Szamos, 1911. július (43. évfolyam, 147-172. szám)
1911-07-08 / 153. szám
2. oldal SZAMOS (1911. julius 8 ) 158. szán. S Legszebb ruliatisziilás UárfiáiDri Pál ^7qfrmári Gyár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. Vegyileg száraz utón uLuütllcU. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2 Mert bármennyire át van is hatva nálunk valaki a mezőgazdaság fontosságától s bármennyire érzi is azt, hogy minden modern állam, tehát Magyar- ország gazdaságának alapja is, csak a mezőgazdaság lehet, túlbecsülni a mező- gazdaság jelentőségét mégsem szabad. Ahogy a kultúra fejlődik, ahogy a lakosság száma nő, abban az arányban csökken a mezőgazdaság produkcióképessége s annál többen kényszerittetnek arra, Ingy megélhetésüket ne földmive- léssel, hanem iparral biztosítsák. Szőlő Meriz Istvánnál, Sirtunk, jajgattunk, ankóteztünk, nagygyüléseztünk, de az élelmiszerek árának emelkedését megakadályozni nem sikerült. Egy idő óta azután minden elcsendesült. Nem panaszkodik, nem lármázik senkisem, nincsenek mozgalmak semerre sem. Még a közkonyhákat is beszüntették mindenütt. Talán azért, mert vége a nagy drágaságnak? Dehogy. A nép bele'örődött és mivel a .drágasággal együtt bevételei nem emelkednek, hát a táplálkozást a minimumra csökkentette. Nem tudja megfizetni a húst, tehát nem is eszik. Ellenben utolsó fillérét is odaadja, sőt adósságokba veri magát a külsőségekért. A nagy, véka- alaku kalapok és l ukjelszokeyúk drágulhatnak akár évenkint 100 percenttel, nem bánja senki sem. Meg kell fizetni és — punk'um. Oh, a divatnak veszedelmes pusztításai len még nem alakultak szövetkezetek. Nem is küzdenek most már, éppen a sikertelenség miatt, ellene. Veszedelmes felhő ez az ország egén, mely katasztrófát rejteget magában : a nemzeti továbbfejlődés nagy ka asztrófáját. Egyszerűen megdöbbentő az a felüle tesség és könnyelműség, amelylyel őzt a betegséget és ennek folytán fölmerülő híreket korporlálják. Nem egyéb ez, mint a közönség oktalan és indokolatlan rémitge- tése, amelynek nem egyéb célja nincs, mint az alaptalan szenzációhajhászás, aminek gyakran igen súlyos és messzemenő, — de igazán csak kellemetlen következményei vannak és lehetnek. A kolera, valamikor regen, amikor az egészségügyi intézmények nagyon is primitiv állapotban voltak, tényleg nagyon veszedelmes és nemzedékekre kihitó következményű járványos betegségek voltak, de ma, amikor úgy az orvosi óvrendszabályok, valamint egészségügyi intézményeink fejlett apparátussal dolgoznak, amikor a legelső gyanús eset hiróre a legmesszebbmenő óvintézkedések hatósági rendelkezésre a legszigorúbb alkalmazást nyernek és helytfog- nak a legprecízebb praeventiv intézkedések, már nem lehetünk annyira kitérve e kór pusztításainak. Őszi bapaszk Mertznól. Felhivás az ellenzékhez. Meg lesz a választói jog. (Saját tudósítónk telefonjelentóse.) * Bpest, julius 7. Nagy feltűnést van hivatva kelteni a Magyar Nemzetben ma megjelent cikk, amely a poll ikai helyzettel foglalkozván, megállapítja. hogy Khuen gróf konnányelnök, amint a népszámlálás adatai feldolgoztattak, haladéktalanul hozzálát a javaslat elkészítéséhez, melyhez máris igen alapos tanulmányai vannak Írásba foglalva az Íróasztala fiókjában. Rendkívül érdekes e cikknek befejező része, mely nyilt felhivás az ellenzékhez. Még pedig megnyugvást keltő felhivás és hangzik ekként: A véderőreform parlamenti tárgyalásának meg kellett előznie a választói reformot mindenekelőtt is azon természetes indokból, mivel a véderőreform már készen van, a választói reform pedig nincs, sőt — ma már a Justh párt megállapítása szerint is — még nem is lehet készen. Meg kellett előznie továbbá azért, mivel a hadseregről való gondoskodás szintén elodázhatlan s amiért a parlamentnek e pillanatban még nincs módjában a választói reformmal foglalkoznia, ez nem lehet ok arra, hogy a véderő reformjával ne foglalkozzék. Meg kellett előznie azért is, hogy a katonai kérdések, melyek a magyar politika normális fejlődését évtizedek óta eltorlaszolják, végre nyugvópontra jussanak s a választói jog döntő fontosságú promlemájának megoldása felett sölélitő, komor felleg gyanánt ne lebegjenek. A