Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

t 4. oldal. L«hst, hogy ezeknek míg» » leltározása egy hétig tart, de Szatroárra nem kellé* kak és jelmasak kallanak. haneaa oiwpán jó előadások. Miklósi Gábor pályázata egyáltalán »ara jöhet tekintetbe, raá lóhát szót aam vesztegetünk. Itt >«.« azonban végül a jelenlegi igazgató, Heves Béla, a álnak pályázata maga a komolyság és Ósai*-e*ég. A mit elnond, aat mindnyájan >.ndj»k, hogy* úgy is van : harmadik éve veaeti a astatnaári esinháaat, amelybe *gy vagyont ölt í»eí*. Jóravaló nyári állomáshely# nincs, csak olyan, * tnelyra ráfisat, a aaatmári asia- káa előbbi két óva ssciniéa gyenge anyagi eredtnéuyayel járt, a bőaönaég c»*k moat, a harmadik évbe* ke*di felkarolni, Joggal mondja H«ves BíU, hogy ea a köaöBiég «lismerésát jsl#nti vele és társulatával szemben, Ha ollankesőlag állna a dolog, vagyis ha a közönség alazoko'-t volna a aainháztól, csak akkor lehatna esetleg beszélni arról, hogy a bérletet m».« igaz­gató kapja meg, Heves Béla egyénileg is szimpatikus, mint igazgató pádig nagy ambícióval vau eltelve, ezenkívül áldozatkáasség# köatu- domátu Sohata nézett pár ezer koronára, ha arról volt azó, hogy a közönségnek min­den óhaját teljesítse. Egy ilyen embert, aki • xiszíenciiiáfc kötötte a eaatmiri s*ia- háahor, akit szakértőnek, baoiiilet-auak ismertünk m®g és meg ia kedrsltück, nem lehetne mellőzni még akkor sem, ha ver­senytársai fölött* állasának, pedig sem áll Heves Béla fölött egyik sem. Á esinügyi bizottság hamar fog dön­teni a pályásatok fölött, már kedden, január 3-án. Jói art hisszük, hogy aa ered­mény a jelenlegi igazgató működésének elismerése less. jtetVnnígycza íjoroais csalás egy pinzintizctnll. A megszökött könyvelő bűne. A betevők ae aggódjanak! Saatmár, december 31. Nagy furfanggal keresztülritt csalásnak jöttek nyomára pénteken reggel a Szatmári Takarékpénztár egyesületnél. A csalást az intézetnek egy szeptem­berben megszökött könyvelője kövotte el és ügyesen végrehajtott manipulációjával 74 ezer korona kárt okozott a banknak. Még mielőtt magát az esetet részletei­ben ösmertetnök, sietünk közölni, hogy a betevőknek, a részvényeseknek s a nagy- közönségnek nincs oka az intézettel szem­ben aggodalomra, mert az igazgatóság azonnal összeült és bár sem az intézetet, sem a tisztviselőket nem terheli mulasz­tás az eset körül, az igazgatóság elhatá­rozta, hogy az intézet kárát magány a- gyonából téríti meg. A 74 ezer koronát az igazgatóság tagiai már hiánytalanul be is fizették. Maga az eset teljesen hiteles részle­teiben a következő : Ez óv szeptember 20 án a Szatmári TakarékpénztárEgyesület egy chequet kapott Kende Zsigmond turistvándi lakostól, a ki­nek nagyobb összegű betétje van az inté­zetnél A cheque 74 ezer koronáról volt ki­állítva és a kisérő levélben az az utasítás volt, hogy a bank utalja át Budapestre, a Magyar Jelzálog Hitelbanknak a 74 ezer koronát. A levél Turistvándiban lett feladva, az aláírások megfeleltek Kende Zsigmond- nak a bank személyzete előtt ösmeretes aláírásának. A bank ennélfogva minden skrupulus nélkül átutalta az összeget a Magyar Jelzá­log Hitelbanknak. SZAMOS Egyetlen egy gyauus körülményt ó»z- leltek a. chequen. T. i. azt, hogy a száma 260, veit, holott Kende Zsigmond cheque- füeetében a 258. szám következett. Erre nézve azonban a kisérő leVél megnyugtatást adott. A levélben u. i. meg volt jegyezve, hogy a „hiányzó két cheque nálam van Kende.