — végleg kitűztük az indulás idejét junius 5-ére. Gyönyörű júliusi reg­gelre virradtunk, ami csak fokozta mind­nyájunk kévét és bár mindjárt utunk elején az a kellemetlen incidens ért bennünket, hogy a jelző kürtöt szerencsésen otthon felejtettük, ezt nem tekintettük rossz ómen­nek s a kis visszatérő után vígan robogva hagytuk el szeretett szülővárosunkat, ámbár a szőke Szamosra vissza tekintve a kétség­gel határos némi olyan forma érzelem is vegyült a jókedv hullámai közzé: vájjon mikor és mi módon kerülünk a Szamos hid- jához ismét vissza ? 1 A motor vig berregése közben azonban csakhamar eloszlottak ké­telyeink s az üde nyári hajnali levegőben gyorsan robogtunk Nagykároly felé. Ami szomszéd városunkban még hajnali csend honolt, amikor rajta átutaztunk s gyors tempóban haladva könnyen jutottunk Mihály- falváig s majd Debrecenig. Debrecenben a kora reggeli órákban már nyüzsgő élet ural-

Next

/
Oldalképek
Tartalom