Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-10 / 7. szám

2 »Idal. SZAMOS (1911. jan. 10) 7. saám. Különleges csipkefes- Unkáin* Dó tés, hűen minta után fö 1, Szatmár. Gyár főüzlet: Kossuth L.-utea 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2. úgy a parlamentből, mint az országból, akkor mindjárt jobban meg fogják egy­mást becsülni a képviselők is, meg a polgárok is és mindjárt jobban halad boldogulása felé az ország. Az ellenzéki órzékenykedést ebből szempontból kell megítélni. ~0 A1 • újdonságok, frakk- .Uctll ingek, mellények KARDOSNÁL, Kazinezy-utca 4. A képviselőfjáz ülése. Bpest, jan. 9. Az elnök bemutatja a minisatersluök átiratát, melyben értesíti a Házat, hogy a király köszönetét fejezi ki a képviselőhöz újévi gratulációjáért. Következik a ssurb kereskedelmi szerződés részletes tárgyalásának folyta­tása : Báró Manndorff Géza benyajtott ha­tározati javaslatát indokolja, összefoglalva az elhangzott vita anyagát Javaslata ab­ban áll, hogy a hu drágaság enyhítése céljából az állami husfogyasztási adó el­töröltessék. Sümegi Vilmos, a ki többednaasával olyan határozati javaslatot nyújtott be, a mely szerint a Ház utasítja a kormányt, hogy a székelyföldi legelöb"fe)javitása és szaporítása érdekében minél előbb terjesz- sxen be javaslatot, kifogásolja, a miért a miniszter eddig nem nyilatkezott a kér­désben. A kormánynak gondoskodnia kel­lene arról, hogy kartellek alakulása lehe­tetlenné váljon. Gróf Serényi Bála fölmivelésügyi miniszter: Reflektál elsősorban Vázsonyi beszédére. Vázsonyi támadta a miért álli tólag azt mondta, bogy a főváros lakói olcsón élnek. Eet ő nem is mondta, nem szándéka a főváros fejlődésének megaka­dályozása, csupán az ellen vám kifogása, hogy a főváros ide nem való elemek be- özönlése ellen van kifogása. Éppen olyan fontos érdeke az országnak a vidéki váro­sok fejlődése, naiat a fővárosé. Gróf Bethlen István sz ország presz­tízse ellen valónak találta, hogy a balkáni államokat ráuszítják az országra kereske­delmi szerződéseikkel. A külkereskedelmi szerződések láncolatába éppen úgy bele­illenek ezek az államok, mint a nyugatiak Ilyen szerződések mindig a do ut des alapján lesznek megkötve és ezekben, mig ö lesz miniszter, az ország nem károsodik. Sttmegi beszédeire az a válasza,, hogy az erdélyi vidékek legelő szempont­jából nincsenek elhanyagolva, Nem zárkó­zik el az elől, hogy az erdők felosztása bizonyos mértékben megtörténjék, de fon­tosabb ennél a vízmosások rendezése. Gróf Batthyány Tivadar az állat- tenyésztési segély iránt érdeklédött. Szi­gorúan vigyáz arra, hegy a közpénzek oda menjenek, ahol vigyáznak reá. A kétmillió egy része apaállatok be­szerzési költségeinek pótlására fordittatik. Másik fele a perifériákon hússertés és birka beszerzésére, továbbá a baromfitenyész­tésre fordittatik. A depekoráció főoka az országban az apaállatok kevés volta. Az állapoton segí­teni fog, egyrészt úgy is, hogy ott, ahol a község képtelen eltartani az apaállato­kat, ezeket tiz-tizenötönkint kumulálva, egy-egy megbízható birtokosnak adja ki telire gondosaira megfelelő ellenszolgál­tatással. A községek és városok terSletén levő vásártereket, baromfilegelők céljaira fel fogja szabadítani. Eb a szegényebb népnek n»gy előnyöket jelent és az eddigi kisér letek nagyszerűen beváltak. Az élőállatok behozitaiát a ragadós száj- és körömfájás terjedése miatt tartja aggályosnak. Az argentínai husbehozaUlról a közönségaek téves fogalmai vannak. Vámmentes behozatalról szó sincs, a vént 90 korona, ami a folyó árnak körülbelül negytde. Ilyen feltétellel enged is meg a nagy bámulói lettül k Gounodnak. De Reo- meo minden várakozásunkat felülmúlta és egész elragadott bennünket. É* most mind a kőt barátom halott. Frigyes, aki a leg­magasabb állásokba vágyott, mint magán­titkár halt meg, Fülöp mint orvostanhall­gató és nekem, aki miniszter akartam lenni, azzal kell megelégednem, hogy hivatalnok vagyok. Hogy elmúltak fejünk fölött az évek, anélkül, hogy észrevettük volna. Láttam, igaz, láttam, hogy a rán:ok a szemem kö­rül sűrűbbek, erősebbek lettek és hogy a hajam a halántékomnál megszürkült, de hogy már a temető utján ballagnak kifelé, azt nem hittem volna. — Bizony, kedves barátom, megöre­gedtünk, felel az asszony, — ezt a gyere­keinkről is láthatod. És rajtam is látszik, ha nem is beszélsz rólam. — Kérlek, hogy mondhatsz ilyet! — De ... én nagyou jól tudom, édesem, — folytatja az asszony fájdalmas hangon, -- nagyon jól tudom, hogy kezdek csunyulni, hogy hajam vékonyodik és hogy üemsokára ki kell huzatnom elülső fo­gaimat. — De gondold csak el, hiszen semmi sem tart most