Szamos, 1911. január (43. évfolyam, 1-25. szám)
1911-01-01 / 1. szám
H & A M 0 » 5-ik oldal ■ 1. jau. 1.) 1. saám így leit a polgári pörből bünpör, a melynek tárgyalásén t#gn*p Morár ügyvéd kije’sntatt», hogy 5 *a«s(aályes*n is- merie as apát ás a fiút, * kik irodájába* magjeleaSak, t»xok tányUg Vasai ca * fia voltak, if ég oxnan isaiaro okát, síi kor Suoiti volt bápviaalfi irodájában dolgoaoU. Tanul ípp a a őrt- kihallgatták Sucin», a ki kij«!eut«Ue, hogy a» ő irodájába* »ob«, eera fordult mag a kát row4« gaada. A többi tanú »sintin terhelő«* vallott' »égy főid tűi v«e kivitalával, a kiknek va Hónuk* a vádlottakra aéava feedvaső to t. És utóbbi négy tanú va'ldnás* »lapján sí aradi tlTvéayaték ngy'Morárt, »H t Kurtuo ügyvédet felmenti»:,!« s annyi meghurcolt a tW ut-á* egyeíor* ia rehabilitálta. A í-ir ttgyáaa faliebbesett a felmentő ítélet f-lieo. Kölcsey Antal temetése. Tegnap volt Mikolán Kölcsey Antalnak, Szatmirmegye kiváló és előkelő köxéleti munkásának temetése, amelyen a családtagokon kívül a tisztelők egész serege vett részt. A koporsó fölött, amelyet egész virágerdő borított, Domahidy István ref. lelkész tartott megható gyászbeszédet, amely igy hangzik : Fájó érzelmeim között erőt ad lelkemnek a hangulat, amelyet Nestorunk elhunyta fölött érzek — tehát megyénk társadalmának mély fájdalmát és részvétét pár szóban, egy őszinte isíenhozzádban ki kell kifejeznem, nehogy adósai maradjunk önmagunknak. Mélyen Tisztelt gyászoló közönség I Ha a nagy égürben olykor csillaghullásom al észlelünk, elgondolkodik a lelkünk az őserő intézkedései fölött és nyugodtan gyönyörködünk a szent termés? el tüneményeinek látszatán, — ha azonban emberi, rokoni és társadalmi életünk egy-egy csillaga földi körünkből a misztikus végtelenségbe tűnik le, — megdöbbenünk, — szivünk hangosabban dobog a szokottnál, sőt ha véle életpályánkon a szeretet ésbeisülós delejes árama kötött össze, mély fájdalmunk kö- nyekbe* nyilatkozik meg. Ezen koporsóban hántolják el t. gyászoló közönség keserves érzéseink között megyénk nagy kiterjedésű ősi családjának egy pátri- árchsját, hogy úgy mondjam, vozéresillagát — e koporsóban kisérjük öröknyugaiotnra. Hazánknak, megyénknek és társadalmunknak egy önzetlen és fáradhatatlan, hü napszámosát, — végre ezen koporsóban levő porhüvelyekből szállott az örökkévalóságba az a ritka szellem, a ki hosszú életpályáján soha senkinek útjában nem állva, önállóságának megtartása mellett, egyedül hazafi- ságban, jellemben, jótékonyságban, rokoni és baráti szeretetheti versenyezett, mindazokkal, a kikkel rangra és fajra egyformának született Nem zúgolódhatunk mi, m. t. gyászoló közönség, a mindenhatóság kérlelhetlen intézkedései fölött. Hazafias, jellemes, szép és élvezetes pályát futott meg kedves halottunk 1 — ép úgy romlatlan szív honolt lényében haláláig. Azonban fájó érzéseink között szivünk ösztöne kényszeríti nyelvünket a Mindenhatóhoz intézett fölsóhajtásunkra, vajha kiérdemelt erényeiért azok között foglalhatna helyet boldogító hitünk boldogabb honában, a kik az istenséghez közel, e földön teljesített becsületes fáradalmaikért elnyerik ők is boldogító jutalmaikat. Megnyugtató hitünk sugalmai szerint szellemed e percben körültünk leng szeretett rokonunk és barátunk ! élvezd a magasból hálás elismerésünket! Nyugtasson őszinte fájó érzelmeink kifejezése ! Legyen könnyű a föld hamvaid fölött! A viszontlátásra ! Isten veled! Színház. Heti műsor: Vasáraap délután fílh*]yár*kk»l „Dró- tostót", Operette. E*t* Sasodé Ferenc fe2- léptével MRip van Wink!©“ regéayes operetta (B béri»1..) Hétfőn „Koraevibai harangok“ regénye* op*r*tt* (0. béri»*.) Kedd*« -Dollarkirálynő* Qperette (A. bérlet.) Szerdán njdon»ág „Bilincsek“ dráma (B. bérlet.) Csütörtökön m^*oda.'or „BiíÍBc*»ku (C. bérlet.) Pénteken Bendiner Heddy énekroü- Y*e*aŐ vendégfiallépíéeel — ayo!oads*or — nCigáti»8«*rel*m“ (Bérletssünet.) Kérelem a t. ísinfcáai bérlő urakho*. A bárietösaaajf asáeedik fel* január 1-ső napjáa láván »»»dáké* tÍ8*i «lettel felkérem a t, bérlő urak*fc, kegyeskedjek a hérlet- össeeget mielőbb a sjinbési irodában nyugta silenébeu befsaetni. TissUleltel Have* Béla sainigaagató. A SZAMOS politikai