Szamos, 1911. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1911-09-02 / 200. szám

2. oldal. SZAMOS (1911, szept. 2.) 200. szám.-n— " . _ _ " _ " _ . kézimunka, divatáru üzletében (clőnyomda) ax Iskolai idény S/Qk P_ rjfjrjm ===== alkalmával i* *ői, férfi és gyermek fehérnemüek =-= — ...—_______________ dús választékban kaphatók. Szatmár, Kazinczy-u. 3. Telefon 331. I K ülönleges csipkéiés- Unifcmnii Póí Gyár főüziet: Kossuth L#.-utea 10. tés, hűen minta után nQjlsjtíl lUi, m-fluilMl. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2 Hol van Szatmári­Ezt kérdezi a kikindai rendőrség. — Saját tudósítónktól. — A múlt napokban megírta a Szamos, hogy egy Balog Lajos nevű szélhámos Nagykárolyban több csalást követett el, azután megszökött. Balog egy malomvállalat utazójának adta ki magát és hiszékeny pókiparosoktól kisebb-nagyobb előlegeket vett fel olcsó lisztre. Az előlegekkel aztán megszökött és a becsapott pékek hasztalanul várták a llsz- tét, nem érkezett meg. A károsultak feljelentésére a nagy­károlyi rendőrség köröztette Balogot. A szélhámos — mint nekünk most Nagybányáról Írják — a nagybányai péke­ket is felkereste és azokat is megkárosí­totta. A nagybányai rendőrség ki is nyo­mozta Balogot, de mielőtt elfogták volna, ez már Szatmárra menekült. Minthogy a nagykikindai rendőrség is köröztette a veszedelmes sz élhámost, a nagybányai rendőrség kötél ességszerüleg közölte a nagykikindai rendőrséggel, hogy Balog Szatmár felé vette útját, Erre aztán egy meglepő távirat jött a nagybányai rendőrséghez. A nagykikindai rendőrség azt kérdezte a táviratban, hogy hol van Szatmár, mert a nagykikindai rendőrség helységnévtárában ilyen nevű községet nem találnak, fejből meg nem tudják I A nagybányai rendőrség erre felvilá­szeru KeneKeKKei nincs ieiszereive, az a Ház irattárába tétetik. Elnök ezután több kérvényt mutat be, melyeknek bizottsághoz utasítása tárgyában elleninditvány után névszerinti szavazást s annak holnapra való halasztását kérik. Benedek János megütközéssel látja, hogy már 86 interpelláció van, melyekre a miniszterek nem válaszolnak. A miniszterek eljárása a parlamentárizmus aláásása (Fel­kiáltások a jobboldalon: az obstrukció az. Kossuth Ferenc a terembe lép. Az ellenzék éljenzése között Kossuth Justhttal kezet szőrit. Az ellenzék nagy zajt csap, mert néhány jobboldali képviselő nincs a helyén, mire az elnök az ülés felfüggesztésével fe­nyeget.) Szóló kéri az elnököt, hogy hasson oda, hogy a magyar parlament veszélyez­tetett tekintélye helyreállittassék és a mi­niszterek az interpellációkra válaszoljanak. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök azt mondja, hogy ő nem tehet egyebet, mint hogy az interpellációkat fel­olvastatja, de meg fogja tenni azt is, hogy a minisztereknek külön-külön el fogja kül­deni a válasz nélkül maradt interpellációk jegyzékét. Ezután következtek a napirenden lévő névszerinti szavazások, majd Nadányi Gyula Kossuth-párti beszélt az ülés végéig a ja­vaslat ellen. ' CSODASZÉP 1 koronás nyakkendők ►♦♦♦-« Kardosnál, Kaxincyu, 4, 1. Máriavölgyi ásványvi­zek legolcsóbbak, legjobbak. otthoni jelenetek. Mintha nem is előadá­son, de moziban volna! És a vetített ké­pek tarkaságai ingerelnék képzelmét. Sokszor tapasztalják, hogy felsír a gyermek. És keservesen . . . mindig csen­desebben zokogásba fül. * * '* Hát ime, a gyermekek bucsuzásának lélektana. Ennek a csudás világnak — egy kis darabja. Aminő csudát nem lát­hatsz a kék égen. Nem a tenger mélysé­gében. Csak a gyermek-ember lelkében. .. És csudálkozunk is. Meg természe­tesnek is találjuk. — Úgy