Szamos, 1911. május (43. évfolyam, 100-123. szám)
1911-05-20 / 115. szám
115. s?ám. XLII1. évfolyam. Szatmár, ISII. május hó 20-, szombat Előfizetési díj: Helyben: 1 övre 12 K,'/, évre 6 K. ‘/«.evre-i K, hw a i K Vidékre:,. .. 16.,,. ., 8 ......... 4.. 1'50 Eg y szám ára 4 tiilér. KHManXKAb MAjFiMJkiP' ? Hirdetések: ÄÖI,,. *j IöfetOftSij...; ;J7. ! j- zpííui ..3té8neKett,a»ötttamyos»tob fcfcam k«*«- Mindennemü dijak Szabnál..... a lap kiadóuivaUlában j tu»aek. ..z ajjróhiruetések kfoutt minden sze 4 f&4r. fhetena5k. | Njfüttér sora 20 íiWér. azerKu..zto&ég és k.z.dou;vaia» . ,úczi-aicz_ á. 42din. *2 TüiefoírsiJm: Herosztrateszi ténykedés Szatmár, május 19. Az ellenzéknek szélső árnyalata a f. é. május 16-án Félegyházán tartott gyűlésében N megtette nagyhangú kirohanásait az ismert frázisokkal és amelyekkel a magyar nép sérelmeit hangoztatták, holott a saját párt érdekeiknek kívántak azokkal szolgálatot tenni. Nohát természetesen ama sérelmeknek orvoslását itt is az általános, egyenlő és titkos választójogból merítették, amelyre kárhoztató véleményünket ezúttal épen úgy, mint régebben és mindig kifejeztük. Fő szóvivőjük azt mondta, hogy ők nem tesznek ama törekvésükkel egyebet, mint Kossuth Lajos, Batthyányi Lajos és a Wesselónyiek 1848-ban tettek, midőn a jogtalanságból a rabszolgaságból, a jobbágyságból felszabadították a nép széles rétegeit és belevonták őket is az alkotmányba. Hát ez az állítás, valamint a szónok urnák sok egyéb állítása is, rabulisztikus izü ; mert bár igaz, hogy ama nagy embereknek kell leginkább tulajdonítani a jobbágyság felszabadításának érdemét, ámde ők egy szót sem tettek a suffrage miverseilről; eszük ágában sem volt az, hogy a szocziáldemokratizmusnak az alkotmányban helyet adjanak, mert hiszen hazánkban akkor még szocziálismus sem volt; de ha lett volna is: azok a nagy emberek sokkal bölcsebb hazafiak voltak, semhogy ne látták volna be, miként olyan elemre bízni Magyarországnak alkotmányát, amelyeknek hazája nem Magyarország: valóban oktalanság lenne. Azokra a nagy emberekre tehát, és az azok által 1848-ban végzett cselekményekre hivatkozni, jelen viszonyok között: tévedésnek tekintendő. Egy másik szónok is beszélt, akinek dikcziójában szelíd humor volt, amely abból állott, hogy saját papi tisztes állására hivatkozva, azt mondotta, hogy az a munkás, aki a hazától jogot kapott, nem lehet a haza ellensége, ha meggyőződött, hogy a papja is támogatja azt, amiért ő küzd és belátja, hogy az egyház neki nem ellensége. Ez által a naiv tisztelendő ur, azt akarta elhitetni hallgatóival, hogy a fennebbi elv voltaképen az anyaszent- egyháznak is elve, pedig anyaszentegy- háztól ez nagyon távol áll; de meg: 1848-ban sem volt minden munkás, aki a hazától jogot nyert, a haza irányában hálás, amit akkor rövidesen megmutattak a nemzetiségi részeken hálátlanul fellázadt és vérfürdőket rendezett volt job“ bágvok. A tisztelendő papi-szónok urnák tehát bár a tudománya nagy lehet, de kétségtelen, hogy a történet-tudományból lényegesen felejtett. A régi korban élt Herosztratesz azzal akart magának hírnevet szerezni, hogy Artérnisznek efézusi ékes templomát felgyújtotta. Minket azonban ebben az újabb korban nem ragadnak el hiú vagy hangzatos szavak és nem tartjuk helyesnek azt a herosztratesz! munkát, amely hazánkat felületes gondolkozás által akaratlanul is lángba boríthatja, amelyre nézve tehát nem szűnünk meg az igen tisztelt fennebbi ellenzéki csoportot figyelmeztetni. (u.) \ képviselőíjáz ülése. Lukács László beszéde. Budapest, május 19. Návay Lajos aleinök 10 óra után nyitja meg az ülést. Következett a kereskedelmi költség- vetés részletes tárgyalása. Batthyány Tivadar gróf hosszasan okolja meg azt a véleményét, hogy helyesli a kereskedelmi minisztérium kettéosztását. Szatmári muzeum. A jubiláris kiállítás rendezőinek figyelmébe. Irta: Demjén Endre, oki. tanár. I. Csaknem egy éve már, hogy a „Szamos“ egy-két cikkecskéjében kipanaszkodtam magamat a miatt, hogy Szatmárnak nincsen múzeuma, pedig ugyancsak kellene. Két évig voltam lakója ennek a kedves magyar városnak, láthattam, hogy kellene muzeum ; azelőtt is, azután is láttam kevésbbé intelligens, ke- vésbbé fejlődő és sajnos kevésbbé magyar, városokban, sőt városkákban is szépen fejlődő múzeumot. Igaz öröm volt látnom egy olyan magyar gócpontot, mint Szatmár-Németi, élénk, erős fejlődésben, két legsanyarubb életévem, baka- önkéntesi és gyakorlótanári évemet tette széppé e pazar fejlődés szemlélete. Látva e fejlődést, szenttül hittem, hogy lesz múzeumunk is. E bitem azóta erősödött, azért írok ismét pár sort az eljövendő „Szatmári muzeum“-ról. Jó alkalom erre a jubiláris kiállítás. Ismerem a várost és szükebb hazámat Szatmárvármegyét s szeretem ezt a megyét a lokális patrióta minden buzgó- ságával, minden sovinizmusával szeretem s végtelen örömmel töltött el a kiállítás hire. Innen távolról a főváros zajából is lelkesedéssel figyelem lüktető fejlődését, rohamos népesedését, lelkesedem volt otthonomért, de aggódom is miatta. — Aggódom, mert kulturális fejlődés nélkül az oly hatalmas anyagi fejlődés, min- ezé a városé, nem lehet egészséges. Hiszen igaz, hogy az anyagi fejlődés idővel meghozza a kulturális fejlődést is, de lehet, hogy szükkeblüségünk miatt csak későn fogja meghozni és akkor nagy kérdés, milyenhez. Most kell már, legalább a tizenkettedik órában letenni Szatmár kulturális fejlődésének alapjait. Csak igy lehet az a biztosan eljövő kultúra magyar és a miénk. Csak egy kicsiny, de fejlődésre képes múzeumunk lenne legalább, csak egy szerény hajlékot adna legalább a város, a nép lelke alkotásainak, rögtön meg lenne téve az első lépés a kultúra felé s ezt követné a többi. Napnál világosabb, hogy csakis az egyszerű, romlatlan nép lelkének alkotó erejében kereshetjük helyes irányú, vagyis magyaros kultúránk alapjait, azért legelső teendőnk egy néprajzi gyűjtemény létesítése Szatmár- Németiben. A lehető legjobb alkalom erre a gazdasági és ipari kiállítás. Újabban már seholsem követnek el olyan nevetséges abszurdumot, hogy néprajzi csoport nélkül rendezzenek gazdasági és ipari kiállítást, hiszen érthetetlen abban az iparban és gazdasági életben minden, ahol a népet, mely azt a bemutatott gazdasági és ipari életet éli, nem láthatjuk. A nép bemutatása nélkül egy gazdasági és ipari kiállítás sem lehet bü képe az illető vármegye gazdasági és ipari életének. Csak hazugság, csak Potemkinfalvak. Történeti elemek, hagyományok ismerete nélkül minden fejlődés csak bántó érthetetlenség, hogyan is mutathatnánk be gazdasági és ipari fejlődésünket a nép nélkül, mikor a nép a hagyot mányok megőrzője. Úgy az ipari, mint a gazdasági élet gyökerei visszanyúlnak a hagyományba, visszanyúlnak a nép közé, az ősfoglalkozásokhoz. Azt is ezerszer bizonyították már, hogy ereNagy panam valamint japán, risz, gyöngyszalma és giradi kalap—------— küldemények érkeztek a--------------------Ka rdos-íéle Divatudvarba. Feltűnő olcsó árak,