Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)
1911-06-17 / 136. szám
XLIII. évfolyam. Szatmár, 1914. junius hó 17., szombat, 136. szám. spoilwmrnm limA? Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. >/i évre 6 K. */i évreá-kr..Hix»ia-tK vidékre:.. .. 16 ............ 8............ 4„ Eg y (szám ára 4 fillér. 1‘50 ö^erKu^töség ás K,s.rfoluvata» K'cóczi-iitüzi ». jzditi jS TeiefoíisiJm; ;J7. ! Hird^-tésal;. 1 3tés íliott, í wgjiitanyosaob árban fcMf». Jidin aj :e»ioiiSÁám: w/. > *---- ---- ---------~-----* , --------- —~ Min dennemű aij&k Szatmíu,. , r. lap kiadóuivatalában ^»n°k. apróhirdetések kbzuítmindenb*6 ♦ l»or. fizetenuSk. i Nyitttér sora 2ü fillér. Az ipartestület. A Szatmár-Nómetiben megjelenő „Északkelet“ junius 15-iki vezércikkének az a címe: „Miért nem vagyunk hívei az ipartestületnek.“ Ez a cim és tartalomban egymással elllentétben álló cikk tette időszerűvé, hogy foglalkozzunk avval a kérdéssel: miért kötelessége minden iparosnak az ipar testület hívének lenni. Mert igaz, hogy azok, akik a mostani testületi szervezés nehéz munkájával küzködnek, minduntalan tapasztalják az iparosság egy részének tudatlanságát az ipartestül ettől szemben és ezért kellett volna is már a felvilágosítással szolgálni, ám a szent hit, hogy tanácsadóik úgyis feltétlenül tisztában vannak ezen elengedhetetlenül szükséges egyesülés fodal- mával, késleltette a munkát. A Szatmár- Németiben megjelenő „Északkelet“ junius 15-iki vezércikke azután azt az élénk tanulságot adja, hogy nemcsak az iparosság, de a tanácsadó sem tudja az ipartestület célját, sőt ez utóbbi nem csak, hogy fogalommal nem bir róla, de az iparos osztály érdekeit határozottan megrontó irányban folytat tanulmányokat, — közgazdasági ismeretei kibővítésére. Az „Északkelet“ említett vozércikkké- nek tartalmával nem foglalkozunk. Ennek a mi cikkünknek a megírására az inpulzust az említett vezércikknek csak a cirne adta. A címet követő tartalom a mellőzött ambíció kesergóse csupán, tárgyilagos vitára nem ad alkalmat, politikai megjegyzései pedig nem az ipartestület megtárgyalásához illők. Az ipartestület az iparosok egyesülése, itt taxatíve fel nem sorolható olyan célok keresztülvitelére, amelyek az iparosoknak és az iparosságnak létérdekei. Nevezetesebb célja, hogy az iparosság kebelében is megteremtse azt az egyesülést, amely a modern haladás által átváltoztatott életviszonyokhoz mindenkor praktikusan hozzá alakítsa az iparosság érdekeit is. Hogy legyen egy a törvény szabályai szerint megalkott olyan szervezete az iparral foglalkozóknak, amely közvetítőnek álljon egyfelől a művelődés, az előrehaladás, a gazdasági fejlődés, másfelől a tanult iparos osztály között. Bővebben kommentálva ennél a főcélnál az ipartestületet, gazdasági, társadalmi és politikai szempontokból tárgyalhatunk. A gyáripar hatalmas lendületével a kisipar óriási hátrányban szenved a gazdasági téren, ami világosan megérthető, mert hisz a tömeggyártó gyár, a felesleget kellőképen elhelyezni tudó váltalkozás nincs úgy kitéve a gazdasági élet ingadozásainak, mint a középipar, amely kézzel, aránylag kicsi munkaerővel, kicsi tökével vállalkozó hitellel dolgozik és a piac tekintetében úgy a nyers anyag beszerzésénél, mint az értékesítésnél is helyi vagy szükkörben meghatározott, de mindig vicinális piacokra van utalva. A gyárakat azonban nem lehet kiirtani, hogy ezek megszűntével gyógyítsuk aztán a közép és kisiparosság gazdasági bajait, hanem hires tudósok, — a termelő népesség valóságos apostolai, — elméjében megszületett közgazdasági irányelvek alkalmazásával, betartásával megfelelő állapotokat kell teremtenünk, amelyek a gazdasági téren hátrányban maradt iparosság helyzetét kiegyenlítsék. És most mindjárt az ipartestülethez érkeztünk. A hoz a szervezethez, amely köteles a kebelében élő iparosság gazdasági életét figyelni, bajait megállapítani, azokat az iparkamarához jelenteni, hogy a kamara, amely a tényleges segélyezés tartozását teljesítő minisztérium és az iparosság közbül- állója a bajok részletes és alapos ismeretében felvilágosodva, közvetítse a segélyt. A gazdasápi bajok legnagyobb elősegi- tője az a rendetlenség, amely az ipartetüle- ten kívül termelő iparosság kebelében dúl. Ennek van nérni társadalmi vonatkozása is, sőt politikai is, legelső sorban azonban mégis gazdasági a bxj. Töméntelen sok a zugiparos, a kontár, akik minden felelősség, minden kötelezettség, minden letklósmeret nélkül vonnak el az igazi iparosok zsebéből szép kis összegeket. Teszik