Szamos, 1911. június (43. évfolyam, 124-146. szám)

1911-06-01 / 124. szám

2. oldal. SZAMOS (1911. juaiu9 1') 121 szám. Gallérok gőzmosása Uaífáiar mi Cnoftmdn Gyár fóüzlet Kossutn L.-u. 10. Tükörfénnyel hófehérre _____flajlüjui rftl Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 1 fi gyelemmel hallgatták Bakonyi Samu beszé­dét, aki a debreceni harmadik egyetem és a zsidók országos autonómiája érdekében szólalt fel. A vitához ma újabb szónokok iratkoz­tak fel és minthogy a pünkösdi szünetet az elnökség négy napban áliapitotta meg, az indemnitás, vagy az ülések meghosszabbí­tásának szüksége egyre követelöbben lép előtérbe. TÁVIRATOK. Riasztó hírek a királyról. Bpest, május 31. A Prager Tagblatt mai száma aggasztó híreket közölt a király betegaégéról. Az ügyészség sietve elkobozta az újságot. Az inkriminált cikk tulajdonképpen reprodukciója a Slavisches Tagblatt tegnapi közleményé­nek, a mely miatt ezt az újságot tegnap Bécsben konfiskálták. A eikk azt újságolta, hogy régensséget fognak felállítani, élén & trónörökössel, mert a király olyan beteg, hogy nem tudja a kormányzás teendőit ellátni. Az ipartestület és a város. (She.) Szatmárnémeti város szokatlan gyorsarányu fejlődését mi sem igazolja in­kább, mint az, hogy a nagy rohanásban a gazdasági kérdések bizonytalansága csak most, az első lélekzetvételnél kerül bővebb vitatás alá. Sok más fontos közgazdasági kérdés mellett csak most vesszük észre, hogy a tulfejlödósben lévő kereskedelem, a szellemi pályákra való tömeges törekvés mellett, milyen rendkívülien elhanyagolt az ipar állapota s hogy mennyi speciális bajjal küzd az iparosság. Ennek az összhang nélkül való gaz­A csavargó mosolygott és nyugodtan felelt: — Három parasztnak, akik egy darab kenyeret tagadtak meg tőlem, botommal a földjeikre mutatva, ezt mondtam: — A vetésiek igazán szépen áll ebben az évben! A szavaim és mozdulatom nem is volt haragos. És a szántóföldek tényleg nagyon szépek voltak, vizsgálóbíró ur. Nagyon szeretem nézni a szép zöld vetést. Tavaly láttam hölgyeket, azok épen olyan színű ruhákat viseltek. Az Írnok gyorsan jegyzett. A biró feléje fordult: — Fölösleges irni, ne fáradjon 1 Azután megint a csavargóhoz fordult: — Nos, ami a hölgyeket illeti, úgy tegnap este kilenc órakor egy hölgynek illetlen dolgokat mondott. Ez az ügy külön­ben még nem egészen tiszta. Nem tudni, mi történt volna, ha véletlenül egy levél­hordó nem megy arra. — Lehetséges, hogy az asszonynak, aki nagyon csinos volt és a fején valami régi, virágokkal díszített korsót hordott, egy pár udvarias szól mondottam, mert egy dasági életnek pedig mihamar válság lehet a következése, mert eldöntött tény, hogy általános boldogulás csakis az összes ter­melő foglalkozások egy nívóra való emelé­sével érhető el. Az ipar és az iparosság helyzete tehát nem lehet közömbös a városra első­sorban a válság céltudatos elhárítása ér­dekében, de nem lehet azért sem, mert a város ereje hatalmasan támaszkodik iparos lakosságának erejére és hatalmára. A város létezésének pillérje az iparo­sok jóléte. Ők viselik a közterhek legna­gyobb részét, ők rendelkeznek a népkóp- viseletre jogosító szavazatok túlnyomó ré­szével. A város háztartásának rendje függ tehát attól, vájjon az adókat könnyen fizető iparosok végzik-e a termelő munka nagy részét, vagy azok csak a legnagyobb küzkö- déssel képesek-e kötelezettségüknek eleget tenni. Mindenképen nagy felelö6sóg terheli tehát a várost az iparfejlesztés, az iparos­ság helyzetének javítása tekintetében. A gazdasági élet fejlődését éhei figyelemmel kísérők tudják, hogy ez a kötelezettség valóságos létkérdés a városra nézve. Az iparosok tömörülését, létérdekeiket felsegítő egyesülésüket, a városi ipartestület megalakítását, mint a saját maga érdekét kell, hogy tekintse a város. Ám világért sem abból a szempontból, hogy a testület rendet és egyetértést keremt majd az iparo­sok között s hogy ezek által a városi ható­ság ügykezelésében megkevesbedik a munka, hanem abból, hogy a modern haladásra a tömörülésben inkább hajlandó iparososztály az egyesülésben megerősödik, megvagyono- sodik és elhárítja a gazdasági életben mu­tatkozó bizony talanságokat, bevágja az út­ját egy kezdődő válságnak, ami az egész közgazdasági életre kihathat. E fontos tények jelentőségét bizonyára ilyen felfogással mérlegeli a város vezető­sége is s minden téren a segítségére igyek­szik lenni a szatmárnémetii ipartestület megalakulásának. antik szoborra emlékeztetett. A szavaim azonban semraíesetre sem voltak tisztelet- lenek. A mi fajtánk is szívesen néz meg hébe-korba egy-egy szép asszonyt, de nem neveletlen. — Nagyszerű ember, — mormogta a vizsgálóbíró, akit a csavargó egyre jobban érdekelt. — Igazán érdekes ember, de '.alán annál jobban kell vigyázni reá. Félbeszakította a csavargót: — Vannak papírjai ? — Igenis biró ur 1 — Mutassa ide! A csavargó az asztalnak támasztotta a botját és egy nagy, piszkos, fekete tárcát vett ki a zsebéből. A biró keresgélni kezdett benne. Száradt levelek, hervadt rózsaszín, piros és kék virágok benne. — Hisz ez egy herbarium! ... Itt végre írások is vannak. A vizsgálóbíró olvasni kezdett Komoly, sötét arca kiderült. — Ezeket ön irta ? — Igen, biró ur felelt szégyenkezve a csavargó és mintegy mentegetídzve tette hozzá: Adakozzunk az Iparos Otthon részére. Tankóczi Gyula főkapitány, az Iparos Otthon elnöke és Ferencz Ágoston városi tanácsos, az Otthon titkára a kővetkező felhívást teszik közzé, amelyre mi is mele­gen felhívjuk az iparosok kulturális érdekeit szivükön viselő emberek figyelmét. »Városunk polgárságának a gerincét az iparosok képezik, még sincs olyan köz­művelődési kapocs, mely összefoglalná, egységes szervezetté tömöritené őket közös érdekeiket felölelné, önképzö törekvéseiknek tűzhelyül szolgálna. Az Iparos Olvasókör és Iparos Ifjak köre két évtized alatt élesztgette, ápolgaua a közösségi szellemet s mivel hazánkban talán ép a mi városunk az, amelyben még nincs ipartestület, ez idő alatt ez a két kör volt az, mely a különféle szerszámmal dol­gozó, de egyforma ezivvel érző, gondolkodó iparosainkat kebelén egyesítette Ez a két évtizedre terjedő múlt rakta le a jövő fejlődés alapjait. Bizonysága az elmúlt s némi eredményt termelt húsz esz­tendő, hogy ennek az intézménynek van hivatása, csak kereteit kell kiszélesítenünk, hogy magába fogadhassa társadalmunknak számbelileg is örvendetesen gyarapodó iparos elemét. Hogy eme hivatásának megfelelhessen, a szatmárnémetii Iparos Ifjak Köre eddigi vagyonának felhasználásával és nagyobb kölcsönnel uj palotát emel, mely egyfelől ékes jelképe volna iparosaink egységes te­rületi szellemének, másfelől mintegy esz­ményi család otthon bizalmas, tisztességes szórakozásra, társalgásra, önképzésre nyitná meg ajtait iparosaink, kereskedőink, gazdál­kodóink előtt. A tömörítés mellett igazi tiszteletre és támogatásra méltó célját képezi az uj ott­honnak a külömböző ipari szakkörökből, valamint a kereskedelem és gazdászat kö­réből merített kérdéseknek felolvasások, szabad előadások keretében leendő ismer­— A hosszú utak, a magány és a hosszú esték . . . — Üljön le, — szólt a biró, — maga nagyon érdekel engem és tovább olvasott. Egyik lap a másik után ment át a kezén. Versek voltak. Versek, amelyekben izzó szenvedély égett, hogy az ember szive is hevesebben dobogott A versek témája majd­nem mind a természet és az erdők szép- sépét zengte. A vizsgálóbiró barátságosan mosolygott: — Itt hagyna egyet ezen versekből ? — Ha önnek tetszik! — N agyon tetszenek l A vizsgálóbiró egy gyors pillantással végignézett a termen. A csendőr az ablakon nézett ki. Az írnok a fejét a kezébe temetve, elaludt. Ezt a pillanatot használta fel a biró és gyorsan a zsebébe nyúlt, két öt­frankosat vett ki és a csavargó kezébe dugta. Ez azonban vonatkodott elfogadni. — A versért adtam, — mormogta a biró. És hangosan hozzátette: Ön szabad, elmehet . . . Ezután felállott a biró és a csavargó­nak és költőnek sajátkezüleg nyitott ajtót. Legszebb kalapok KäPd. OSIlSl CÜVQÍudvar, 1 _________________i Kazinczy-utca 4. Különleges csipkéiés- llnjímjptí Dn| ^7ofcmnn foüzlet: Kossutli L.-utcn 10. tés, hűen minta után uajlajtii Tdi, lu^auiiM« Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom