Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)

1911-07-08 / 153. szám

Előfizetési díj :

Hslytt«n: 1 évre 12 K, '/a évre 6 K. ■/, evra •> A, hi*,i t K

Vidékre :.. .. 16

............ 8 .. 4„ „ 1-50

Egy BSEáws ára 4 fillér.

özencto-ztöség; á., :;.«doií:vatai ■. v !.Aiczi-iríced a. jidiii Ttílefoíisi^m:

f

í

Mindennemű oijsk Szatmái... . n lap kiadó.

fizetendők.

ivatalában

HirdJtések :

zjGuíi síés a tegjutányosabb Ariién

Uűiek. — -zz apróhirdetések kdreix minäteu szó Ngüttér sora 20 fillér.

Vidéki előfizetők figyelmébe.

Tisztelettel leérjük lapunk olvasói', hogy az előf izetési dijakat postafordultával beküldeni szíveskedjenek, mert a lap további küldését a kése- delmezőknek beszüntetjük.

egy ipazüző államban sem, annál kevésbé kicsinyelhetjük nálunk, ahoi úgyszólván a mezőgazdaság a fő jövedelemforrásunk. De a magyar mezőgazdaság nem az, aminek lennie kellene. A magyar mezőgazdaság nem szilárd alapja gazda-ági erőinknek, mert ma

mezőgazdaság sorsát a szivén protekcionizmus helyett az ipar

viseli, a falienditéséhez kellene, mint az egyedüli helyes módhoz fordulnia.

Ma nálunk általában azt szeretjük hangoztatni, hogy a mezőgazdasági termelésünk fellendülőben van. Ez tán

XLIII. évfolyam.

Szalma., «Síi. jiiliuS hO 8-,

5?sm.

Aratás.

A nap, mikor az első rendet vágják, az egész esztendőnek talán legnevezetesebb napja az országra nézve. Mert azzal a fontossággal, aminő fontossága egy termésnek van, mai gazdasági berendezkedésünk mellett semmiféle ipari konjunktúra nem versenyezhet. És ennek mi magunk vagyunk az okai. Igazi érzékünk nincs arra, hogy űz ország gazdasági életfeltételeit a helyes alapokra fektessük s olyan egyoldalú gazdasági politika, minőt mi követünk, nincs egy kulturállamban sem.

Pedig már a legelemibb életfentar- tási ösztön is arra késztetne bennünket, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatva annak, jó-e az időjárás, jó-e a termés s jó ára van-e a gabonának. Nem kicsinyeljük a mezőgazdaság fontosságát még

A rabló.

Az éjszaka mély csendjében halk zörej hallatszott, olyan reccsenésféle. Luce Nicot letette a könyvet és figyelni kezdett.

Sohase hallott még ilyen neszt, mégis felismerte tüstént. Ismerte jól a könyveiből, a detékiiv- és rablóhistóriákból, Rocambole- tól Sherlock Holrnesig. A bánattól, a munkától elernyedt idegei szinte várták, lesték a néma, álmatlan éjszakáin által, hogy elhagyatott villájában vájjon mikor üti fel fejét az a bizonyos alattomos zörej . . . hányszor tette le a tollát összerezzenve, hogy figyeljen, hogy aztán újra munkához lásson, szánakozó, saját gyávaságát lekicsinylő, mosolylyal ajkain.

De ezúttal a tévedés ki volt zárva. A földszinten egy ablakszárny halk nyikorgással fordult meg sarkában.

— Ha lenn maradnak, — gondolta gúnyosan — akkor sebaj!

Elképzelte magának a gonosztevők csalódott ábrázatát, mert ott egyetlen értéktárgy, még csak ezüst evőeszköz sem volt. A bútorok régiek, értékesek és szépek, az idő patinája, a mesterük zseniálitása folytán, de csak müértő számára; plafónmagasságig

már nem tud bennünket eltartani. Nem akarjuk most azt kutatni, hogy igényeink növekedtoK-e mi g, ekszportunk nagyobbodott-e, mi csak azt a megdöbbentő tényt akarjuk konstatálni, hogy a magyar mezőgazdaság nem képes annyit termelni, amennyire az országnak szüksége volna s évek óta importra vagyunk utalva mezőgazdasági terményekben.

