Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-10 / 7. szám
Szamár, 1911. január M 10. POLITIKAI »APIIiAI*. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, ‘/2 évre 6 K, V« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,, ., 16 „ 8 ., ,. 4 ...........1-50 Eg y szám ára 4 fillér. Az érzékenyek. (—ss.) A magyar ellenzék csuda egy teremtése az Istennek : kíméletlen a többi pártokkal, íőleg pedig a kormányt támogató párttal va!ó hadakozásban, mint egy sakal, de egyúttal érzékeny, akár egy gerlice. Űt és vág, sőt sokszor rúg és harap kőnyörtale- nüi, ha azonban az ütött, vágott, rugett és harapott párt néha visszasuhint, hát még ő jia méregbe és tiltakozik minden insultus ellen. A Juath párt egy munkapárti görbe nézés miatt ökleit szorongatja, viselkedésének enyhe bírálata miatt szemei vérbe borulnak, a múltjára tatt célzásokat pedig talán amberhalállal torolná meg, ha tehetné. A napokban Hiaronymi, a szókimondó miniszter azt találta kiszalasz- tani a száján, hogy a függetlenségi párt már volt kormányon, még pedig hosszú négy esztendeig, tehát alkalma volt magcsinálni egymásután mindent, a minek elmulasztásával a mostani kormányt vádolja: mért nem csinált meg mégse semmit? Noéra föltortyantak Justbék is, meg a többiek is, hogy tülök n« merészelje senkis« számon kérni, Szerkasztöaég és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dqak Síaknáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. a mit kormánypárti korukban cselekedtek, (helyesebben: naaa caelekedtek) mert a íüggatlanaégl párt sohase volt kormányon, c»ak a koalició volt kormányon. Igen ám, mondják erre a mankapárton, de hát hol volt a függat- lenségi párt, mikor a koalició uralkodott, nemkülönben kik képeztek a koalíciót, ha nem a függetlenségiek képezték ? Meg aztán : ki nem emlékszik a függetlenségi melldöngetésekre, abból az időből, hogy: van ugyan koalició, de mi vagyunk a többiég benn«! Ha valamire ráfoghatták, hogy vívmány, mindjárt attól hangzott az ország Szatmár- tói Fiúméig, hogy: ez a függetlenségi párt érdeme; ha azonban nyelték a bécsi békákat, akkor vábat vontak és azt mondták: nem mi nyeltük, hanem a koalició. A munkapárt, túlzott lojalitásból igen sokáig nem feszegette az elmúlt korszak bűneit, hogy az volt az elve, hogy az országnak első sorban békesség keil, a múltnak fslhántorgatása pedig mindig veszekedést támaszt, a melyből az országnak haszna nincs. Azonban akkorák voltak a koalíciós bűnök, továbbá oiyan rengeteg számok és olyan Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjukényosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. pusztító hatásúak, hogy maguktól törnek ki a hant alól, a melybe a munkapárt őket elföldei te. Másrészt igazán íelháboritó, hogy a kormányon elvte- telennck és tehetetlennek (vagy inkább telhetetlennek ?) bizonyult párt bukása után ismét az akarna lenni, a minek azelőtt képzelte magát: a nemzeti aspirációk letéteményese, minden hatvanhete» kormánynak ostora, együtt és egyenkint pedig szent és sérthetetlen ház fi, a kiken kívül mái hazafi nincsen, különösen nincs s kormánypárton, kivéve, ha ők vannak a kormánypárton. Ha a függetlenségi párt igen, a nemzet nem felejtette el az elmúlt négy esztendőt. Az ország közönségében ma részint mosolyt, részint visszatetszést keltenek az^k az ellenzéki dőrjedelmek, a melyek a régi hazafisági monopóliumot szeretnék még mindig hirdetni, mintha közben semmise történt