van, ugrik fel flegmatikus nyugalmából egyik barátom, aki előtt ezt a kis lélektani jelenséget fejtegetem. — Úgy van ! ’Iszen az én kis fele­ségem már nem volt gyermek, mikor nem idegenbe, de haza ... a mi kis fészkünkbe vittem. És hosszú idő telt el, hogy . . . hogy . . . hazamenetelemkor ne kelljen keresni . . . egy magános szobában . . . egy magános kerti fa alatt . . . egy sűrűn benőtt lugasban . . . Sirdogálva. Csönde­sen sirdogálva. . . . Aztán eljön az idő . . . mikor azok a gyermek, leánykönnyek az édes anya ... a jó apa könnyeivé kristályo­sodtak . . . vágya. Sütő parázstüze. Mintha egy óriási tenger választaná el őt az otthontól. A szülőföldtől. Egy más világrészből sir — vissza az ó világba. A gyermek-seregből kiválik. Egyen­ként, százanként válnak ki. És különösen intézetekben, de családoknál is elébünk tárul a megható jelenet ... De milyen jelenet! A könnyező, a siró gyermek meg­húzza magát egy-egy szegletben. Kérem — szereti a magányt. És a helyzetükbe visz- szatérő idegek újra kezdik építeni — a szü­lőföldet. A szülőföld tornyát. Hallja a to­rony harangszavát. Látja siró édes anyja arcát. Szinte megremeg a gondolattól, hogy testvérkéjétől úgyszólván el, se bú­csúzott. Hogy talán bántotta is. Étvágya nincs . . . ’Iszen úgy nem tud a földön senki se főzni, mint az ő egyetlen, szerető édes anyja . . . Mindezek a gondolatok villamfolyamkónt járják át lelkét, szivét. És ezek az emberi lélek leggyöngédebb, legmeghatóbb érzései. Mikor minden kis darab papiros drága neki, mert otthonról hozta. Mikor minden emléket átél, minden mozzanatot, a mi otthon történt, újra meglát ős átórez. Még az iskolában, az előadások fo­lyama alatt is — ott ugrálnak előtte az gán. Asztalkendőjét könnytől ázott szemei elé tartja. Sugár alkata megrezzen,,mint a virág, ha erősebb szól hajtja ... És egy­szer csak mozog az a kedves fejecske. . . a fulladásba szakadt zokogás mozgatja ... * * * Az apa talán már otthon van. A bánatos feleség ezer kérdéssel ostromolja ... — Hát sirt? — Nem a’, egy csöppet se’. A fiú még mindig mámorban rin­gatja lelkét. Még mindig akad uj kép. Újság. Még mindig leszorítja, visszatart­ják a régi, az acélos képzeteket a friss, az uj benyomások. Hanem aztán 1 Mint mikor hosszú, ruccantó napok után mámorából felébred a test és lélek ... mikor az újra hajnalodni* kezdő öntudat bontogatja szárnyait . . . mint mikor a leszorított acélrugó megszabadul a zsarno­kától és egyszerre, villámlásszerüen fel­pattan : úgy ébred a gyermek meglátása, úgy szabadulnak fel idegei, pattannak ott­honi emlékei, keresztül-kasul cikkáznak agyán, szivén . . . régi, feledhetlen ér­zései. És egyszerre . . . megmagyarázhat- lanul, leküzdhetlenül megszállja a gyermek lelkét a hazafájás, a honvágy égő, lobogó A képviselöpz ülése. — Saját tudósítónktól. — Bpest, szept. 1. Amidőn az elnök az ülést megnyitja, }olónyi Géza kiáltja : Éljen a nemzeti hadsereg ! Erre az ellenzéken nagy éljenzés tör ki. Ugyancsak ekkor lép a terembe Justh jyula, akit az egész ellenzék tapssal és íosszantartó éljenzéssel fogad. Papp Zoltán: Éljen a nemzeti poli­tika ! Elnök jelenti, hogy Schiff Jenő kis- enői lakos összeférhetetlenségi bejelentést ett Lengyel Zoltán képviselő ellen. Mint- logy azonban a bejelentés a házszabály­Egy vigaszunk és reményünk azon­ban van. Az uj törvény áldásait hama­rosan kéizelfoghatólag fogjuk érezni és majd hozza magával a többit, azt az ideális kort, mikor az ország minden iskolája tárva nyitva lesz, nevelvén önér­zetes, müveit és kiváló férfiakat a nem­zetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom