Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)
1911-09-02 / 200. szám
XLIII. évfolyarr. Szatmér, 1911. szeptember hó 2, szombat. / 200. szám. POIjIVIILAI IIAjPELAJ*« Előfizetési dij * ■i*lyt>en: 1 Bvre 12 K. */, évr» 6 K. lí, évre3 K, 1 hóra 1 K i'*dél<r8 : . iß . 8 « .........1'50 mx ám ára 4 fitíér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. 03 Taiefonszám: 107. Miűd«nnemü dijak Szatmkron, a lap kiadóhivatalában fixet imádók. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutánvosabb aröan s«z*(- tetnek. — Az apróhirdetések körött minden szó 4 fillér NyHttér sora 20 fillér Az ingyenes tanitás. A napsugaras szeptemberi fuvalom uj korszak szellőjét hozza el a magyar közéletre, amikor a kisgyermekek előtt először nyilik meg teljesen ingyen az iskola, hogy őket a műveltség első elemeiben részesítse. A legszegényebb szülők is örömmel, bátran viszik most már gyermekeiket az iskola padjaiba, örömmel afölött, hogy most már akadály nélkül részesülhetnek gyermekeik a hazafias oktatás áldásaiban. Mert nagyon sok azoknak a szülőknek a száma, akiknek nagy gondot okozott egy korona beira- tási dij előteremtése is. Sokkal több, mint hinnők. Egy hétgyermekes családapánál hét korona, egy pár cipő, egy heti élelem ára. Egy szegény özvegyasszonynál egy napi koplalás, sőt talán még szivetinditóbb áldozat is. Ez tehát ma megszűnt. Igazság szerint nem tekinthető ugyan valami korszakot rendítő nagy reformnak. Csak egy szemernyi lépés a nemzet kulturális élő- haladása felé. Már régen meg kellett volna valósítani. Hisz az államnak legfőbb érdeke, hogy a magyar iskolákat a gyermekek előtt megnyissa, abban képzett, sőt az ifjú nemzedéket a tanulásra kötelezőleg kényszeritse. — Visszás és káros rendszer volt épp a legszegényebb osztályt sújtani tandíjjal és beiratási díjjal, mely egyenesen akadályul szolgált neki arra, hogy gyermekeik hazaiias tudásban és erényekben neveltesse. Megnyitni az iskolákat, nem elzárni. Megnyitni minden módon, hogy tóduljon be oda az ifjúság. Lépesmézzel becsalogatni oda a gyermeket, hogy tudásával, intelligenciájával építse föl a magyar nemzet jövendő nagyságát. Mi a szeptemberi uj korszakot azért köszöntjük örömmel, mert erős a reményünk, hogy ez az első kulturális lépés maga után fogja vonni a rég óhajtott kulturális reformok egész sorozatát. Ebben van a reményünk, mert ez is egy hatalmas tényezőként fog szerepelni a nemzet mai vigasztalan sorsának megfordításában. Az általánosan kötelező oktatás mellett reményét látjuk az általánosan kötelező ingyenes oktatásnak. A mostani helyzet úgyis visszás s orvoslást követel. A felekezeti iskolák tanulói ugyanis nem részesülnek az ingyenes népoktatás áldásaiban A felekezeti iskolákat tehát át kell vennie az államnak. A felekezeti oktatásnak ma semmi értelme nincs. A felekezetek a maguk vallási művelését meglelik ezentúl is az állami iskolák kebelében az ott alkalmazható hitoktatóktól. A felekezeti oktatás eddig inkább károsnak bizonyult, mert egyoldalúan nevelt és igen sok esetben már kora zsenge korában csak az embertársa ellen való oktalan felekezeti gyűlöletre tanította a gyermekeket. Sok felekezeti iskolában nem hangozhatott el az állami tanitók ama becsületes és bölcs tanítása, mely arra oktat, hogy mindnyájunknak egy az Istene és mindnyájan egyforma joggal fölruházott gyermekei vagyunk a hazának. A nemzet nagy érdeke, a szociális és liberális haladás legelemibb föltétele, hogy az oktatás minden magyar iskolában ingyenes és kötelező legyen. Módot