“ Ugyanekkor levelet kapott a Magyar Jelzálog Hitelbank is Kende Zsig .jondtól a inelvben utasítja az intézetet, hogy a Szat­mári Takarékpénztár Egyesülettől átutalt 74 ezer koronából váltsa be az intézetnél a Köhler cég által bemutatandó 73200 koro­nás váltót, 800 koronáról pedig vegyen rája frankokat és küldje el azt egy megjelölt ó-tátrafüredi hotelbe. Minden úgy történt, a mint a levelek rendelkeztek. A Jelzálog Hitelbanknál jelentkeztek két váltó blankettával, a melyek Kende Zsigmond aláírásával voltak ellátva és a melyeken az aláiráson kivül csak az összeg volt kitöltve. A bank kifizette az összeget, a fenn­maradó 800 koronát pedig beváltotta a megjelölt svájei frankokra és elküldte a kiránt címre. Az ótátrafüredi hotelben egy darab ideig várt*k arra, hogy Kende Zsigmond megérkezik, de mivei nem jött, a frankokat elküldték a eimére. Tévedésből egy hasonló nevű bereg megyei földbirtokosnak küldték, a ki azon­ban nyomban továbbította Kend-; Zsig- mondnak. Kende Zsigmond négy meglepetéssel vette kézhez a frankokat, azonnal Szatmárra utazott és az intézethez fordult felvilágosí­tásért. Itt. aztán meglepő és szenzációs fel­fedezésre jöttek rá. Kiderült, hogy az egész 74 ezer koro­nás ügy csalás volt, amelyet Molnár János, az intézet volt könyvelője követett eb Kiderült, hogy Molnár a chequet lopta és Kende Zsigmond aláírását úgy azon, mint a kísérő levélen hamisította. Ugyancsak ő volt az, aki a Magyar Jelzálog Hitelbanknak irt s aki a Köhler cég megbízottjának adva ki magát a vál­tók ellenében felvette a 73200 koronát. Molnár szeptember 22-ón három napi szabadságot kért azzal az ürügygyei, hogy Brassóba utazik, ahol egy jó állásra van kilátása. A szabadságot megkapta, el is utazott ős azóta nem tért vissza Előbb feladta a Kende Zsigmond nevében irt levelet, megvárta míg az intézet átutalja a pénzt, az átutalásról Kende Zsigmondhos irt levelet kilopta a levelek közöl, aztán felment Pestre, felvette a pénzt é» megszö­kött. Molnár távozása annak idején nem tűnt fel senkinek valami nagyon. Molnár ugyanis kalandos életű ember volt, aki már bejárta Amerikát. A katonaság elől megszökött, ott volt három évig, ez idő alatt katonáskodott, rósztvett a cubai fölkelésben, gazdálkodott ói Kaliforniában szerzett is magának ingat- Isnbirtokot Ezt akkor sem adta el, mikor Ameri­kából visszajött Magyarországba. Mikor ugyanis már azt hitte, hogy itt mint katonaszökevény kiesett a hivatalos nyilvántartásból, viiszajött. Reményében azonban csalódott, mert behívták katonának és el is kezte a katonai szolgálatot, de a 3 évet sem töltötte ki, királyi kegyelemből felmentették a tényle­ges szolgálat alól. Miután a kereskedelmi iskola két év­folyamát még első kivándorlása előtt elvé­gezte, mikor a katonaságtól kiszabadult, egy pesti magánintézetben letelte az érett­ségit is. Azután a Szatmári Központi Takarék­pénztárnál volt könyvelő, ahonnan egy évi működés után a Gőzmalom Társulathoz