Szamos, 1911. április (43. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-29 / 98. szám
XLIil. évfolyam. Szatmár, 1911. április i!<i 29,, szombat 98. szám. Előfizetési díj : Helyben: 1 évre 12 K. */j évre 6 K, l/t évre 3 Kr i hóra 1 K Vidékre:.. ., 16 „ „ „ 8 ............ 4„ „ 1‘50 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség áj kiadóhivatal. K.' .úczi-utczo á. jzam. *1 Teiefonszjui: ',07. Mindennemű dijak Szalmái. . a lap kiadóuivatalában fizetendők. Hirdetések: 1. zzpéazí etés mellett, a legjutányosahb árban képiéinek. — uz apróhirdetések között minden ásó 4 flBér. Nyilttér sora 20 fillér.- -... - jH ■■ ' -...ma A vármegyei telefon. Szatmárm egyé ben van olyan járás, az erdődi, a melyben egy métert kitevő kövezett ut sincs s ez a járás népessége, gazdasági élete és a közforgalom tekintetében egy, a régmúlt időkből visszamaradt terület. Magyarországon majdnem minden vármegyében rendszeresítve van már a fejlett közgazdasági élettel kaposo'atban a telefon hálózat s e többi vármegyék mellett a mi vármegyénk, szintén úgy néz ki, mint a régmúlt időkből visszamaradt terüler. A közgazdasági élet segítő tényezői, sőt alapvető intézményei : az utak, közlekedési eszközök, hírszolgálat, vasút, posta stb, véres küzdelmek árán létesülnek itt nálunk s csodálkozva rendkívüli elmaradottságunk felett, mindenkor más és más hiányossággal tudjuk indokolni szegényes viszonyainkat — a helyett, hogy belátnánk, elemeznénk önmagunkban mikép a helyest, a célszerűt, az alapvetőt, gyors elhatározással létesíteni nincs bennünk semmi készség, semmi jóindulat. A vármegyei telefonhálózat szükségessége kézenfekvő dolog — egyáltalában nagyképűség volna Írni róla, hogy Ä GJigor Vasziliu A gyulai havasokon magasan esett a hó. Ez a rengeteg fehér tömeg azután elszakította az ittenieket a külvilágtól. Ha ezeknek nem is volt nagy szükségük a külvilágra. Évente egyszer másztak le a meredek havasokról, Szent István napján, amidőn a városban búcsú volt s a vásáron beszerezték ösz- szes szükségleteiket ; korsót, tüszőt, meg a bocskor-talpat; az asszonyok pedig tűt, cérnát és piros pántlikát. Ez volt az összes igényük, kereskedelmük. A zord gyulai havasok ormáig nem hat fel a civilizáció parancsszava, betűt, könyvet nem ismernek. De nem is kell. Az öreg móc, amikor már nem is igen lát, leülteti maga mellé kamasz fiát, megismerteti az oláh nép történetével, rejtélyes, fantasztikus mondákkal, beszél neki a nagypánról, tengerentúli országokról. Ez az egész tudománya. 0 is örökölte, ő is tovább adja, mielőtt a sirba menne. És ennyi bölcsesség éppen elég egy mócnak, aki sohasem mozdul ki odújából, télen úgy, mint nyárban megkerüli az erdőt, belekiált a nagy völgyekbe, meghajigálja a harkályokat ez mennyire nélkülözhetetlen. Érzi mindenki, hogy mit jelent az, mikép nincs, tudja mindenki, hogy micsoda óriási fejlődést, közbiztonságot létesítene a megteremtése. — Beszélünk, írunk róla, programotokban, előmunkálatokban, sőt költségvetésekben állandóan benne szerepel — mi több, 70000, mond hetvenezer korona állami Hegély bármely percben a rendelkezésünkre állana — ha a készség, a jóindulat meglenne bennünk, tűzzel, vassal törekedni a cél felé, a szükséges elhatározást, cselekvést foganatba venni. A kezdet kezdetén állunk ugyanis — minthogy a főszolgabíróknál pihen I az ügy. Mindössze arról lenne pedig csak szó, hogy a községek hozzájárulását, beleegyezését, a szabályszerű szavazást kellene foganatosítani s az eredni nyékét a vármegyénél beszolgáltatni Kellemes kucsirozássa! egybekötött kirándulásokkal járna ez, egészen kö;.y nyen érthető, megmagyarázható előterjesztésekkel, felette kényelmes hivatalos funkcióval egybekötve és tekintve a fő- szolgabirák hivatalos tekintélyét, biztos eredményekkel is. S lám még sem megy az ügy. és