Tisztában vagyunk azzal, hogy főleg nálunk, minő fontossága volna a mezőgazdaság: virágzásának, de az a gazdasági politika, melyet folytatunk, hogy a mezőgazdaságot jövedelmezővé tegyük, a lehető legszerencsétlenebb. Hisz semmiféle állami protekcionizmus, semmiféle vámvédelem és semmiféle állami kedvezmény, melyet a mezőgazdaságnak adunk, nem képes azt annyira felvirágoztatni, mint egy virágzó ipar. A kormánynak és minden okos, előrelátó gazdasági politikusnak tehát, ha a

könyvek, a faion festmények helyett néhány ügyes plakát . . .

Luce Nicot pajkosan nevetett, szürke haja ellenére és ismételten örömet érzett a felett, hogy a saját Ízlése, elvei szerint rendezte be az életét.

De hirtelen majd hogy jéggé nem fagyott a vér ereiben.

— És ha feljönnek !

Mittevő legyen? Nyissa ki az ablakokat, kiáltson segítségért hosszan, eszeveszetten, mint mikor a kutya megugatja a holdat vagy halottat érez? Az álmukból felriadt fehóreselédek versenyt üvöltonének vele, ugyancsak szép kis zenebona voina ... A szomszédok is meghallanák és vasvillával felfegyverkezve rohannának segítségükre.

— A megmentéi volnának . . . Igen de minő nyomorúságos módon . . . Fellázadt a büszkeségei

Eleinte Tolsztojias teóriák keringtek agyában, nen védekezni, odaállni a gyilkos elé . . . De nem! Latin vér csörgedezett ereiben és harczi vágy dagasztotta kpblét; meg aztán ö, az .asszony“, az „úrnő“ felelős a ráb zott életekért, azokért a derék leányokért, a kik dereka« napi munka után most üdítő mély álomba merültek

igaz is, de az az eszköz, melyet e célra igénybe veszünk, nagyon helytelen. Mert a magas vám s a védelemnek azok a módjai, amelyeket ma nyújtunk a (néző- gazdaságnak, csak ideiglenes jólétet biztosítanak a gazdáknak. Valódi, maradandó s mindenféle eshetőséggel szemben is biztos védelmet csak egv virágzó ipar tud nyújtani a mezőgazdaságnak. Az ipar, ameiy a lakosság kenyérkeresetét függetleníti a természet szeszélyétől ; mely munkát és egzisztenciát tud nyújtani azok számára is, akik számára a hazai földből elegendő terület a mun- kálására nem jut; az az ipar, mely a kivándorolni akarókat is itthon tudja tartani s ez által a lakosság számát növeli, a fogyasztást biztosítja s az országot a mezőgazdasági termények kivitelének kényszerétől megmenti. A magyar mezőgazdaság felvirágzása első sorban attól függ, hogy ipart teremtsünk.

Nesztelenül felkelt hát, felkapott egy pongyolát, a mindig keze ügyeben lévő revolverét magához vette és a függönyök mögé rejtőzve, az ágy másik felén várakozott.

A lépcső első foka siető lépések nesze alatt rec-csent meg.

*

Egy dörrenés, a mely mennydörgésszerű robajjal verte fel az éjszaka csendjét ... Az ember hangtalanul rogyott össze az ajtónyilásban.

Hirtelen zűrzavaros lármáió! visszhangzott az emelet. Az egyik cseléd nyöszörgött. Majd mindketten hiányos öltözékben felsiettek a lépcsőn, be a szomszédos szobába. De a hogy a küszöbön heverő testbe ütköztek, a rémülettől szinte megkövülve bámultak maguk elé és reszkető kezeikben csakúgy lobogott az égő gyertya lángja.

Velük szemben halálsápadtan, felbomlott hajával, eltorzultan a kiállotaktól Luce Nicot, hogy el ne essék, támaszkodott a falhoz. Egyetlen gondolat kisértett agyában:

— Embert öltem 1 . . . Öltem.

Nagy erőfeszítés után tudta csak felhasználni a látóérzókót. A halvány viG AZDAG OIKC1DS MEGÉRKEZETT!

Teljesen . jonn&n szervesett elsőrangú társulattal előadásai; f. h.ó 8-án este ’|a 9 órakor megkeidi. BúVlbbli 1 RSpí fSifflQSSZOk l- UolwArab • *• ■<* tirtuéfc 1 K 60 fillér. JI. mi első hely 1 K 20 fillér. ICL sor nCiydl Oft • második hely 80 fillér. IV. eor harmadik hely 7T fillér. Álló hely 40 fillér. A gyermekek az tllö helyeken félhelyárat fizetnek.

* *' Qrfl •*» hl»*

|| Vasárnap két előadás.

J no it-viormX _____.....