ezt mindenkor a fogyasztók bosszankodására, az egész iparosság hírnevének csorbítására a tisztességtelen konkurencia minden furfangos és meg nem engedett eszközeivel. Positive tudjuk, hogy Szatmár-Németiben van majdnem annyi kontár, vagy a félreértések kikerülése végett, zugiparos, mint amennyi rendes iparos. Most a fogyasztók száma a kontárral és a rendes iparossal szemben is csak annyi, mint egyedül a rendes iparos számmal szemben és a megrendelések száma, értéke is épugy oszlik meg helytelenül a zugiparos és rendes iparos alkotta státuszon — mint a hogy helyesen oszlana meg, csak a rendes iparosságon, ügy hisszük, nem kell tehát bővebben magyaráznunk, hogy itt az ideje a testület utján kiirtani az iparosság közül a gyomot és kiűzni a tolakodókat, rendezni ezzel a gazdasági élet ezen nagy baját. Az égész ipari életet, tehát a gyáripart, a kézműipart is és a háziipart is értve: társadalmi és politikai szempontból határozottan a kézmü és kisipar a legmegfelelőbb irányzatú. Ott ugyanis, ahol a munkaadó maga is munkás volt az előtt, aki tehát a dolog természete szerint sem tehet rneg- bülömböztetést maga és a munkása között és nem is éreztethet vele semmi függőségi viszonyt: ott nem lehetnek társadalmi bajok az iparosság kárára; az a testület tehát, a mely istápolja, összehozza ezeket a kellemes viszonyokat, kicseréli, egymásra utalja az az egymáshoz tartozókat, összetartásra, rendre, egyetértésre serkenti. Az a testület ebből a társadalmi szempontból nélkülözhetetlen, hogy aztán az egész országra nézve türhetőbbé tegye azokat a nagy politikai horderejű visszásságokat, amelyek a teljes gazdasági, társadalmi és politikai ellentétben, illetve függőségben élő gyári munkásnál, szóval a gyáriparnál a nagy kontrover- ziák szülő okai. Ha már nem lehet, mint ahogy most nem is időszerű az általánes, egyenlő és titkos választói jog és nagy-nagy sereg gyáripari munkás kénytelen a vállalkozó kénye kedve szerint politikai hitet vallani: legalább tartsa fent, segélyezze, istápolja az ipartestület a társadalmilag és politikailag teljesen független iparosságot és neveljen is ilyeneket. Ennél a főcélnál helyszűke miatt nagyon vázlatosan lehet csak alkalmunk tárgyalni, aki azonban akarja, ebből is megértheti, hogy ez a főcél abban kulminál, hogy a közgazdasági életben nap nap után felbukkanó forradalmak tulhajtásai ellenében tömörüljön az iparosság és a helyes eszméket fogadja el, a helyteleneket vesse ki. Egy másik fő célja az ipartestületnek, hogy az ipartestületben maga intézze a saját ügyeit. Nem a békéltető bizottság működését értjük ez alatt, hanem azt, hogy az ipart űzők létszámát, jogosultságát rendben tartsa, ellenőrizze és nyilvántartsa. Hatóság jellegével biró apparátust tartson fent, amelynek önmaga legyen a vezetője. híz a feladat azzal a lehetőséggel, hogy az iparos és munkása között felmerülő panaszokat a békéltető bizottsága utján maga intézheti el, az a kívánatos önkormányzat, amelyre a magyar iparosság, dacára súlyos helyzetének, feltétlenül megérett. Olyannyira megérett, hogy az újabban alkotott üdvös újítások és törvények már mindezen önkormányzat számításba vételével alkottatnik meg, tekintetbe véve az illetékes helyeken természetesen azt is, hogy széles Magyarországon Szatmárnémeti szab. kir. város kivételével alig is van már község vagy vároj, ahol az iparosság össze nem hozta volna az önkormányzati szervezetét, az ipartestületet. Ezzel az önkormányzattal leráz magáról az iparososztály egy nagy atyásko- dást, amelyet nem mulaszt el gyakorolni semmiféle hatóság, ha hatalma érzetében van. Csak bizonyos, hogy mindenki maga tudja legjobban a baját és nincs kellemetlenebb, mintha értetlen idegen avatkozik minduntalan a dolgok vitelébe, amelyek orvoslást és nem köteles beavatkozást igényelnek. így főkép a békéltető bizottság feladata rendkívül üdvös, amely abból áll, hogy mint valami esküdtbiróság ítélkezzék az átórzett és átértett kisebb-nagyobb ösz- szekoccanások, súrlódások, panaszok felett, amelyekben idegen, munkával túlterhelt, bár jogász ember, soha sem tudhat megnyugtató igazságot tenni. Ismét egy főcél az, hogy a testület egyetértést teremtsen az iparosok között, bármely olyan felvetődő kérdés elintézéséÄlji olcsón aKar Vásárolni nyakkendőkben stb. ne mulassza el szükségletét nálam beszerezni, mert ttzletát-~ helyezés miatt, duian felszerelt raktáromat mélyen leszállított árakban árusítom. Dús választék ing, kalap, Tisztelettel Braun Sámuel Deák-tér 7. Halmi-ház, mmm