választói reform megoldása sokkal megfelelőbb atmoszférában fog megtörténhetni, ha egyszer a katonai kérdések a napirendről lekerültek. De meg kellett előznie a véderőreformnak a választói reformot végül azért is, mivel az általános választói jog törvénybeiktatása után egy parlamentnek nincs löbbé meg a jogosultsága nagy, orpanikus reformok megalkotására. A tágabb választójog törvónybeiktatása után e szükebb alapon kiküldőit parlamentnek a végzete hamaro5an kell, hogy beteljék. A véderöreformnak egy jövő parlament munkakörébe való utalása pedig eonek a reformnak olyan kitolását jelentené, melyet legkevósbbé pártolhatnak azok, akik a választói jog igen rövid és kényszerű eltolódása miatt is szélső ellenállással fenyegetnek, eltekintve attól, hoyy e szükséges reform ilyen kitolása a polgári munka kellő védelmét veszélyeztetné. A kormány nem paktál és nem kompromittál. De azzal a nyilt és becsületes indít— ványnyai fordul az ellenzékhez: csináljuk meg mindkét reformot! lágitás egy igen nyomorúságos valakire vetette a "fényét. — Meg . . . meghalt ? — hebegte Luce. Ivonne, az egyik cseléd, erősebb, idősebb a másiknál, legyőzte a félelmét és vállalnál fogva megfordította az embert,. Luce eltámolygott a faltól és szédelegve ment oda, hogy megnézze. Nem volt már fiatal, a halántékán szürke hajcsomó. A bűn és a nyomor a halántéka és az ajkai közé nyomták bélyegüket. Iszonyú sovány volt, erős sem lehetett. A testi és lelki lezüllós nyomait viselte magán. — Vizet! — parancsolta Luce. És a három asszony térden állva törölgette nedves ruhával a homlokát, az arcát. A mellén egy nagy seb tátongott. A vér elöntötte durva ingót. Luce kimosta a sebet a zsebkendőjével. A hideg viz hatása alatt a test fájdalmasan összerázkódott. A szempillák megrezzentek, kinyíltak és hirtelen tudomást vettek a külvilágról. Luce már látott ilyen tekintetet egy 'csapdába esett farkasnál. , Az ember sóhajtott: — Hát igy jártam ... De úgy kellett nekem . . . Kemény legény maga ! — Ne beszéljen. — Mit árt az nekem? Feljelent úgyis. — Nem. — Hát ? — Menj, Elise, az orvosért! És ide hallgassatok mindketten, egy szót sem a dologról. Augustin Louchard nem érti a dolgot. A doktor úgy kezeli, mint a gazdagokat szokás és egy szó szemrehányást, célzást nem hall. A cselédek, még a kis Elise is, odajöttek hozzá minden utálat, vonakodás nélkül. Luce Nicot sem kérdezett semmit tőle. Pedig várta az erkölcsi prédikációkat, a szemrehányásokat, a tudni akaró keresztkérdéseket. Tótlen elméje ugyancsak munkában van most, hogy már mint üdülő pár lépést is tehet. Egy dolog érinti különös módon; a szekrényeken mindig rajta a kulcs, a pince nyitva . . . Hát nem gyanakodnak rá? . . . Hát ebben a különös házban senkire sem gyanakodnak ? . . . Mindenki dolgozik és mindenki jókedvűen, a legjobb tehetsége szerint látja el a dolgát. Csak ő tőle nem kívánnak semmit. S ez megalázónak tetszik neki. Eszébe jut, hogy régen, nagyon régen, a mikor még nem ivott, az első lopása előtt, kertészsegéd volt. Veszi hát az ásót és kiirtja szép lassan a kis kertből a gyomot. Luce Nicot elhalad mellette és m osolyog... Hát nem félnek tőle'? * De másnap, mintha idősebb lenne nálánál, úgy pörlekedik vele Luce, mert a moslékba dobott egy darab kenyeret. — Augustin, — mondja neki (szent Atyám, mióta nem hívták a kérész tnevón!) — két dolog van, a mit nem szab ad sohasem eldobni, a kenyeret és a könyvet; az egyikből a testünk, a másikból a lelkünk él. Sohasem hallott még ilyen szavakat, igyekszik az értelmükbe behatolni. A kis Eiise segítségére van ebben, sugárzik, ragyog, hogy ő milyen okos és egy öreget taníthat. A leányka, Henriette, gondolja Augustin, ha élne, ilyen korban volna . . . ha élne, talán máskép is fordult volna minden. Modern ruhafestés i bármely divatszinre I iá) táj er Pál Szaímá n Gyár fóüzJ !• Felvételi üzlete Let Kossuth L.-u. 10. ik: Kazinczy-utca 17. Attila-utca TL és magánkötő nyakkendő vásár ISI Legújabb diabolo csokor a Kardos-féle (íitfj 1000 db. nehéz selyem magánkőtő alkalmi vétel díva tudva r ban m 500 n occaMio ■•»•mii most Kazinczy-utea 4. ™ Csak e hó végéig l Csák e hó végein í darabja 30 fik 1*— - :'3.--- s
