Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)
1911-09-17 / 212. szám
Tessék ezekután megcsinálni a szatmári ifjúság részére a város által ajándékozott játékhely geográfiái térképét : Fé'órára a várostó', portengeren túl egy fűvel benőtt nagy terület. Határai posványos gödrök, árkok egyrészről, másoldalról szemétdombok, amelyeket az adakozók előzékeny figyelme dirigált oda. Lakói cigányok és ezek lakói . . . így gondoskodnak Szatmáron arról, hogy az a közmondásos mens sana in corpore szánandó maradjon! A világhírű „Esperántó“ vízmentes kalapok egyedül csalt Braunnál kaphatók a törvényszékkel szemben. 1. Mindenki meggyőződ- hetik, hogy Máriavölgg f ürdőn a természetes szénsavas úsványviz kádfürdő egy korona. Kobrák cipők csak Vajánál. Az oWwliciá HettltSriH. Apponyi Albert gróf nyilatkozott Magyarország politikai helyzetéről s a bécsi „Neuo Fieie Presse“ szerint e nyilatkozat során többek közt kijelentette, hogy: — A törvényhatóságoknak az obstruk- cióval szemben való állásfoglalását éppenséggel nem lehet lekicsinyelni és az obstruáló ellenzéknek ebből az állásfoglalásból le kell vonnia a konszekvenciákat 1 ügy van. Az a határozott állásfoglalás, melyet a törvényhatóságok tanúsítanak, nagyon jelentőségteljes és a magyar in'elligen- cia vélekedésének a kifejezése. Eddigelé nem kevesebb, mint 43 megyei és városi törvényhatóság mondotta ki nagy majoritással, hogy az obstrukciót elitéli s egy nagy része azt is hozzátette rezoluciójában, hogy kívánatosnak tartja a házszabályok szigorítását. Nos, akiben komoly államférfim kvali tások vannak, mint Apponyiban, az nem zárkózhatik el annak a belátásától, hogy a törvényhatósági határozatok igen súlyosan esnek a latba. Semmi meglepő sincs benne, ha Apponyi, aki elvégre is tisztában van vele, hogy egy-egy törvényhatóság milyen valeurt jelent a magyar értelmiségben, igy vélekedik és a dolog természetében fekszik, ha ő a maga részéről mindjárt le is vonta a konszekvenciákat. Az Apponyi említett nyilatkozata pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy az obstiukció derékban ketté örik Már a múltkor őszintén kijelentette Kossuth Ferenc abbeli tudatát, hogy a közvélemény nincs, határozottan nincsen az obstrukció mögött s amidőn most Apponyi, mint a Kossuth- párt másik vezére, úgy nyilatkozik, m^nt ahogy tette, úgy ez leplezetlen kifejezési annak, hogy a Kossuth párt nem kivan tovább részt venni a rendbontó, felforgató kerékkötő obstrukciós politikában. Ennek igy kellett jönnie. Láttára a küzdelemnek, mely Justhéktól indult ki, e melynek szülője nem volt más, mint a puszta dac, amelynek legfőbb karakteriszti- konja az őszinteség hiánya, igaz meggyőződés nemléte és az egész obstrukciós állás- foglalás tarthatatlansagi: matematikai pon tossággal lehet kiszámítani, hogy ennek igy kell bekövetkeznie. És amidőn most Kos- suthék, ime, felmondják a barátságot ja technikázással való áldatlan játéknak, ez fényesen igazolja Khuen Hédervary miniszterelnököt, aki egy pillanatra se veszti el az ő higgadtságát, a nyugodt kivárás, a lobbanékonyság nélkül való szemlélődés pozíciójába helyezkedett. Körülötte forr, kavarog minden, mint egy izzó kráter. Hallatszanak türelmetlen hangok, melyek az erős kéz politikáját óhajtják. De Khuen-Héder- váry egy pillanatra se vesztette el a conte- nance-át, nem gondolt erélyesebb rendszabályokra, hanem hagyta, hogy szemben azzal a kerókkötéssel, melyet az obstrukció kifejt, kialakuljon a közhangulat, az ország közvéleménye. Ez bekövetkezett. A törvényhatóságok spontán módon megnyilatkoztak egymásután. És ennek nyomán logikai fejlődéssel be kellett következnie annak is, hogy ime, az obstrukció derékban kettétörik és hogy Kossuthék, szinte azt lehetne mondani, bizonyos megbánásával eddigi részvételüknek, ismét fólreállottak, nem az rt, hogy a küz delmet feladják, hanem azért., mert belátták, hogy az, ami mostanában fjlyik a magyar képviselőházban, egyszerűen csuffátéte.e a parlamentarizmusnak. Justhék tehát ismét úgyszólván égé szén magukra maradtak. Semmi kétség benne : egy darabig még űzik majd a házszabályokkal való vissza- é óst és annyi, amennyi ideig folytatni fogják eddigi harcmodorukat. De ez is csak ideig-óráig tartó dolog lehet. A magyar közvélemény elítélő nyomása végre is félre fogja lökni az útból őket, akik minden komoly munkának megakasztói. Az Apponyi kijelentése halálos csapást mórt a technikázókra. — Van már Esperántó kalapja ? Ha nincs vegyen Braunnál (kalap és sapka helyszűke miatt) mélyen leszállított árban. 2. Máriavölgyi ásványvizek legolcsóbbak, legjobbak. Chewro amerikai czipft lő.— K. Vajánál. (E ltolozspdri jogi tnzsgdl^ra lelkiismeretesen, rövid idő alatt készít elő Or. Kertész jogi szemináriuma Kolozsvár, Monostor-ut 16. Díjmentes felvilágosítás ! Otthon készülőknek speciális rendszer! Győzelem, ami fáj. Percnyi örömöm sem volt szeptembei 12-iko után. Leverően meglepő volt az alispán állásfoglalása Po:ónyiék mellett. Hát soha nem fognak ezek az urak tisztán látni? (és itt nem Polónyi—Kossuth, Apponyi—Andrássy társaságát értem.) Vergßdik fajom egy közkereseti társaság hálójában, — se hálót állítom, tudom, Bóesben szövik! Munkásai — fájdalom — magyar földön bőven tenyésznek, sőt jelszavaktól, vagy vakönzéstöl kábultan véreink ir rohannak az utón, mely Finnország sorsa felé vezet. Szörnyű e kép ugye? De hát feledve van-e már a nagy Széchenyi intelme, végzete. Oh! de azután még a „Szózat“ nagy költője által kihívott „Nagyszerű halál“ járt közöttünk, de ma azon az utón rohanunk, hol fel van írva: Lassan sorvadni el, mint gyertyszál, mely elhagyott, rideg szobában áll. Hát ezt várj-'k-e be?! Mert világosságot nem látok addig, mig együtt nem érzem magunkkal mind azt, kit magyarnak tudok. Egy fővel száz karuaknak kellene lennünk alattomos és nyílt elleneink fékezésére, kik a magunkaikotta sötétben, mint denevórraj keringenek felettünk s erőink nagy részét véreink kötik le. Régi átok ez, megváltójára vár. Nem lehet ott erő, hol a családban veszekednek, a testvért nem legyőzni, de meggyőzni kell. Ezért végzetes bűn az obstrukció és ezért nem vigasztal a győzelem. 1911. szeptember 16. Maróthy.