elfut a nadrágos, szalmakalapos ember elől, mert az „ur“ az nagyon félelmes ember. Ilyen az élet, ott a havasok között. Éjszakánként kigyult egy őrtűz az ormon, s a rőzse pattogását ezerszeresen a'dják vissza a fenesi, plecskai völgyek s ebbe a halotti csendbe néha belevegyül egy-egy szerelmes oláh- fruska monoton bus éneklése, aki párja után kesereg; a kit elvitt a „nagyur“, a pán, azután kéknadrágot adott reá, s talán haza se jön többet és nem öleli nagy, erős karjaival az Anicát, pedig olyan jól, olyan édesen sehol sem tudják neki főzni a puliszkát, mint ő. Néha felhangzik a guzliea is. Epekedő legény vagy szerelmes leány veri a húrjait; a dallamot nem szereti az idegen, nagyon unalmas, hanem az oláhnak, hol beborul, hol kiderül az arca, annyira érzi az egyszerű hangszer minden rezgését. A Gligor Vasziliut most eresztették haza a katonaságtól. Alig rúgta le magáról a szűk nadrágot, az éles hegyi levegőn ismét olyan buta és érzéketlen lett, mint azelőtt. Házikóján, feleségén, puskáján kivül nem volt egyebe. Hanem ezt a hármat szerelte is. Ha a kerülést elvégezte, beült odújába, borzasztó illatú Sürgetések, szóbeli és Írásbeli megkeresések, utbaigazitások mind hiába valók Egynek sincs semmi eredménye sem, Hiába tudjuk hivatalosan, magán utón, hogy a késlelkedés azzal a veszedelemmel jár, mikép az előirányzott államsegély is, más készségesebb vármegyéknek lesz átutalva, ha a mostani tavaszon be nem érkezik a községek kozzájárulása, hiába sürgeti a hivatalos felsőbbsógen kivül, a : ügy elintézését maga a fejlődő forgalom, a közgazdasági élet, mi tunya közönnyel engedjük el fejünk felett az idők folyását és bámész nemtörődömséggel repitjük ki szájunkból a már belerepült sült galambot. Hibás a közigazgatás, mondják a szemlélők, hibásak vagyunk mindnyájan, akik közül egyikünk sem mondhatja igazán, hogy meg van benne a készség és jóindulat a szükséges és hasznost tüzzel-vassal létesíteni, az arra irányuló intézkedéseket, foganatba venni. Hirtelen és teljesen váratlanul érkezett tegnap éjjel az a hír, hogy Péter szerb kirá y badapes'.i látogatása elmarad. Az első pillanatban nem lehetett tisztán megállapítani a királyvizit elmaradásának okait, amelyek mögött — ez mír az első hir megérkezésekor kétségtelen volt — rendpipájából feketére füstölte a mestergerendát s egy pertre sem mozdult el az Iliától, amióta haza hozta a másik hegy mögül. Ez az asz- szony volt az ő egész világa, központja. Utána rohant volna még a farkasek közé is, meg- mászta volna még a Szent János ormot is, pedig onnan még móc nem került le élve, egy darabban. 0 legalább ezt képzelte magáról. Hogy télre fordult az idő, a fcecskazsirt bele- öntötték a tálba, az Ilia fonalat sodort belőle és megvolt a világítás. E mellett a lámpa mellett mesélt a Gligor hajnaltól hajnalig, rémes, hátborzongató meséket az Iliának. Valami pajkos sugár kibukkant a kolozsi hegyek mögül s egyszerre csak lecseppent a nagyfeuyőfa teteje. Tavaszodott. A Gligor mindennap kijárt az erdőre gályát törni s az Ilia egyedül maradt otthon, A nagy és szálas Gligor hatalmas csomó ággal jött haza, este már várta a friss mamaliga, meg Ilia ölelése. Ilyen veit az élet egy darabig. Hanem a kérges szivü oláhban felkelt egyszer valami, hátha az Ilia mást is ölel ? De jaj neki ! A másik hegyhátról járt keresztül egy vékony, bajusztalan fickó, a csábitó Juon, festőművész, az országos képzőművészeti főiskola tanár t a városháza dísztermében A kiállítás folyó évi április hő 23-én kedden délelőtt 11 órakor ünnepélyesen megnyilt és május hó 3-ig tart. A kiállítás megtekinthető d e. 10—1-ig és délután 3 -7-ig. BelépŐ-dij 10 fillér. A belépő- ------------------------------------------ dija a szatmári jótékony nőegyletek javára fordittatnak. ------------------------------------------