volna. A függetlenségi terrorizmusból elég volt negyven esztendő. Az is bolond, a ki tovább tűri s a ki a terrorizmusra nem felel azzal, „gondoljatok a koalícióra“. Ann»k az együgyű fölfogásnak, hogy az ellenzéki ember nagyobb hazafi, mint a kormánypárti hazafi, ki kell pusztulnia Romeo és Julia. Irt« : Strindberg Ágost A férfi egy este kottafüzettel a kezében jóit haza és azt mondta az asszonynak: — Vacsora után négykezest fogunk játszani. — Micsoda uj darabot hoztál ? — kérdezte az asszony. — A Romeo és Júliát vettem meg. Emlékszel még rá? — Hogyne emlékezném — felelte az as-zony, — d-< nem hiszem, hogy láttam volna az előadását. — Oh, gyönyörű szép ! ügy él bennem az, mint egy gyermekkori álom, pedig nem láttam, nem hallottam csak egyszer, egyetlen egyszer, húsz évvel ezelőtt. Vacsora után, mikor a gyermekeket már lefektették és a ház elcsöndesedett, a férj meggyujtotta a zongora lámpását Azután halkan olvasta a finom rajzu címlapról : „Romeo és Julia.“ — Ez Gouned legszebb kompozíciója — mondta — és nem hissem, hogy nagyon nehés volna. A feleség mint mindig, átveszi a prim- szólamot és megkezdik a játékot. D-dur, négynegyed taktus, allegro giusto. — Szép, — «gy-e, mondja a férfi az ouverture után. — Igen, igán — egyezik bele az usz- szony, kissé tartózkodón. — Játsszuk most a Marciale t — szól a férfi — nagyon finom dolog az is. Emlékszem azokra a hatalmas kórusokra a királyi Operában, r-bból az időből, amikor még Södermann életben volt. Belekezdenek az indulóba. — Ugy e hatalmas dolog — mondja a férfi diadalmasan, mintha ő maga irta volna Romeo és Juliát— Úgy találom, mintha nagyon üres zene volna — feleli a felesége A férj becsülete és jóizlóse forog kockán és a negyedik felvonásbeli holdvilág áriát keresgéli. Hosszas keresgélés után egy B’iprán-áriára akad, ez lesz az talán. És újra elkezdi. — Tam-tamtam, tarn-tamtam, igy hangzik a basszus, amely igen könnyű. — Tudod — mondja az, asszony, mikor befejezik — ez a muzsika nagyon közepes— A térj egészen lo van sújtva és belátja, hogy úgy hangzik, mint egy kintorna zenéje. — Ezt már egész idő alatt észrevettem — vallja be az asszony. — Én is úgy találom — válaszol a férj — olyan régimódisan hangzik. Hogy Gounod ily hamar elavult — jegyzi meg egéaz halkan. — Akarod tovább játszani ? Játszuk el a Cavatinát és a terzettet; emlékszem még Miehael asszonyra. Nagyszerű volt. — Ezután a darab után a férj arca ehurol és félreteszi a füzetet, mintha rá akarná zárni az ajtót a múltra. — Nem innánk egy pohár sört? — kérdi. — Leülnek az aaztal mellé ó* megisznak egy pohár sört. — Mégis csak csodálatos, — kezdi a fér'i -— nem is hittem volna, hogy ilyen öregek vagyunk már ; versenyt öregedtünk Romeo és Júliával. Húsz éve, hogy ezt az operát először láttam. Éppen egyetemi hallgató lettem, barátaim voltak és a jövő barátságosan, kedvesen és jókedvűé« mosolygott felém. Rövid ideje serkedö bajusszal és diák sapkával hivalkodtam és féle® arra az estére emlékszem, ami »or Frigyes, Fü- löp meg én az Operába mentünk. Néhány évvel azelőtt ismertük meg a Faustot és Mi 17 ÍV „„ nPTf7KT rDTTŰ<?7rU VALLALNAK‘ Tervrajzok és költségve- i-r! aXaVaa. X Lü i-ilX IvZíIa X Li 11 LuZíLiv tések készítését; gazdasági épületek, földépitési irodája Szatmár, Hunyadi-u. 24. szintes és emeletes épületek felépítését a legjobb Költség számítást díjtalan készitnek. beosztás és ízléses modern kivitelben, úgy helyben, mint vidéken.