ment. Itt szintén egy évet töltött és a Szat­mári Takarékpénztár Egyesülethez ment ideiglenes könyvelőnek Itt 11 hónapig volt, elkövette a csalást és megazökött, A sikkasztó egyébként szatmári fiú, igen jó családokkal áll rokonságban. Har­minc évoa és szolid életű ember volt. Nem volt sem kártyás, sem mulatós, oladósodva *em volt s igy tisztán a pénzvágy vitte a bűnre. A megkárosított pénzintézet azonnal ülést hivott össze és megállapította, hogy a bankot semmiféle mulasztás nem térheti, a személyzet a rendes és köteles óvatossággal járt el a» átutalás körül ós ha »an mulasz tás az ügyben, azt csak a Magyar Jelzálog Hitelbank követte el, mert — bár a Kende nevében irt levélben az az utasítás volt, hogy a bemutatandó „váltókat“ fizesse ki, — mégis kifizetett két olyan vállóblankettát, amelyen Kendo Zsigmond aláírásán kivül csak az összeg volt kitöltve, a váltó többi kellékeivel a blanketták nem bírták és a bemutató sem a váltókon, sem másként nem legitimálta a váltókhoz való jogát. Az igazgatóság elhatározta, hogy a betevők, a részvényesek és a nagyközönség megnyugtatása végett a saját vagyonából téríti meg az intézem kárát, a melyről a 11 igazgatósági tagra fejenként 6727 korona esett. Az igazgatóság tagjai a rájuk eső összeget már be is fizették a bank pénz­tárába, a melyet ilyenformán semmi kár sem ér. Egyb»n megbízták az intézet ügyészét, hogy Molnár elles tegye meg a bűnvádi feljelentést. A feljelentés aligha vezet eredményre, mert eltekintve attól, hogy Molnárnak há­rom hónap ideje volt a szökésre, a kiada­tást meghiúsítja az a körülmény, hogy Molnár első kinat tartózkodása alkalmából megszerezte az amerikai polgárjogot ós azt meg is tartotta. Több eredménnyel kecsegtet azonban a polgári pör, mert Molnárt egy hagya­tékból nagyobb összegű jutalék illeti meg s ennek lefoglalása utján az igazgatóság kárának egy kicsiny része megtérül. A Szatmári Takarékpénztár Egyesület egyébként .lapunk nyílttéri rovatában is megnyugtatja a közönséget. (1911. jan. 1.) 1-aő szám. Íe§hufC9Í᧠után felmentés. A s^inórváraljai ügyvéd Kurtuc Kornél szinérváraljai ügyvéd­ről vau szó, a ki »«előtt Badnáu lakott 6» egy o’.tani kollegájával, Mór ár Valérről együtt igen kellemetlen ügybe bonyolódót , bele. Mindakér. ügyvédet hatóié esküvel vádolta ar. aradi kir. ügyészség a a per­nek teguep volt végtárgyalása ar. aradi törvényszék előtt. A büniigy egy szerződés körül bo­nyolódik, mely Morér Valér ügyvédi iro­dájában készült ex utnelylyel Vr*bí Flora román földasgasda átirattá fia földjét sa­ját nevére A fiú tagadta, hogy ő megje­lent volna Morár irodájában és ott az ő aláiráíáv&i ellátott szerződést kötötte vol na. Polgári port indított apja ellea és a pör folyamán Morár ügyvéd, valamim Kurtuc ügyvéd, aki mint tanú szerepelt a ssorződésb-m, a megeeküdtek arra, hogy a Bzerződés valódi. A törvényszék el is Ítélte Vészit, de a nagyváradi tábla megsemmisítette az itélatet és utasította az ügyéiaeégot, hogy a két ügyvéd ellem hamis eskü miatt in­dítsa meg a' bűnvádi eljárást. Időköaben meghalt Váizi édesapja és halálos ágyán iának előtt' kijelenlatts, hogy összéjáiezólt a két ügyvéddel és a szerződés hamis.

Next

/
Oldalképek
Tartalom