sokáig, — szakitja félbe a férj. — ügy látszik, most gyorsabban öregszik az ember, mint ezelőtt. Apám há­zában még Haydnt és Mozartot játszottak, pedig azok jóval apám születése előtt meg­haltak. És most . . . most Guonod már régi, elavult! Fájdalmas dolog ez, igy látni viszont az embernek ifjúkori ideáljait. Es milyen borzongató tudni azt, hogy az em­ber megöregedett. Feláll és újra a zongorához ül;, elő­veszi a hangjegyeket és lapozgat benne, mintha egy íróasztal fiókban keresgélne ifjúkori emlékek, hajfürtök, préselt virágok és szalagok között. Szemei rámerednek a fekete hangjegyekre, amelyek olyanok, mint kis madarak, amelyek egy drótkerítésen ug­rándoznak ; iparkodik bennük a rég elmúlt napok tavaszi hangja, szerelmes suttogását és örvendező trilláit hallatni, de mindhiába. Minden oly idegenül tekint rá, mintha az ifjúkorra való emlékezést egészen benőtte volna a dudva. Igen, igen a húrokat por fedi, a rezonátor egészen beszáradt és a posztó lekopott. Egy sóhaj fut át a szobán nehéz, mély sóhaj és újra csend lesz. Egy- egyszerre megszólal a férfi: — Mégis csak különös, hogy az a gyönyörű pro'og hiányzik ebből a zongora­kivonatból. Egész tisztán emlékszem rá, hogy volt benne egy prolog hárfakisérettel és nagy kórussal. Valahogy így hangzott. Lassan kiütögeti a dallamot, amely úgy hangzik, mint egy mély hegyszakadék­ban folyó patak csörgedezése, egyik hangot követi a másik, arca felderül, ajkai mo­solyra nyílnak, a ráncok elsimulnak és ke­zei erőteljesen ütik meg a billentyűket, amelyek erős és fiatalos és kedveskedő kormány 2000 métermázsa behosatalát, de a magyar érdekek megvédésére mind snknr figyelemmel less. Ami a hasárak lesaállitátáért folyó küzdelmek illeti, mindenki tudja, hogy a hasárak a kínálat éa kereslet törvényei alapján alakulnak, nem pedig önkényes megállapítás következményei. Ilyen áremelkedésre a Balkánon is volt példa és a természetes folyamat az, hogy a mesterségesen leszorított árak csakhawar ismét felemelkednek. Sokkal fontosabb, hogy az ország keresetképes­sége elérje a húsárakat. Meggyőződése az, hogy a védvámos politika következtébe* — ha valami elemi v»gy politikai csapás közbe nem jön — az erszág nagy jólétnek néz elébe. Sokkal okosabb az ipari és a gazdasági kenjunkturák biztosításán fára­dozni, mint az árakat leszorítani és ö nagyou csekélynek látja azt az áldozatot, amit a mezőgazdaság ennek ellenébnn. tesz. O-t, ahol négymillió sertést fogyasz­tanak egy esztendőben, egy ötvenesre» kontingens semmi hatással se lebst. Kéri a szerződés elfogadását. Á Ház ezután a szerzédést általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául, csaknem egyhangúlag elfogadja, ellenben az összes határozati javaslatokat visszauta­sítja Külföldi szemle. Franciaország és a német-orosz megegyezés. Oroszország régóta fáradozik azon, hogy Németországgal és Ausztria- Magyarországgal való összeköttetéseit meg­javítsa, valószínűleg azért, mert a jelenlegi helyzet kis - é feszült és ez a feszültség az orosz közgazdasági viszonyokra nyomasztó­lag hat. Az orosz diplomáciának ez iránti akciója természetesen nem maradhatott Htok és Franciaországban nem csekély nyugta­lanságot keltett, úgy, hogy a Francia kül­ügyi kormány kénytelen volt egy megnyug­tató nyilatkozatot tenni közzé. E nyilatkozat szerint Oroszország közeledése a nevezett két nagyhatalomhoz nem akar rejtett sakk­hangokat adnak és tiszta, meleg hangon énekli a basszus szólamot. Az asszony ki­szabadul komor gondolataiból, könyező szemekkel figyel és csodálkozva kérdi: , — Mi ez ? — Romeo és Julia ! A mi Rómeónk — feleli a férj. Felugrik és odateszi a kottát a meg­lepett fiatal asszony elé: — Látod! Ez a mi nagyapáink és nagyanyáink Rómeója volt, ez — nézd csak -- a Bellini Ro -,eoja. Hát még sem va­gyunk olyan öregek. Ar asszony rápillant a harmincéves férfi sürü, bársonyos hajára és megnézi ma­gas, sima homlokát és fényes, tüzes sze­meit. Azután örömet sugárzó arccal mondja: — Igazán, mintha huszonötéves volnál. — És te ? Olyan vagy mint egy fia­tal lány. És minket bolonddá tudott tenni ez az öreg Bellini. Mindjárt gondoltam, hogy nem ez az igazi. — Nem, kedvesem, én gondoltam erre elsőnek. — Valószínűleg, mert te vagy a fia- alabb. — Igen, de te . . . És férj és feleség egymás mellett ül­nek, mint két gyerek és tréfálkoznak azon, hogy melyikük öregebb és csodálkoznak hogyan találhattak előbb ráncokat és szürke ősz hajszálakat ott, ahol nem voltak sem ráncok, sem ősz hajszálak. Gallérok gőzmosása TOkörfénnyel hófehérre Hájtájer Pál Szatmár, Gyár fóüzlet Kossuth JL.-u, 10. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom