Szamos, 1911. március (43. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-14 / 60. szám

XLIIL évfolyam. Szatmár, 1911. méfcius M 14, kedd. 60 szám.

TOIilfMAfc, SrAPHLAjP

Előfizetés cMj :

Helyben: 1 évre t2 K. Vi évre 6 K, */, ávre3K.,l berat*

Vidékre:.. .. t6 „ „8

......... 4.........1-30

Eg

y uéei éra 4 Kitér.

Szerkesztőség és k, & dóhivatal: j Hirdetések: .** '

KákéczHrfeza 9. jsam. td Telefonsa;?*«: .07. S 6e%^tut‘ieiés meüett,* tegutenyoaatto

Mindeomemfl dija», Szatanáiwu, a lap kiadfwi.viitftiAban l«^ek. ai ajirtHfirdeMeeikkOaoCt módén sió

fbeteztok. M»* »»a » «»rSzatmár a múlt hónapban.

— Dr. Vajay Károly polgármester jelentése. —

A közigazgatási bizottság tegnapi ülésén Szatmár város közigazgatásának február havi állapotáról a polgármester által beterjesztett jelentés főbb részeiben a következőket tartalmazza:

A népszámlálás.

A jelentésnek ide vonatkozó része hivatalosan is tudomására hozza w köz- igazgatási bizottságnak, hogy Szatmáron a lélekszám csakugyan meghaladja a 37.000-et.

A népszámlálási munkálatok tekintélyes költséggel jártak, bár viszonyítva Temesvár, Nagyvárad, Debrecen stb. városokhoz, a költség azokóval arányban áll. Megjegyzendő, hogy a Szatmárhegy kivételével az egész város területén kétszer kellett a számlálást foganatosítani, mert az első számlálás eredménye oly szembeszökően rossz volt, hogy amellett megmaradni nem lehetett, külömben is több oldalról szereztem információt, hogy különösen a kerületen nemcsak egyes személyek, de egész házak lakói, sőt utcasorok maradtak ki, ezen kétszeri számlálás és különösen a hegyen és külterületen igénybe vett sok fuvar dija

Aki minden áron meghal j szeretne.. *

Irta: Bodnár Gáspár.

I.

Az uj asszonyt, a kedves és szép menyecskét első csalódása éri. Nem úgy történik valami, a hogyan ő szépen, kereken kiszínezte. Boldog jegybenjárásakor megszőtte.

A koma asszony éppen ömlő könnyei közt találja. Majd zokogásban tör ki a magát boldogtalanságba beleheccelő uj asszonyka. És emigyen tört ki:

— Higyje el, Trézsi komám asszony, szeretnék meghalni. Ebben a pillanatban meghalni.

— Már? csípte meg szúró tekintetével az asszony. Nagyon korán.

— Meg is halok, bömbölte tovább a menyecske. Inkább a térítőn, mint igy, ebben a házban. A térítőn.

— Oh, lelkem angyalom. Lesz még rosz- azabbul is. Éppen úgy, a mint nekem volt... jobban és rosszabbul. Miért, mert hát az élet kereke is olyan. Hol fel a talpa, hol pediglen le. Azért bizonyos, élni szerettem. Élni akarok. Éltem is. Élek is. Te is úgy leszesz.

— Én meghalok! Én nem akarok élni — fűlt el zokogásban » menyecske.

H.

Bölcsőben gyönyörű kis baba ring. As

növelte aztán a költségeket. Mindezek után a számlálóbiztosok átlag 8 fillérjével fizetve laponkint kiérdemeltek 3571 koronát, a felülvizsgálók 836 koronát, a fuvarosok 989 koronát. így az egész népszámlálás belekerült 5396 koronába, melynek fedezetére az 1911. évi költségvetésben 3000 korona van felvéve s a hiányzó összeg az előre uem látható kiadásokra irányzott összeg terhére lesz utalandó.

A0 uj adóhivatal.

Az adóhivatal céljaira emelendő uj épület építését jelenleg azon körülmény hátráltatja, hogy a terveken mi is némi módosítások végrehajtását kértük, ezenkívül a minisztérium szükségét láttu, hogy az épület sulárdabbul és monumentálisabb jelleggel épüljön. Ezekután felmerül költség differenciáknak rnegfe- lelőleg nagyobb bérmegtéritési összeg megállapítása végett jelenleg az ügy a minisztériumban tárgyalás alatt áll.