napilap előfizetési felhívása.. Január hó 1-től uj előfizetést nyitunk a Szamos-x a, a mely Szattnár, Ugocso, Mármaros, Szabolcs, Ung és Bereg vármegyék egyetlen napilapja. A Szamos január 1-ével 43. évfolyamába lép és haladva a korral, a modern hirlapirás- nak minden eszközét megszerezte, hogy gyors hírszolgálattal magas színvonalú politikai, közigazgatási, társadalmi és szépirodalmi cikkekkel nemkülönben változatos tartalommal kielégítsen minden igényt. A Szamos úgy a belföldi, mint külföldi főbb események hirét ÍO órával hamarább hozza, mint a fővárosi lapok. A Szamos hangja választékos, kerül minden alantjáró dolgot, tehát bármely családnak rendes olvasmánya lehet. A Szamos előfizetési árai: Helyben egy évre IS K, fél évre 6 K, negyedévre 3 K, egy hóra 1 K. Vidékre egy évre 16 K, fél évre 8 K, negyedévre 4 K, egy hóra 1.50 K. Egy szám ára 4 fillér. hírrovat. A közönség és az újságok. A »sokas-mondás «serint » sajtónak aa * hivatás*, hogy »»beket üssön, axtáti szokat b#gyój>yi»*a A dologban van is váláséi :g*a»ág : a sajtó csakugyan üt • e- beket, de ezt minden kősóiét’ tényező épp *87 m®gtezii. A sajtó é* a többi közéleti téayezö köet *. különbség o*ak az, hogy » sajtóra haragudni is szokás, amikor e»b*t üt, süsüben nem ig«a szokás éasrevenni, mikor * sebat gyógyítja. A végeredmény es, hogy nx emberek nagy átlaga a sajtót aféle szükséges rossznak tartja, amelyre haragudni ülik, ame'yet megítélnek, gyakran el is Ítélnek, de amely siálkül meglenni nem tudnának. így áU «lé, hogy általánosságban eainte tomoly valóság gyanánt jelenik meg az a tréfás, megjegyzés, amelynek azeraője Jókai, a magyar újságírók néhai atyamestere volt ® amely így hangzott. — Fiaim, újságírók, saereasscek egymást.. mert ha nem »««.raiitak egymást, bisony mondom nektek, hogy a kuty* se szeret benneteket. Peraa*. A sajtónak a sajtószabadság á!Ui biziositott nagy vorsenyéüwü a felületes aztuülélö, vagy gondolkozni nem aza- ratö kö*ö»tég hamar általánosít és a sajtó egyik termékét nem aüiönbösteti meg a másiktó!. Neki egyik bükkfa olyan, mint. a maiik bükkfa. Jói meg tudja különböztetni a káposztát a kaiarábától, pedig mindaksttö főseiét, a közlegényt liszttől , pádig mindakattó katona, de a saj ó- batí nem akar különbséget tenni. Ha aztán elűfordu', hogy oly»». újságokról és újság irókrói esik néha szó, akik nem érdemlik meg nevüket, a közönség mindjárt az egész sajtót okoija. Sok vidék vau Magyarországon, ahol e* a fatá is nézet su iyos teherként nehezedik a a;»jtóra és tár nincs befolyással a iapok tsrjedésóre, annál inkábo késlelteti azt, hogy az újságírókat »»ünjensk meg már egyszer néhány svindler után megibélűi. Mindezt pedig abból ez alkalomból mondom el, hogy nemrég egy szélhámos került Pécsre, ott lapot griuidoit, ezen a cimen pár cser koronát kicsalt az emberektől, aztán megszökött. Elfogták és e! is fogják rajta verni a port. Asonban még le sem csillapult emiatt az izgatottság Pécsett, az ottani sajtó ünnepet ült: a Pécsi Napló fennállásának 20 éves jubileumát. Mint olvasható volt, a jubiláló újságot és szeikesa tőjét, Lenkei Lujosfc Pécs város társadalmának $zine-java ünnepelte. Vagyis: a pécsi közönség már nem általánosít : azért, mert egy svindler hírlapírónak adta ki magát ée a várost becsapta, nem vonta meg tiszteletét at igazi hírlapírótól és régi újságjától. Ugyancsak nemrég két saegedi újságíró ünnepelte működésének 2ö éves jubileumát én a szegedi társadalom is impozáns módon uüdtetett a sajtó két derek munkása mellett. Egy elsőrangú publicista, báró Kaas Ivor költözött egy jobb hszába a minap. Maga csinálta meg sírfeliratát, amely nem több, osak ez : „Báró Kaas Ivor hírlapíró.“ Egy ilyen nsgy ember erre a hivatására volt legbüszkébb. És hány munkása van a sajtónak, aki bár tehetség dolgában e nagy nj»ágiró mögött áll, ambícióban és kötelességtudásbaa vele egyenlő rangú ! Már kedvem volna visszeszivni azt, amit e oikkelv elején írtam, hogy a közönség nem kedveli az újságírót. Mér kezdi kedve r.i, csak még nem mindenütt és főleg ott nem, ahol az újságírók maguk se kedvelik egymást, mint például a közeli Debrecenben, ahol minduntalan még ma rabodnak is. Pedig még nem lehet ára