kell nyújtani e nagyszerű elv keresztülvitelére és akkor fogunk élni ideális és bölcs nemzeti életet, ha az állam elmegy odáig, hogy nemcsak ingyen nyitja meg az iskola kapuit, nemcsak tanszerekkel lá’ja el az ifjúságot, de ha kell, betevő falatot is nyújt az éhezőnek és ruhával takarja be a didergőt. Ne feledjük, hogy minden polgár, akit hasznos, müveit munkásává nevelünk a nemzetnek, kamatostól téríti azt hazájának vissza. Bucsuzás—a szülei háztól. — A „Szamos* eredeti tárcája. — Irta: Bodnár Gáspár. II. A felnőtt ember sem szabadulhat az otthoni benyomásoktól . . . csak távozással, elutazással. És szerencsés ember, aki otthon tudja hagyni gondjait, talán bőséges napi örömeit vagy ölő busongásait. Ez a lelki állapot pedig csak akkor következ- hetik be, ha az uj benyomások jó erősek. És a még el nem erőtlenedett, a régi benyomásoktól szabadulni tudó idegek el tudnak fordulni a régi képektől. És reagálnak — az újakra. A gyermekek már az eltávozás, a bucsuzás első gondolataitól uj benyomások alatt állanak. S mentői inkább közeledik az időpont, amikor a bucsuzás valójában bekövetkezhetik : annál erősebben hatalmába veszi a gyermek idegeit, ezzel együtt egész lelki világát. Az a vig kedély, az a folytonos per- dülése a lábaknak, mozgása a kezeknek, az egész fizikumuk, melyet a távozás gondolata, egy uj világ képe a gyermek egyéniségéből ezen idők alatt kivált: már amolyan mámoros állapot. Tehát nem normális állapot. A teljes mámor akkor következik be, mikor az uj világ, az uj miljő képe a gyermek elé tárul. Szinte le van nyűgözve ennek a képnek. Elméjéből, kis sziveeskéjéből szinte elillan minden más, még a legélénkebb, leghatalmasabb otthoni képzet is. Az anya jóságos arca. Siró szeme. Ölelő karja. Az otthon. A szülőföld tornya. A domboldal, hol csúszkáltak. A pázsitos rét, ahol labdáztak. Ismertem gyermekeket, akik, mikor az édes apa alig birt magával, szinte viaskodott az elbucsuzás perceiben előtörő zokogásával ... ők szinte felületesen, szinte figyelmeztetésre csókolták meg apjuk kezét, arcát. Már a másik pillanatban vagy a gyermeksereg táborába vegyültek, vagy a város utcáin csudálkozva bolyongtak. Az a jó apa meg ott a vendégfogadó egyik szegletében törölgeti szemelt ... és csendesiti lelki viharait. * * * Hanem aztán! Megtörténik az is, hogy az uj, más körű benyomások még be sem következtek . . . csak éppen a kóstolás ize van a lélekben ... és már a gyengébb szervezetű, az anyásabb gyermekek idegei — felmondják a szolgálatot. A csupor . . . eltörik. A könnye kicsordul. Először permetez. Aztán potyog. Végre szakad, mint a zápor eső. És éppen azért az ilyen gyermekek, hamar meg- csendesülnek. Az átmenet nem jár akkora rázkódtatással. Már sokszor figyeltem meg ... a vendéglőben, étkezés alkalmával ezt a kedvesen naiv, ezt a szivetfogóan érzékeny jelenetet. így szeptember első napjaiban. A kis kurtaruhás, bakfis leánykákkal történik meg legtöbbször. Ott ülnek az apával, a fiúcskával az étterem asztalánál. A fiú majd ki csattan. Egy percig nem nyugszik. Zsarolja apját mindenért, mert számit reá, hogy itt most neki szabad étlapja van. A bakfis leányka úgy ül ott, mintha árva volna. Arcán a lefolyt bucsuzás meghatottsága. Szemei először elnedvesédtek. Az étlap, a felszolgált eledelek nem érdeklik. Néz . . . néz körül, mintha pillanatot várna — keresne, hogy könnyítsen maIskola idényre Szolid szabott árak! legnagyobb választék fiú- és gyermek puhákes®« ban Szántó s-nál Szetmár, a Színházzal szemben. Szolid szabott áraki