A fertőtlenítő intézel.

A m. kir. belügyi kormány leirati- lag értesítette a város közönségét, hogy a 80.000 koronára előirányzott állandó gőzfertőtlenitő telep költségének félösz- szegét az orez. betegápolási alap terhére átvállalta.

A katonai lakbérek.

Az elmúlt évben a városunkban

anyaság minden bűbájával és fönségével bearanyozott képű anyja ringatja. Éppen e pillanatban úgy mosolyog az a kicsi ártatlan — — e pillanatban, mikor Trézsiné asszony, komaasszony bevetődik.

Ott áll ő is — a bölcsőnél. És látja a baba mosolyát.

— Nini, az angyalkákkal álmodik.

És a komaasszony arcvonásait is keresztül ragyogja — a késő őszi verőfény.

— Meg akarsz-e halni ? húgom asszony, veti oda a kérdést az anyának. És szemei olyan szúrósak, olyan égetők. . .

— Hát már a jó Isten csak addig éltessen, mig ez a kis angyal megnő. Legalább enni tud. Enni kér. Aztán haljak meg. Bizony nem bírom.

— Nem birod-e ? buzta-vonta a szót a komámasszony.

Az anya pedig koma-asszonyának kebelére borult. És sirt. Nagyon sirt. De könnye nem nehéz. Több, súlyosabb abban a boldogtalanságnak könnyei.

m.

Pufók vidám gyermek jő baza a Berény házba — tűzhelyre as iskolából. Kövér, mint egy földre szállott boldog angyal. És odaesalad apja-arához. Átöleli és úgy diesekzzik :

állomásozó katonaság adatokat gyűjtött arra nézve, hogy az egyes rangfokozatoi megillető polgári lakást mennyiért lehet a városban bérelni. Az adatok jóval magasabb összegeket mutattak ki, mint amennyit a m. kir. pÓRZügyigazgatőság kiküldöttei annak idején a lakbér osztályozás alapjául itt felvottek, igy erős reményünk volt, hogy városunk legalább a katonai lakbérek tekintetében magasabb lakbérosztályba jut.

Az uj katonai lakosztályozás 10 évre terjedő hatállyal elkészült, azonban a többi városok lakbérviszonyaival összehasonlítás utján Szatmárnémeti ismét csak az V. osztályba jutott, hol csak igen jelentéktelen összeggel emeltettek a megtérítések a régebbi V. osztálybeli összegekkel szemben. Pedig az ott megállapított összegekért az előirt lakásokat kibérelni nem lehet, amit bizonyít az is, hogy a katonaság meg is kereste a hatóságot, hogy természetben adjon rendelkezésre bizonyos irodahelyiségeket, mert azokat a kincstár által utalt bérösszegért nem lehet kibérelni.

A tisztviselők fízetésrendezése

Városunk közigazgatási kiadásaihos való hozzájárulás cimén 1909. és 1910. évekre engedélyezett állami segély fel- használása tárgyában hczott közgyűlési határozatok felett most döntött a bel— Legjobban feleltem. Azt mondta a tanító ur.

Aztán az anyjához szalad. Azt is átkarolja. Azt meg is csókolja.

— ’des anyám, ha majd én nagy leszek, akkor veszek én neked szép ruhát.

— A csupor eltörik. Potyognak az édes anyja könnyei. Az ajtóban meg a komámasszony tisztes alakja, galambősz feje jelenik meg.

— Meg akarsz-e halni ? komám asszony. Lelkem szentem.

Az anya oda siet a tisztes, ősz asszonyhoz. Bevezeti a szobába.

— De arra felelj ám húgom, angyalom, meg akarsz-e halni?

— Oh, nem akarok. Már csak arra kérem a jó Istent, hogy mig ebből a kis fiunkból leszen valami, hát csak engem is éltessen az Isten. Aztán, aztán haljak meg.

És törli szemeit. Ezekbe« a most is szép, most is ragyogó szemekbe« a kis fiú élete napjának szivárvány színei játszadoznak. Szép álomképek színei, amilyenek csak az anyák lelkében rajzolódtak.

IV.

Évek múlnak. A fiú már elvégezte, tanulmányait. Ember lett belől«* De már milyen derék emberi Magas hivatala van. Ssép íele- séget vitt tűzhelyére . * . Már a. gólya ia há-